Mai cikkünkben a Ciszjordánia lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai hatásig megvizsgáljuk mindazokat a releváns szempontokat, amelyek a Ciszjordánia-et mind a szakértők, mind a témában csak most kezdődő témává teszik. Elemezzük a Ciszjordánia körül létező különböző megközelítéseket és véleményeket, valamint a társadalomra, a kultúrára és általában a világra gyakorolt hatását. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy informatív és gazdagító utazásban, amely elvezeti Önt a Ciszjordánia új perspektívájának felfedezéséhez.
Ciszjordánia területe feletti ellenőrzés az oslói megállapodások szerint:
Elcsatolt terület: Izrael saját részeként ellenőrzi
A terület: Palesztin ellenőrzés alatt (fegyveres és polgári is)
B terület: Közös izraeli-palesztin fegyveres és palesztin polgári ellenőrzés alatt
C terület: Izraeli ellenőrzés alatt (fegyveres és polgári is)
Ciszjordánia (arabul:ضفة غربية „a Jordán nyugati partja”, angolul:West Bank, azaz „nyugati part”, héberül:יהודה ושומרוןJehuda VaSomron, azaz „Júda és Szamária”) a Közel-Keleten, Izrael keleti részén, a Jordán folyótól nyugat-délnyugat felé elhelyezkedő terület. Észak, nyugat és dél felől Izrael, míg keletről Jordánia határolja. Területének határait az 1948-as arab-izraeli háborút lezáró tűzszünet határozta meg. Területe Kelet-Jeruzsálemmel és a gázai övezettel együtt alkotja az 1988-ban kikiáltott Palesztin Államot, amelyet az ENSZ 193 tagállamából 146 és az Apostoli Szentszék is önálló államként ismer el. Ciszjordánia a megszállt palesztin területek része, nem szuverén állam, hanem az 1994 májusában létrehozott, korlátozott önkormányzatisággal bíró ún. Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá tartozó terület. Hasonlóan a többi palesztin területhez, az 1967-es hatnapos háború óta izraeli katonai megszállás alatt áll. A terület Izrael általi megszállása a nemzetközi jog értelmében törvénytelen.[1][2][3] A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesít, melyeket az ENSZ illegálisnak ítél.
Ciszjordánia mint behatárolt területi egység először az 1948-as arab-izraeli háború során jelent meg, miután Jordánia megszállta, majd magához csatolta a területet.[4] A jordán fennhatóság az 1967-es hatnapos háborúig tartott, a területet ekkor Izrael szállta meg. A területet azóta Izrael Júdea és Szamária néven említi, a terület izraeli katonai megszállás alatt áll. Jordánia egészen 1988-ig saját területeként hivatkozott Ciszjordániára, a Palesztin állam kikiáltása nyomán azonban követeléseit átruházta a PFSZ-re.[5] Az 1990-es évek közepén az oslói megállapodás háromfajta területre osztotta fel Ciszjordániát aszerint, hogy ki igazgatja. Az "A terület" a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNH), a "B terület" a PNH és Izrael közös fennhatósága alatt áll, míg a Ciszjordánia 60%-át kitevő "C területet" Izrael irányítja.[6] A PNH nagyjából 165 elszigetelt palesztin terület (enklávé) teljes vagy részleges polgári igazgatását irányítja a három területen.
Ciszjordánia becsült összlakossága 3 millió fő, ebből 2,4 millió palesztin (a lakosság 86%-a). A lakosság másik nagyobb egységét az Izrael által növekvő számban betelepített, jelenleg körülbelül 700 000 izraeli telepes képezi, akik közül 200 000-en Kelet-Jeruzsálemben élnek.[7][8] Ezenkívül kis létszámú egyéb etnikai csoportok is találhatók, mint a néhány ezer fős szamaritánus közösség.
