Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Anesztézia témáját és annak minden következményét. Az eredetétől a mai relevanciáig, beleértve a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását, egy részletes elemzésbe fogunk belemenni, amely megvilágítja ezt a lenyűgöző témát. Kutatások, interjúk és szakértői vélemények sorozatán keresztül olyan teljes és kimerítő jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy teljes mértékben megértsék a Anesztézia fontosságát és összetettségét. Kétségtelen, hogy ez a cikk nélkülözhetetlen referencia lesz mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a Anesztézia-ről.
Az anesztézia (a görög αν-, an-, „nélkül”; és αἴσθησις, aisthēsis, „érzés”, magyarul érzéstelenítés, érzéketlenség) olyan állapot, amelyben az érzékelés részben vagy teljesen blokkolva van, a külvilág felől érkező ingereket az idegrendszer nem dolgozza fel. Az anesztézia leggyakrabban valamilyen gyógyszer által kiváltott, megfordítható emlékezet- vagy eszméletvesztés, a teljes testfelületen vagy annak egy részén bekövetkező érzéketlenség, az izomreflexek elvesztése vagy ezen hatások összessége. Az anesztézia lehetővé teszi, hogy a betegeken műtétet vagy valamilyen más beavatkozást hajtsanak végre anélkül, hogy a beteget fájdalomnak vagy stressznek tennék ki. A már korábban létező anesthesia angol szót 1846-ban id. Oliver Wendell Holmes amerikai orvos javasolta az érzéstelenítés során bekövetkező állapot, illetve magának a folyamatnak a megnevezésére.[1]
Az anesztézia lehet lokális, regionális vagy általános (a teljes testre kiterjedő). A lokális anesztézia az érzékelést a test egy meghatározott részén blokkolja, pl. a fogak körül vagy a bőrfelület egy részén. A regionális anesztézia már egy egész testrészt érinthet, elsősorban a testrész és a gerincvelő közötti kapcsolat blokkolásával. Az általános anesztézia során az érzékelést az agyban blokkolják, és ezáltal az egész testre kiterjed.[2]
Az anesztéziát végrehajtó szakorvos az aneszteziológus.
Az érzéktelenség olyan állapot, amikor egy adott típusú inger valamilyen okból nem kerül a központi idegrendszerben feldolgozásra. Okozhatja gyógyszerhatás, amely az érzéstelenítés valamely formájának eszköze (lásd alább), vagy kóros folyamat. Az anesztézia lehet teljes, amikor semmilyen modalitású inger sem észlelhető, vagy részleges, amikor csak egy bizonyos típusú (pl. hő, nyomás, tapintás, íz stb.) inger érzékelése zavart. Lehet központi eredetű, amikor a kórfolyamat a központi idegrendszer bizonyos részét károsítja, vagy perifériás - utóbbi esetben az érzőidegek vagy az érzékelő idegvégződések működése károsodott. Az anesztézia érdekes, vegyes megjelenési formája a Brown-Séquard-szindróma, amelyet a gerincvelő részleges, féloldali sérülése idéz elő: ez esetben a károsodással azonos oldalon a tapintás és a helyzetérzékelés, míg az ellenkező oldalon a hő- és a fájdalomérzet esik ki.
Az egyes érzékszerveket érintő anesztéziákra külön elnevezések használatosak: a látótérkiesést anopsziának, a szaglás zavarát anozmiának, az ízérzékelés zavarát ageusiának nevezzük.
Az érzéstelenítés olyan eljárások gyűjtőneve, amelyek célja kikapcsolni a külvilágból érkező ingerek feldolgozását a központi idegrendszerben.
Az érzéstelenítést leggyakrabban a fájdalomérzet megszüntetése céljából alkalmazzák, különböző vizsgálatok vagy gyógyászati beavatkozások (főként műtétek) elvégzése kapcsán. Az érzéstelenítés technikái két alapvető csoportra oszthatók.
Ebbe a csoportba olyan módszerek tartoznak, amelyek valamilyen szinten elnyomják a tudatot. A különböző ingerek eljutnak a központi idegrendszerbe, de az agykéregben történő tudatosulásuk gátolt, így az érzéstelenítés alanya ezeket nem éli meg. Az általános érzéstelenítést különböző hatásmódú gyógyszerek (leggyakrabban többféle gyógyszer egyidejű) beadásával érik el.
Az általános érzéstelenítés módjai:
Az általános érzéstelenítés végén az alkalmazott szerek némelyikének hatása felfüggeszthető megfelelő ellenanyagokkal (antidotumokkal).
Ebbe a csoportba olyan módszerek tartoznak, amelyek valamilyen szinten meggátolják az ingerület eljutását a központi idegrendszerbe, így az agykéregben történő tudatosulásuk gátolt. Az alkalmazott anyagokat helyi érzéstelenítőknek nevezzük. Leggyakrabban használatosak a lidokain, trimekain, bupivakain, mepivakain, ropivakain, ritkábban a prokain, prilokain, artikain. Ma már nem használatosak a tetrakain, cinchokain, illetve a kokain (amelyet elsőként alkalmaztak ebben a szerepkörben).
A helyi érzéstelenítők beadási módszerétől függően beszélünk helyi érzéstelenítésről (infiltrációs, lokális anesztézia) vagy vezetéses érzéstelenítésről - ide tartozik a szelektív idegblokk, idegfonat érzéstelenítés (plexus blokád), az epidurális és a szubarachnoidális (spinális) anesztézia.