Ebben a cikkben a Alekszej Nyikolajevics Arbuzov témával foglalkozunk, amely ma nagyon fontos téma. A Alekszej Nyikolajevics Arbuzov egy olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, a politikától a tudományig. Fontos ennek a kérdésnek az alapos elemzése, hiszen jelentős hatással van a társadalomra és mindennapi életünkre. Ebben a cikkben a Alekszej Nyikolajevics Arbuzov-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történelmi eredetétől a modern világra gyakorolt hatásaiig. Reméljük, hogy ez a cikk rávilágít a Alekszej Nyikolajevics Arbuzov-re, és hozzájárul ennek a nagyon releváns témának a megértéséhez.
Alekszej Nyikolajevics Arbuzov | |
![]() | |
Született | 1908. május 13.[1][2] Moszkva[3] |
Elhunyt | 1986. április 20. (77 évesen)[1][4][5][6][7] Moszkva |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Kuncevói temető |
Alekszej Nyikolajevics Arbuzov (oroszul: Алексей Николаевич Арбузов; Moszkva, 1908. május 13. – Moszkva, 1986. április 20.[8]) szovjet és orosz drámaíró.
Arbuzov Moszkvában született, de családja 1914-ben Petrográdba költözött. Apja orosz, anyja görög volt.[9] Tizenegy évesen árván maradt, a színházban találta meg a megváltást, tizennégy évesen pedig a Mariinszkij Színházban kezdett dolgozni. 1928-ban csatlakozott egy fiatal színészcsoporthoz a Kísérleti Dráma Céhében, amelynek feloszlása után csatlakozott egy utazó agitprop színházhoz, amelynek színdarabokat kezdett írni. 1930-ban Moszkvába költözött; 1935-ben megírta a Hosszú út című, 1939-ben pedig a Tanya című darabot, a két legsikeresebb színművét. Avril Pyman ezt írja róla: „Munkájának varázsa embertársaihoz való ravasz, de szeretetteljes hozzáállásában rejlik; átlát az emberi gyarlóságokon a jó és hasznos élet alapvető vágyáig, és hihető, sőt tetszetős dolgokat hoz létre.” pozitív karakterek.[10]
Arbuzov számos darabja a személyes átalakulással és megváltással foglalkozik szovjet kontextusban. A Tanya című filmjében (1939) egy nő, akinek életét férje halála összetörte, végre értelmet és célt talál betegek szolgálatában, egy szibériai faluban. Az Irkutszki történetben (1960) elmondja, hogyan változtatja meg a 25 éves Válja sekélyes és hedonista életét Szergej, a szibériai gátat építő kotrócsapat művezetőjével szövődő szerelme. Szergej balesetben bekövetkezett fulladásos halálát követően új értelmet nyer az építőcsapathoz való csatlakozása és saját gyermekei nevelése. Ez a szeretetteljes elmélyülés szereplői érzelmi életében egyes szovjet irodalomkritikusok szemrehányását váltotta ki. Például Dmitrij Scseglov ezt írta: „Arbuzov darabjához fordulva az egyetemes szeretet, nemesség és barátság kellemes légkörébe kerülünk; ezek a finom érzések azonban nem irányítanak, nem mozgósítanak bennünket, elménket és gondolatainkat a nagy cél felé.”[11] Arbuzov szereplői az osztály nélküli társadalom felépítésén munkálkodó kommunista eszményt képviselik, de személyes küzdelmeik ábrázolása szerettette meg Arbuzovot a szovjet közönséggel.[12]