A mai világban a Balás Károly olyan témává vált, amely minden korú és hátterű ember számára nagyon fontos és érdekes. Akár személyes, akár szakmai, társadalmi vagy kulturális szinten, a Balás Károly felkeltette a figyelmet, és fontos vitákat és reflexiókat generált. Hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető volt, és vitákat váltott ki a következményeiről és következményeiről. Az évek során a Balás Károly különböző formákat öltött, és az adott pillanat körülményeitől és tendenciáitól függően fejlődött, és továbbra is kulcsfontosságú téma maradt a kortárs társadalom számára. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Balás Károly jelentőségét és életünk különböző területeire gyakorolt hatását, részletes elemzést és betekintést nyújtva, amelyek gondolkodásra és vitára késztetnek.
Balás Károly | |
![]() | |
Balás Károly, 1918 | |
Született | Balás Károly Antal 1877. január 4. Balassagyarmat |
Elhunyt | 1953. október 8. (76 évesen) Fribourg |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944) |
Iskolái |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Balás Károly témájú médiaállományokat. | |
sipeki Balás Károly Antal (Balassagyarmat, 1877. január 4.[1] – Fribourg, 1953. október 8.) magyar közgazdász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA levelező tagja.
Balás József (1842–1908)[2] ügyvéd, földbirtokos és tótlipcsei Pajor Ilona fiaként született. Lőcsén és Vácott járt középiskolába, majd a budapesti, a bécsi és a genfi egyetemeken tanult jogot. A Budapesti Tudományegyetemen 1899-ben jogból, 1901-ben államtudományból doktorált. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék, később a pest-vidéki törvényszék gyakornoka, majd aljegyzője volt 1901 és 1903 között, időközben 1902-ben Budapesten ügyvédi vizsgát tett.
1903-tól 1906-ig Nógrád vármegye tiszti alügyésze, majd főügyésze, 1906 és 1914 között a kassai jogakadémián a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan, a pénzügyi jog és a statisztika tanára volt. Közben 1909-ben a budapesti egyetem magántanára lett, valamint 1904-től 1918-ig a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan és a statisztika nyilvános rendes tanárává is kinevezték.
1918-tól 1946-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtan és Pénzügytan Tanszékén dolgozott nyilvános rendes tanárként. 1940-től 1941-ig az egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja is volt, ám a második világháború után, 1948-ban megfosztották nyilvános rendes tanári állásától. 1929-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de a háborút követően – úgyszintén 1948-ban – az akadémia is kizárta tagjai közül.
1939 és 1944 között a Magyar Élet Pártja programjával országgyűlési képviselő és az országgyűlés közoktatási bizottságának elnöke volt. A magyar–csehszlovák vegyes döntőbíróság tagjaként is működött 1922-től 1938-ig. A népesedés és a jövedelemelosztás kérdéseivel, ezek szociálpolitikai összefüggéseivel, tőke-kamatelmélettel és pénzügytannal foglalkozott. 1942-ben az ő indítványára tiltotta meg törvényben az Országgyűlés, hogy magyar állampolgárok áttérhessenek a zsidó vallásra.[3] Jelentős publicisztikai tevékenysége.
1919-ben Szent István Akadémia tagja lett. 1939 és 1944 között az Országos Statisztikai Tanácsnak és a Magyar Statisztikai Társaságnak is elnöke volt. A Kassai Magyar Társadalomtudományi Egyesület alapító tagja volt 1909-ben. A Turul Bajtársi Egyesületben is szerepet vállalt, ún. primus magisterként.