Bűnügyi regény (irodalmi műfaj)

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Sherlock Holmes és Dr. Watson

A bűnügyi regény vagy krimi az epika (elbeszélő irodalom) népszerű tematikus műfaja, amely a bűntények felderítésével, elkövetésük bemutatásával, illetve lélektani indítóokaik vizsgálatával, valamint a bűnözők, nyomozók („detektívek”) és bűnügyi rendőrök világával foglalkozik. A krimik terjedelmüket tekintve döntően regények, ritkábban elbeszélések vagy drámák. A krimit általában megkülönböztetik a művészi célú szépirodalomtól, valamint az olyan tematikus műfajoktól, mint a sci-fi, a horror vagy a történelmi regény. Egyes krimiknél azonban ezek a határok elmosódnak, így több műfajba is sorolhatók. A kriminek több speciális alműfaja is van, mint a detektívregény, a jogi krimi, a rendőrségi krimi, a politikai krimi, a bírósági dráma vagy a „kemény krimi” (hard-boiled). Részben ez a jelenség az oka, hogy egy nehezen körvonalazható műfajról beszélünk, a zsáner elemei széles skálán mozognak, rengeteg alműfaj létezik, melyek kategorizálása kultúránként, országonként, sőt akár könyvesboltok polcaiként is eltérő lehet.

Etimológiája

A krimi elnevezése a latin crimen „bűn” szóból származik. Alapvető műfaji eleme tehát a bűn valamilyen formában való megjelenése. A szó eredetét tekintve a jogi értelemben vett bűnt, mint kategóriát jelöli meg, azonban megjelenhet a bűn erkölcsi, akár bibliai értelemben vett problémaként is. Alműfajtól függetlenül minden krimiként definiált alkotás valamilyen rejtélyen alapul, melynek megoldása rendszerint a főhős feladata. Az is segít a krimi beazonosításában, ha számba vesszük a gyakran használt karaktertípusokat. Ilyen például a detektív, a magánnyomozó, a bűnöző, az orvos, az újságíró.

Káin és Ábel története a Bibliából, Oidipusz király Szophoklésztől, Shakespeare Hamletje, Goethe Faustja, a Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől, vagy, hogy egy magyar alkotást is említsünk, A gólyakalifa Babitstól – nem nevezhetjük őket kriminek, pedig bűneseteket dolgoznak fel. Ellenben ha a műfaj esszenciális elemeként tekintünk a „bűn”-re, az sem ad pontos, minden alkotásra alkalmazható definíciót, hisz vannak olyan krimiként kategorizált művek, amelyekben ez egyáltalán nem, vagy nem központi elemként jelenik meg (például az ifjúsági krimi esetében). Pontosabb definíciót kaphatunk tehát, ha egy másik műfaji alappillére támaszkodunk, ami nem más, mint a rejtély. Olyan mű, amelyben a gyilkosságot vagy annak elkövetőjét többnyire nem lehet látni. Ma már a szerzők széles skálája foglalkozik azzal a műfajjal, amely egyszerre szórakoztat, és logikus gondolkodásra késztet.

Műfajok

Eleinte lenézett írások, tipikus detektívregények tartoztak ebbe a műfajba. A krimi az olcsó, igénytelen ponyva szinonimája volt. Aztán ahogy a közérdeklődés a történelmi regényektől egyre inkább a zsáner irodalom (= mindennapi élet eseményeit, a körülöttünk lévő világot bemutató írások) felé fordult, a krimi helyzete megváltozott. Az utóbbi évtizedekben újabb különleges műfajok jelentek meg a krimi műfaján belül, melyek hamar óriási népszerűségre tettek szert és melyek mára világsikereket értek el.

Detektívregény

Olyan alműfaj, amiben egy nyomozó/detektív (lehet akár hivatásos, amatőr vagy már visszavonult) deríti fel egy bűntényt, amelynek általában csak a következményeit ábrázolják. A detektívtörténetek célja a jó értelemben vett izgalom felkeltése, az intellektuális szórakoztatás és sok esetben az elmetorna. A műtéma azok számára lehet érdekes, akik szeretik a rejtvényeket. A detektívregényben fontos a narrátor szerepe. Állandó feszültségben tartja az olvasót, gyakori késleltetéssel fokozza az izgalmakat.

A műfaj a 20. század elején stabilizálódik, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend, főleg mint könyvműfaj. A detektívregények leghíresebb hősei közé tartozik például Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot.

Whodunit: a detektívregény legelterjedtebb formája. Cselekmény vezérelt történet, amelyben az olvasó nyomokat kap, melyekből hamarabb rájön a bűncselekmény elkövetőjére, mint ahogyan az a cselekmény végén kiderül.

A zárt szoba rejtélye: más néven „lehetetlen rejtély”. Olyan bűnügyet mutat be, amely látszólag kivitelezhetetlennek tűnik. A végső hajrában viszont a nyomozó mindig összerakja a darabkákat, hiszen a dektektívregény műfajában nem létezik olyan, hogy megoldhatatlan rejtély.

