Claude Lorrain

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Claude Lorrain jelentőségét a mai társadalomban. A történelemben betöltött relevanciájától a modern világra gyakorolt ​​hatásáig a Claude Lorrain állandó érdeklődést mutat az akadémikusok, a szakértők és a hétköznapi emberek körében egyaránt. Részletes és kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Claude Lorrain különböző oldalait, valamint a társadalom, a kultúra és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Claude Lorrain-et körülvevő vitákkal és vitákkal, valamint annak időbeli alakulásával. Ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és kiegyensúlyozott képet adjon a Claude Lorrain-ről, hogy elmélyítse a jelenlegi kontextusban való megértését és megbecsülését.

Claude Lorrain
Született1600
Chamagne
Meghalt1682. november 23.
Róma
Sírhely
Nemzetiségefrancia
Stílusatájképfestő
Aki(k)re hatottWilliam Turner
John Constable
Jean-Baptiste Camille Corot
Claude Lorrain aláírása
Claude Lorrain aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Lorrain témájú médiaállományokat.

Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy Claude Le Lorrain) (Chamagne,[1] Lorraine régió, 1600 körül – Róma, 1682. november 23.) francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.

Életpályája

Ötgyermekes családban született, már 12 évesen árvaságra jutott, bátyjához, Freiburgba ment, s ott fafaragást tanult. Beutazta Itália földjét, hogy megélhetést találjon. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi tájképfestő inasa, majd segédje lett, akivel a Viterbo melletti kastély freskóit készítette, sajnos időközben a freskók már elpusztultak.

Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Legkedveltebb városa Róma volt, de 1625-ben visszatért szülőföldjére Velencén, Tirolon, Bajorországon át. 1626-ban munkát talált Nancyban Claude Deruet udvari festőnél, de visszavágyott Rómába, s 1627-ben már vissza is tért oda. További életében nyugodt megélhetést talált ő ott a tájképfestéssel, a rézmetszéssel és tollrajzaival.

Liber veritas[2] című rajzkatalógusa 200 biszterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, melyek lényegében olajfestményeinek előtanulmányai. Azért is készített festményeihez vázlatot, mert képeit már életében hamisították. A rajzkatalógus egyik mecénásához, Devonshire herceghez került, s ez alapján Londonban Richard Earlom (1742–1822) 100 metszetet adott közre 1774–1777 közt. Lorrain hosszú életet élt, melyet mindvégig kiegyensúlyozott alkotó munkával töltött.

Tájképfestészetét leginkább a romantikus angol festők értékelték, köztük William Turner, John Constable, francia földön pedig a fiatal Jean-Baptiste Camille Corot egyik ihletője volt. A magyarok közül id. Markó Károly Claude Lorrain legkésőbbi követői közé tartozott.

Legszebb festményeit a római, a londoni, a párizsi, a szentpétervári, a német és az amerikai múzeumok őrzik. Claude Lorrain az 1660-as évek végén vagy az 1670-es évek elején festette Villa a római Campagnán című tájképét, mely a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonába került.

Auguste Rodin által készített emlékmű Claude Lorrain tiszteletére Nancy városában. (1892)

Művei (válogatás)[3]

">szerkesztés]
  • Campo Vaccino (Forum Romanum) (1636 előtt, Louvre)
  • Tengeri kikötő (1636 előtt, Louvre)
  • Falusi mulatozás (1639, Louvre)
  • Tengeri kikötő (1639, Louvre)
  • Tengeri kikötő (1646, Louvre)
  • Sába királynője a kikötőben (1646, National Gallery, London)
  • David és Sámuel (1647, Louvre)
  • Menekülés Egyiptomba (1647, Drezda)
  • A malom (1648, Galleria Doria Pamphilj,[4] Róma)
  • A malom (variáns, 1648, National Gallery, London)
  • Akis és Galatea (1657, Drezda)
  • A reggel, Jákob és Rahel (1667, Ermitázs, Szentpétervár)
  • A dél, menekülés Egyiptomba (1661, Ermitázs, Szentpétervár)
  • Az este, Tobiás az angyallal (1672, Ermitázs, Szentpétervár)
  • Az éjszaka, Jákob viaskodása az angyallal (1663, Ermitázs, Szentpétervár)
  • Jákob viaskodása az angyallal (1672, Buckingham-palota, London)
  • Hágár elűzetése (1668, München)
  • Folyópart (1676, München)
  • Jákob és Lábán. (1676, Dulwich Picture Gallery, London.)

Galéria

  • La Rochelle ostroma (1631) Louvre, Párizs
    La Rochelle ostroma (1631) Louvre, Párizs
  • Tengerparti jelenet: Európa és a bika (1634, Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA)
    Tengerparti jelenet: Európa és a bika (1634, Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA)
  • Táj kecskepásztorokkal (1637, National Gallery (London)
    Táj kecskepásztorokkal (1637, National Gallery (London)
  • Berakodás a Szent Ursulákhoz tengeri kikötőben (1641) National Gallery (London)
    Berakodás a Szent Ursulákhoz tengeri kikötőben (1641) National Gallery (London)
  • A malom (variáns példány, 1648) National Gallery, London
    A malom (variáns példány, 1648) National Gallery, London
  • Aineiasz Déloszban (1671-72) National Gallery, London
    Aineiasz Déloszban (1671-72) National Gallery, London
  • Pásztorjelenet (1677) Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA
    Pásztorjelenet (1677) Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA
  • Egy menet kilátása Delphoi-ból (részlet), Galleria Doria Pamphilj, Róma
    Egy menet kilátása Delphoi-ból (részlet), Galleria Doria Pamphilj, Róma

Jegyzetek

  1. ↑ Kicsiny település Északkelet-Franciaországban, a Mosel folyó mentén, Nancy közelében, lakosainak száma nem éri el az ötszáz főt.
  2. ↑ Ezeket 1648–1675-ig gyűjtötte össze.
  3. ↑ Művészeti lexikon: építészet, szobrászat, festészet, iparművészet. Szerk. Éber László. 1. kötet. Budapest: Győző Andor, 1935. Lásd 198. p.
  4. ↑ Magyarul: Dória Képtár.

Források

  • Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 1. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. Lásd 420–421. p.

További információk