Alsókomárnok

A következő cikkben részletesen elemezzük a Alsókomárnok-et, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Alsókomárnok megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, vélemények és elméletek széles skáláját generálva. Ebben a cikkben a Alsókomárnok különböző aspektusait fogjuk feltárni, a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásától a történelmi kontextusban való relevanciájáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Alsókomárnok jövőbeli hatásait és azt, hogy milyen szerepet játszhat a mindennapi életünkben. Ez az elemzés átfogó perspektívát kíván kínálni a Alsókomárnok-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsa ennek a nagyon releváns témának a tudását és megértését.

Alsókomárnok
Alsókomárnok zászlaja
Alsókomárnok zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rangközség
PolgármesterMária Turišinová
Irányítószám090 05 (pošta Krajná Poľana)
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámSK
Népesség
Teljes népesség178 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság370 m
Terület12,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″49.375278°N 21.696111°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 31″, k. h. 21° 41′ 46″49.375278°N 21.696111°E
Alsókomárnok weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókomárnok témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsókomárnok (szlovákul: Nižný Komárnik) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

Felsővízköztől 15 km-re északkeletre, a Ladomér-patak partján fekszik.

Története

A falu a 17. század elején a vlach jog alapján keletkezett, első írásos említése 1618-ból származik „Also Komarnik” néven. Makovica várának uradalmához tartozott. Lakói a 17. században favágással, fazsindely készítéssel foglalkoztak. 1787-ben 32 házában 237 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Komárnyik. Két tót falu Sáros Várm. földes Uraik G. Áspremont Uraság, lakosaik katolikusok, többen ó hitűek, fekszenek Zboróhoz más fél mértföldnyire, harmitzadgya is van egyiknek; határbéli földgyeik soványasok, fájok mind a’ két féle, ’s legeljök is elegendő van, vagyonnyaik selejtesek, marhákkal kereskedést indíthatnak.”[2]

1828-ban 33 háza volt 253 lakossal. Kiterjedt erdei a 19. században Vestphalen gróf birtokában voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Komárnik, Sáros v. 2 egymáshoz igen közel fekvő orosz falu, a gallicziai és zempléni határszéleken, a makoviczi uradalomban: 69 romai, 440 g. kath., 18 zsidó lak. Alsó-Komarnyikon postahivatal van. Határuk sziklás, sovány; erdejük igen nagy; szarvasmarhát sokat tartanak.”[3]

1863-tól gőzfűrész működött a településen. 1880 és 1910 között sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. A falu az első világháborús harcokban majdnem elpusztult. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

1944 őszén súlyos harcok dúltak itt szovjet és német csapatok között, melyekben a település nagy károkat szenvedett.

Népessége

1910-ben 307, többségben ruszin lakosa volt (220 fő: 71,7%), jelentős német kisebbséggel (53 fő: 17,3%). Magyar 13 (4,2%), tót azaz szlovák 3 (1%) élt a faluban. Egyéb nemzetiséghez 18-an tartoztak.

2001-ben 165 lakosából 144 szlovák és 16 ruszin volt.

2011-ben 181 lakosából 68 szlovák, 50 cigány és 46 ruszin.

Nevezetességei

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.