Hardboiled

A hardboiled (vagy hard-boiled) és a rejtélyfejtő krimik karakterei és alaphelyzetei részben közösek. Az érzelmesebb jellegű krimiktől eltérően, amelyek a félelem, rettegés és terror érzelmeit emelik ki, a hardboiled történetekben a nyomozó cinikusan viszonyul ezekhez az érzelmekhez. A közönség felé ezt a hozzáállást a nyomozó belső monológja közvetíti, amelyben leírja mit csinál és hogyan érez. A tipikus főszereplő egy magánnyomozó, aki nap, mint nap szemtanúja a szervezett bűnözői körök által elkövetett erőszaknak (jellemzően a szesztilalom idején és azt követően). Ugyanakkor egy olyan igazságszolgáltatási rendszerre kell támaszkodnia, ami éppolyan korrupt, mint az a szervezett bűnözés, ami ellen harcol. A végtelen erőszak ciklusa miatt cinikussá vált nyomozók tipikus antihősök. Jellemző példák: Philip Marlowe, Mike Hammer, Sam Spade, Lew Archer.

Thriller

A thriller elsősorban filmes műfaj, neve az angol „thrill” szóból jön, ami borzongást jelent. Ennek megfelelően az ismeretlentől való félelmet, ezt az archetipikus élményt idézi fel, mely az ősidőktől kezdve hat az emberre. Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, ami fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – ahogy a néző sem –, ezzel jön létre a kívánt feszültség, izgalom a nézőben. Jellemző a thriller műfajára, hogy szinte a székébe szögezi a nézőközönséget, ahogy a cselekmény egyre inkább halad a tetőpont felé. A thriller általában egy gonosz által vezérelt cselekménysor, mely olyan akadályokat görget a főszereplő, elé, amelyeket le kell küzdenie. A műfaj jeles képviselője Alfred Hitchcock, egyben egyik megalkotója és formálója is volt.

Egyéb alműfajok

Kémregény: a kémregény egy olyan 20. században kialakult irodalmi műfaj, ami a kémkedést fontos kontextusként vagy cselekményszálként alkalmazza a történetekben.

Jogi krimi: olyan krimi, amely jogi témákat vonultat fel.

Rendőrségi krimi: olyan krimi, amely a rendőrség munkáját mutatja be a történet során.

Politikai krimi: politikai témát bemutató krimi.

Business-thriller: az üzleti világban (különösen a pénzügyek területén), vagy tágabb értelemben bármely üzleti vállalkozásban jelentkező bűnügyi intrikák képezik az elbeszélés tárgyát. A megközelítések változatosak: ipari kémkedés, ambíció, hatalom, manipuláció, rivalizálás, verseny, pénzverseny stb.

Ifjúsági krimi: olyan krimi műfajú művek, melyek célcsoportja a gyermek, illetve ifjúsági olvasóközönség. Ez gyakran a témák könnyedségében is megfigyelhető.

Humoros krimi: általában a detektívregény fekete humoros formája. A cselekményt vicces, szórakoztató részekkel lazítják.

Noir: elsősorban filmstílus, amit a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyek esetében kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban. Gyakran hivatkoznak rá önálló, a bűnügyi filmnek alárendelt műfajként.

A krimi szabályrendszere

Ronald Knox: A detektív történetek tízparancsolata (1929)

  1. A bűnözőről szó essék már a történet korai szakaszában, és a bűnöző ne legyen olyan személy, akinek a gondolatát az olvasó követni tudja.
  2. Minden természetfölötti vagy természeten túli erő a dolog természeténél fogva mellőzendő.
  3. Egynél több titkos helyiség vagy rejtekfolyosó alkalmazása tilos.
  4. Tilos ismeretlen méreg, valamint olyan eszköz alkalmazása, amelyet a könyv végén terjedelmes tudományos magyarázat keretében kénytelen ismertetni az író.
  5. A történetben nem szerepelhet kínai.
  6. Véletlen esemény nem jöhet a detektív segítségére, s a detektív nem rendelkezhet kellően meg nem alapozott megérzéssel, amely végül is igaznak bizonyul.
  7. Tilos magának a detektívnek elkövetnie a bűncselekményt.
  8. A detektív nem fedezhet fel olyan nyomot, amelyet azonnal be ne mutatna, hogy az olvasó megszemlélhesse.
  9. A detektív ostoba barátjának – Watsonnak – tilos titokban tartania azt, ami az eszébe jut; intelligenciájának valamivel, de csak valamicskével az átlagolvasó intelligenciaszintje alatt kell maradnia.
  10. Ikrek és alteregók ne szerepeljenek, hacsak az olvasót alkalmasan elő nem készítettük jelenlétükre.

