A mai világban a Bolberitz Tamás olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és minden korosztály és kultúrájú ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomra, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása miatt, a Bolberitz Tamás érdekességgé vált azok számára, akik szeretnék jobban megérteni az őket körülvevő világot. Ahogy elmélyülünk ebben a cikkben, feltárjuk a Bolberitz Tamás különböző aspektusait, és megvitatjuk annak fontosságát a különböző területeken. Történelmi relevanciájától a mai hatásig a Bolberitz Tamás továbbra is vita és vita tárgya, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.
Bolberitz Tamás | |
Született | 1940. február 3.[1][2][3][4] Budapest[1][2][3][4] |
Elhunyt | 2021. június 27. (81 évesen)[5][2][4] Budapest[4] |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Bolberitz Károly |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2015) |
Zenei pályafutása | |
Aktív évek | 1966–2010 |
Kiadók | Hungaroton |
Bolberitz Tamás (Budapest 1940. február 3. – Budapest, 2021. június 27.) magyar karmester.
Bolberitz Károly fia, Bolberitz Pál testvére.
Bleibachi Bolberitz Károly (Karl Bolberitz Ritter von Bleybach, 1906–1978) és marsovai Marsovszky Klára (1912–1997) fia.
A Medve utcai általános iskolában kezdte tanulmányait.[6] A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Sugár Rezső zeneszerzés-tanítványa volt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakán Kórodi András növendéke volt, diplomáját 1966-ban szerezte. Ettől az évtől a Magyar Állami Operaház korrepetitora, majd vezénylő korrepetitora, végül karmestere volt az 1978–1979-es szezonig. 1977-től a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere lett, majd 1986–1987-es szezonban megint az Operaház tagja volt.
Külföldön is tartós szerződései voltak. 1977-től a milánói Compagnia d’Opera Italiana staggionénak volt karmestere, 1995-től vezető karmestere. Pályája utolsó szakaszában a remscheidi Teo-Otto-Theaterben vezényelt operaelőadásokat, utoljára 2010. november 20-án a Trubadúrt.[7]
A Hungarotonnál és a Magyar Rádióban több felvételt készített. Számos kortárs magyar művet mutatott be.