Aszfodélosz

Ebben a cikkben a Aszfodélosz-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki. Megtanuljuk ennek fontosságát, a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását, és azt, hogy hogyan alakult az idők során. Ezenkívül elemezzük a Aszfodélosz körül létező különböző perspektívákat, és azt, hogy az hogyan befolyásolta a különböző területeket. Ez egy utazás lesz a Aszfodélosz történetén, jelenén és jövőjén keresztül, amely során felfedezzük következményeit és relevanciáját a mai társadalomban.

Aszfodélosz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Fűfafélék (Asphodelaceae)
Alcsalád: Aszfodéloszformák (Asphodeloideae)
Nemzetség: Aszfodélosz (Asphodelus)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aszfodélosz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aszfodélosz témájú médiaállományokat és Aszfodélosz témájú kategóriát.

Asphodelus albus

Az aszfodélosz (Asphodelus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjében a fűfafélék (Asphodelaceae) családjának egy nemzetsége.

Kevéssé ismert és ritkán használt neve genyőte, amelyet néha tévesen Kitaibel Pálnak tulajdonítanak.[1]

Elterjedése

Főképp a Mediterráneumban nő; Magyarországon csak néhány, reliktum jellegű faja honos.

Megjelenése

100–120 cm magasra növő, koloncos gyökerű, levélrózsás növény. Sötétzöld levelei háromszögletűek, sötétzöldek. Gyertyára emlékeztető szárán vannak fehér virágai. Termése rekeszekre hasadó, tojásdad tok.

Életmódja, élőhelye

A mészkerülő lomberdőket kedveli.

Felhasználása

Gyökérgumóját az ókortól ették; a középkorban királyi eledelnek nevezték. A Balkán-félszigeten sírokra ültetik.

A kultúrában

A görög mitológiában az emberek lelke haláluk után aszfodéloszba költözik. A görögök halotti virága ezért az Asphodelus ramosus volt. Homérosz azt írta, hogy a holtak birodalmában, az alvilági Sztüx folyó partján aszfodélosz nő, és a halottak aszfodéloszmezőkön vándorolnak.

J. K. Rowling Harry Potter-regényeiben az aszfodélosz a bűbájos növények egyike. Az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. Valójában ez egyáltalán nem így van: az aszfodélosz gyökere izzasztó és vízhajtó szer.

Jegyzetek

  1. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)

Források