A detektívtörténet szabályainak legátfogóbb kodifikálását S. S. Van. Dine végezte el. A Twenty Rules for Writing Detective Stories (Húsz szabály a detektívtörténetek írására) című összeállítását az American Magazine 1928. szeptemberi száma közölte:

  1. Az olvasónak a nyomozóéval egyenlő esélyeket kell biztosítani a rejtély megoldására, ezért minden áruló jelet világosan és pontosan kell közölni.
  2. Az olvasóval szemben csak olyan trükkök és csalások engedhetők meg, amelyeket a tettes a nyomozóval szemben alkalmazna.
  3. Tilos a szerelem. A történet ne egy szerelmespár, hanem a nyomozó és a tettes fogócskája legyen.
  4. Sem a detektív, sem más hivatalos nyomozó közeg nem lehet a tettes.
  5. Logikus következtetés vezessen a leleplezéshez. Megengedhetetlen a véletlen vagy az alá nem támasztott beismerés.
  6. A detektívtörténetből nem hiányozhat a nyomozó, aki módszeresen feltárja az áruló nyomokat, s ezek eredménye révén jut el a megoldáshoz.
  7. A detektívtörténet kötelező bűnesete a gyilkosság.
  8. A feladott rejtély megoldásában ki kell zárni minden természetfölötti erőt és körülményt.
  9. Csupán egyetlen nyomozó szerepelhet a történetben – az olvasó nem futhat versenyt a nyomozók három-négy tagú váltócsapatával.
  10. A tettesnek a történet egyik, többé-kevésbé fontos, az olvasó által jól

ismert szereplőjének kell lennie.

  1. Megengedhetetlenül olcsó a megoldás, ha a szolgák egyike a tettes.
  2. Bár a tettesnek lehet bűntársa, alapvetően azonban egyetlen ember elfogásáról szóljon a történet.
  3. Titkos társaságoknak, alvilági egyesületeknek semmi helyük a detektívtörténetben.
  4. A gyilkosság elkövetésének módja és a nyomozás módszere észszerű és tudományos szempontból is helytálló legyen.
  5. A szemfüles olvasó számára legyen nyilvánvaló a megoldás.
  6. Nincs helye az irodalmiaskodó leírásoknak, a kimunkált, pepecselő jellemrajznak, a légkör szépirodalmi eszközökkel történő színesítésének.
  7. A tettes sohasem lehet hivatásos gonosztevő.
  8. Tilos a balesettel, öngyilkossággal magyarázott rejtély.
  9. A bűntett indítóoka mindig legyen magánjellegű – és ne valamiféle nemzetközi fondorlattal, titkosszolgálati motívumokkal fűszerezett hírszerző akció.
  10. A detektívtörténet szerzőjének kerülnie kell minden sablonos megoldást, ötletet.

S. S. Van Dine olykor szigorú, olykor túlságosan engedékeny előírásait még saját maga sem tartotta be mindig. A detektívtörténet aranykorában azonban, és nemcsak Angliában, ez az ízlés parancsolta a divatot. És ez az a kódex, amelyet Amerikában az ún. keménykötésű iskola művelői fintorogva megtagadnak majd.

Krimi és a valóság kapcsolata

A krimi mint műfaj nagy népszerűségnek örvend nem csak a könyvek, de a filmek világában is. Számtalan bűnügyi sorozatot jelentettek meg az évek során, könyvadaptációk sokaságát láthattuk viszont a mozivásznakon, sokszor egy-egy meglévő ikonikus karaktert újragondolva, új oldaláról megismerhetve, pl. Sherlock Holmes.

Sokan ismerjük a mondást, miszerint ,,A legjobb történeteket az élet írja.” Így sok olyan darabra bukkanhatunk a nyugati és a magyar irodalomban, amelyek igaz történetből inspirálódtak.

Krimi az irodalomban


Magyar Szerzők:

További információk

Könyvek a krimiről

Jegyzetek

  1. ↑ Bűnügyi regény (irodalmi műfaj) – Wikipédia (magyar nyelven). hu.m.wikipedia.org. (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  2. ↑ detektívregény. . (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  3. ↑ (2017. június 22.) „Hardboiled” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  4. ↑ (2019. október 24.) „Thriller (genre)” (angol nyelven). Wikipedia.  
  5. ↑ (2019. október 15.) „Crime fiction” (angol nyelven). Wikipedia.  
  6. ↑ Ádám, Szedlák: A detektívtörténet szabályai (amerikai angol nyelven). Worldshots, 2006. május 6. (Hozzáférés: 2020. december 6.)
  7. ↑ Kikapcsolódás - érdekességek. baja.kiskun.autosiskola.hu. (Hozzáférés: 2020. december 6.)
  8. ↑ (2020. december 8.) „Edgar Allan Poe” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  9. ↑ (2020. november 25.) „Arthur Conan Doyle” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  10. ↑ (2020. november 20.) „Agatha Christie” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  11. ↑ (2020. augusztus 25.) „Raymond Chandler” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  12. ↑ (2020. március 14.) „Ed McBain” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  13. ↑ (2020. december 7.) „Robin Cook” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  14. ↑ (2020. szeptember 26.) „Szerb Antal” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  15. ↑ (2020. november 29.) „Lőrincz L. László” (magyar nyelven). Wikipédia.  
  16. ↑ (2020. május 17.) „Kondor Vilmos” (magyar nyelven). Wikipédia.  
Nemzetközi katalógusok
Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!