Berkesi András

Mai cikkünkben a Berkesi András izgalmas világát fedezzük fel. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig elmélyülünk a témával kapcsolatos minden vonatkozásban, hogy megértsük valódi jelentőségét. Ezen a vonalon megtudjuk, hogyan fejlődött a Berkesi András az idők során, hogyan befolyásolta a különböző tanulmányi területeket, és hogyan alakítja tovább gondolkodásmódunkat és cselekvésünket. Multidiszciplináris megközelítést alkalmazva elemezzük a Berkesi András számos aspektusát, hogy átfogó képet nyújtsunk a jelenkori társadalomban betöltött relevanciájáról. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy lenyűgöző utazásban a Berkesi András-en keresztül!

 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Berkesi András
(András Berkesi)
Csigó László felvétele
Csigó László felvétele
SzületettBencsik András
1919. november 30.
Budapest
Elhunyt1997. szeptember 14. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaStipán Vilma (1944–)
Foglalkozása
IskoláiMagyar Közgazdaságtudományi Egyetem (–1950)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Berkesi András témájú médiaállományokat.

Berkesi András (születéskori neve Bencsik András) (Budapest, 1919. november 30. – Budapest, 1997. szeptember 14.) 1945-től a Katonapolitikai Osztály, majd az ÁVH tisztje,[1][2] krimiíró, a Kádár-korszak egyik leginkább támogatott szerzője.

Élete

Szülei Berkesi Ernő (1886–1975)[3] és Kazinczi Erzsébet.[4][5] Apai nagyszülei Bencsik Mihály és Nagy Lídia. Anyai nagyszülei Kazinczi Kálmán és Mikola Rozália (1858–1933).[6]

1946–1950 között a Kereskedelmi Főiskola tanulója volt. 1946–1950 között a Közgazdaságtudományi Egyetem diákja volt.

Textilmunkásként, majd tisztviselőként dolgozott (1942–1945; Magyar Siemens Művek). 1945-1950 között a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának (KATPOL), majd őrnagyi rangban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje; részt vett többek között Böröcz Sándor evangélikus lelkész kínvallatásában. [2]

A tábornokok perében ő tartóztatta le Somogyi Imre vezérőrnagyot Janikovszky Béla parancsára.[7]

1950. szeptember 29-én letartóztatták, és elítélték szintén koncepciós perben, a börtönben a korábban általa megkínzott elítéltek verték félholtra.[8] Ezt követően válogatott rabok között, zárkában, illetve börtönkórházban töltötte a büntetését. 1954-ben kiszabadult és rehabilitálták. 1956 októberének végén Kardos György 2-300 fős karhatalmi csapatának tagjaként a Belügyminisztérium József Attila utcai szárnyát védte a felkelők ellen. 1958–1962 között a Filmtudományi Intézet igazgatója volt.

1962–1964 között a Budapesti Filmstúdió dramaturgja volt. A forradalom után 1964–1976 között a Magvető Könyvkiadónál tevékenykedett.[9]

1976–1984 között az Elzett Művek kulturális tanácsadója volt. 1984-ben nyugdíjba vonult. 1987-től a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság titkára, később elnökségi tagja volt.

Művei

Legelső, Októberi vihar című írása a Kádár-rendszert támogató propagandaműnek tekinthető. Első négy regénye a Zrínyi Katonai Kiadónál[10] jelent meg. Ezt követően a Magvető Könyvkiadó adta ki könyveit, melyek példányszáma: 4 941 000 volt.[11] Több regényéből készült filmes illetve színházi adaptáció.

  • Októberi vihar (1958)
  • Kopjások (1959)
  • Vihar után (1959)
  • FB-86 (1960)
  • Bunker (1960)
  • Magány (1961)
  • Játék a tisztességgel (1964)
  • Sellő a pecsétgyűrűn (1964)
  • Húszévesek (1965)
  • Három dráma Alcím: A kör bezárul/Villa Bécs mellett/Viszontlátásra, Harangvirág (1965)
  • Pisztrángok és nagyhalak (1967)
  • Küszöbök (1969)
  • Alkonydomb (1970)
  • Akik nyáron is fáznak (1971)
  • A 13. ügynök (1972)
  • Siratófal (1973)
  • Hűség (1974)
  • Szól a kakas már – Hídavatás – Thomson kapitány (1975)
  • Megnyugvás és béke (1976)
  • Különös ősz (1977)
  • Kálvária (1977)
  • Fönn az emeleten (1979)
  • Ha az igazságra esküdtél… (1980)
  • Barátok (1982)
  • Az ezredes (1982)
  • Vallomás (1983)
  • Szerelem három tételben (1985)
  • Útlevél a pokolba (1986)
  • Az öt kódex titka (1987)
  • Szélcsend (1987)
  • A fekete mappa (1988)
  • A gyűrű (1990)
  • Mónika (1990)
  • A bosszú (1991)
  • Tűz a tanyán (1991)
  • A tanút meg kell ölni! (1992)
  • Bűnös vagy áldozat (1993)
  • A sors keze (1994)
  • A szenvedély csapdái (1995)
  • Vakvágányon (1996)
  • Aki az ördöggel cimborál (1997)
  • Hihetetlen történet (1998)
  • A zsoldos halála (2001)

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ cgp: A magyar buborék - 78. rész. Gondola.hu, 2004. május 28. . (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  2. ↑ a b Borbás Barna: Sokáig csak suttogtak róla, most megmutatjuk: titkos pincebörtön a Bartók Béla úton és a Belgrád rakparton. Válasz Online, 2023. március 8. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  3. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 132/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
  4. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése Rákóczifalva házassági akv. 10/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
  5. ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár/Kortárs magyar írók
  6. ↑ Halotti bejegyzése a tiszaföldvári halotti akv. 175/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
  7. ↑ Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon, A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben; 2007 ELTE BTK
  8. ↑ Berkesi író elvtárs sötét élete. (Hozzáférés: 2025. február 3.)
  9. ↑ Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 687. o. ISBN 963-05-6821-7  
  10. ↑ Élet és Irodalom, 2013. május 3. Nyerges András: Bakafánt
  11. ↑ Élet és Irodalom, 2013. április 6. György Péter: Az ideológiai ponyva

Források

További információk