Ciszjordánia központi elemét képezi az izraeli–palesztin konfliktusnak. Az oszlói megállapodások által létrehozott "C területen" több, mint 230 izraeli település található, ahol az izraeli törvénykezés érvényesül.[9] A "C területet" az oszlói megállapodás értelmében 1997-ig fokozatosan át kellett volna adni a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, azonban ez nem történt meg.[6][10] A nemzetközi közösség törvénytelennek tartja Ciszjordánia izraeli megszállását.[11][12][13][14][15] 2024-ben a hágai Nemzetközi Bíróság is megerősítette, hogy Izrael törvénytelenül tartja megszállva a területet, illetve hogy faji alapú szegregációt, apartheid-rendszert működtet a területen.[2]
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.[16][17]
↑UN Resolution 58/292 (17 May 2004). United Nations. . (Hozzáférés: 2011. május 22.) „Affirms that the status of the Palestinian territory occupied since 1967, including East Jerusalem, remains one of military occupation, and affirms, in accordance with the rules and principles of international law and relevant resolutions of the United Nations, including Security Council resolutions, that the Palestinian people have the right to self-determination and to sovereignty over their territory and that Israel, the occupying Power, has only the duties and obligations of an occupying Power under the Geneva Convention relative to the Protection of Civilian Persons in Time of War, of 12 August 1949 1 and the Regulations annexed to the Hague Convention respecting the Laws and Customs of War on Land, of 1907”
↑George Washington University. Law School (2005). The George Washington international law review. George Washington University. p. 390. Retrieved 21 December 2010. Jordan's illegal occupation and Annexation of the West Bank
↑ (1990) „Prolonged Military Occupation: The Israeli-Occupied Territories Since 1967”. The American Journal of International Law84 (1), 85–86. o. DOI:10.2307/2203016. ISSN0002-9300. JSTOR2203016. „The international community has taken a critical view of both deportations and settlements as being contrary to international law. General Assembly resolutions have condemned the deportations since 1969, and have done so by overwhelming majorities in recent years. Likewise, they have consistently deplored the establishment of settlements, and have done so by overwhelming majorities throughout the period (since the end of 1976) of the rapid expansion in their numbers. The Security Council has also been critical of deportations and settlements; and other bodies have viewed them as an obstacle to peace, and illegal under international law... Although East Jerusalem and the Golan Heights have been brought directly under Israeli law, by acts that amount to annexation, both of these areas continue to be viewed by the international community as occupied, and their status as regards the applicability of international rules is in most respects identical to that of the West Bank and Gaza.”
↑ 'Legal Consequences of the Construction of a Wall in the Occupied Palestinian Territory': A Missed Opportunity for International Humanitarian Law?, The Italian Yearbook of International Law. Martinus Nijhoff Publishers, 141. o. (2005). ISBN 978-90-04-15027-0 „the establishment of the Israeli settlements in the Occupied Palestinian Territory has been considered illegal by the international community and by the majority of legal scholars.”
↑ (2006) „Israel: The security barrier—between international law, constitutional law, and domestic judicial review”. International Journal of Constitutional Law4 (3), 548. o. DOI:10.1093/icon/mol021. „The real controversy hovering over all the litigation on the security barrier concerns the fate of the Israeli settlements in the occupied territories. Since 1967, Israel has allowed and even encouraged its citizens to live in the new settlements established in the territories, motivated by religious and national sentiments attached to the history of the Jewish nation in the land of Israel. This policy has also been justified in terms of security interests, taking into consideration the dangerous geographic circumstances of Israel before 1967 (where Israeli areas on the Mediterranean coast were potentially threatened by Jordanian control of the West Bank ridge). The international community, for its part, has viewed this policy as patently illegal, based on the provisions of the Fourth Geneva Convention that prohibit moving populations to or from territories under occupation.”
↑ Self-determination and population transfer, Human rights, self-determination and political change in the occupied Palestinian territories, International studies in human rights. Martinus Nijhoff Publishers, 151–152. o. (1997). ISBN 978-90-411-0502-8 „It can thus clearly be concluded that the transfer of Israeli settlers into the occupied territories violates not only the laws of belligerent occupation but the Palestinian right of self-determination under international law. The question remains, however, whether this is of any practical value. In other words, given the view of the international community that the Israeli settlements are illegal under the law if belligerent occupation, what purpose does it serve to establish that an additional breach of international law has occurred?”
Ez a szócikk részben vagy egészben a West Bank című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.