Napjainkban a Chochol Károly olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a mai társadalomban. Egyre többen szeretnek többet megtudni a Chochol Károly-ről és annak a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáról. A személyes vonatkozásoktól a társadalmi kérdésekig a Chochol Károly olyan releváns témává vált, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni és elemezni. Ebben a cikkben a Chochol Károly-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy kritikus és gazdagító jövőképet nyújtsunk ebben a jelenleg sokat vitatott témában.
Chochol Károly | |
![]() | |
Stekovics Gáspár felvétele | |
Született | 1935. január 27. Budapest[1] |
Elhunyt | 2023. január 26. (87 évesen)[2][3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | fotóriporter |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Chochol Károly témájú médiaállományokat. | |
Chochol Károly (Budapest, 1935. január 27. – 2023. január 26.) magyar fotográfus, fotóriporter. Évtizedekig a Magyar Televíziónak dolgozott. Fotóriporteri tevékenysége mellett fotótörténeti kutatásokat is végzett. Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségnek és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és 1958 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének.
Eredeti szakmája optikus. A budapesti Fotóklubban tanult fényképezni; mesterei Haller Frigyes, Szöllősy Kálmán, Ramhab Gyula, Vadas Ernő és Sztály János voltak.
A Találkozások alkotócsoport tagja. A MUOSZ Újságíró Iskola fotóriporter szakoktatója. 1958-tól a Magyar Fotográfusok Szövetsége tagja, 1986-tól elnökségi tag, a Történeti és Múzeumi Bizottság vezetője.
Nyugdíjazásáig a TV Híradó, illetve a Telehír fotóriportereként dolgozott. Készített alkalmazott és reklámfotókat is. Kortárs fotósokról készített ironikus képei is jelentősek.
Mintegy 50 könyv illusztrátora, illetve társszerzője. Fotótörténeti kutatásokat is végzett. Több kiállítás rendezője, szerkesztője volt (Tény-kép, Műcsarnok, Budapest, 1980; Magyarok a fotótechnika történetében, Műcsarnok, Budapest, 1989; Balogh Rudolf-emlékkiállítás, Műcsarnok, Budapest, 1989).[4]