Ebben a cikkben elmélyülünk a Brezanóczy Pál lenyűgöző világában, feltárva jelentőségét, a társadalomra gyakorolt hatását és a mai jelentőségét. A Brezanóczy Pál egy olyan téma, amely a politikától a popkultúráig minden korosztálytól és különböző területekről felkeltette az emberek figyelmét. Az évek során a Brezanóczy Pál téma mind a szakterület szakértői, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tartó témának bizonyult, vitákat és reflexiókat generált, amelyek befolyásolták gondolkodásmódunkat és cselekvésünket. Ebben a cikkben elemezzük a Brezanóczy Pál értékét és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során, kitérve a társadalomra gyakorolt hatására és a modern világban betöltött relevanciájára.
Brezanóczy Pál | |
Született | 1912. január 25.[1][2] Aknaszlatina[3][4] |
Elhunyt | 1972. február 11. (60 évesen)[1][2] Eger[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
egri érsek | |
Vallása | római katolikus egyház |
Pappá szentelés | 1935. július 22. |
Püspökké szentelés | 1964. október 28. |
Szentelők |
|
Hivatal | Egri érsek (1969-ig apostoli adminisztrátor) |
Hivatali idő | 1959–1972 |
Elődje | Czapik Gyula |
Utódja | Bánk József |
Brezanóczy Pál (Aknaszlatina, 1912. január 25. – Eger, 1972. február 11.)[5] római katolikus püspök, egri érsek.[6]
A kassai premontrei gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. 1935. július 22-én szentelték pappá.[7] Néhány évig káplánként és tábori papként szolgált. 1938-tól Kassán volt teológiai tanár és az orsolyita gimnázium igazgatója. 1941-től püspöki titkár, 1946-tól a Kassai egyházmegye magyarországi részén általános helynök Hejcén, ahol a püspöki nyaralóban szemináriumot létesített. 1951-től káptalani helynök és a Rozsnyói egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója, majd 1952-től egri ordinárius és a Szatmári egyházmegye magyarországi részének érseki helynöke volt.[6]
Az egri érseki szék Czapik Gyula halálával 1956-ban megüresedett, de állami hozzájárulás híján betöltetlen maradt. Brezanóczy Pál ezért 1956-tól 1959-ig káptalani helynökként, majd apostoli adminisztrátorként vezette az egyházmegyét. 1964. október 28-án szentelték rotariai címzetes püspökké. Végül 1969-ben kapott egri érseki kinevezést.[8][9]
1958-tól a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség Kékes Pál fedőnéven nyilvántartott ügynöke volt; Kiszely Gábor Állambiztonság című könyve szerint egyes esetekben elszabotálta a megrendelők kéréseinek teljesítését.[10][11] Teológiai tanácsadóként részt vett a Második vatikáni zsinat 1962-es első ülésszakán, ahonnan szintén írt jelentést.[12]
Része volt az állam és az egyház 1964. szeptember 15-i részleges megállapodásában,[6] melynek előkészítésében is részt vett mint Agostino Casaroli érsek tanácsadója magyar vonatkozású kérdésekben.