Ebben a cikkben elemezzük, hogy a Arkagyij Petrovics Gajdar milyen hatással volt a társadalom különböző aspektusaira. Megjelenése óta a Arkagyij Petrovics Gajdar nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, és fontos tanulmányozni a kultúrára, gazdaságra, politikára és más releváns szempontokra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a Arkagyij Petrovics Gajdar hogyan változtatta meg az emberek interakcióját, változtatta meg bizonyos iparágakban a dinamikát, és hogyan hozott jelentős változásokat a kollektív gondolkodásmódban. Átfogó elemzéssel megkíséreljük jobban megérteni a Arkagyij Petrovics Gajdar globális hatását és a modern társadalom fejlődésében betöltött szerepét.
Arkagyij Petrovics Gajdar | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1904. január 22.![]() |
Elhunyt | 1941. október 26. (37 évesen)![]() |
Sírhely | Kanyiv |
Nemzetiség | orosz |
Szülei | Natalya Salkova Pyotr Golikov |
Házastársa | Rachel Lazarevna Solomyanskaya (1925–1931) |
Gyermekei | Timur Gaidar |
Pályafutása | |
Írói álneve | Arkagyij Gajdar |
Jellemző műfaj(ok) | ifjúsági regény |
Alkotói évei | 1925–1941 |
Fontosabb művei | Timur és csapata (1940) |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Arkagyij Petrovics Gajdar témájú médiaállományokat. |
Arkagyij Petrovics Gajdar (Аркадий Петрович Гайдар, eredeti nevén Golikov) (Lgov, 1904. január 22..[1] – Lepljavo, 1941. október 26.) orosz ifjúsági író.
Pedagóguscsaládból származott. Már korán, tizennégy esztendősen a Vörös Hadsereg katonája lett, tizenhét évesen pedig zászlóalj-parancsnoknak nevezték ki.
„Mindössze tizennégy éves voltam, amikor beálltam a Vörös Hadseregbe. De magas voltam, széles vállú, és – persze – azt hazudtam, hogy már betöltöttem a tizenhatot. Sok frontot megjártam, harcoltam Petljura ellen, a lengyel és a kaukázusi fronton, az ország belsejében az Antonovscsina ellen, s végül Mongólia határának közelében.”
– Arkagyij Gajdar önéletrajza, 1937[2]
A második világháborúban a Komszomolszkaja Pravda haditudósítójaként vett részt. A Délnyugati front egységeinek bekerítése után, 1941 szeptemberében csatlakozott egy partizáncsoporthoz, amelyben géppuskásként harcolt. A németekkel vívott összecsapásban vesztette életét 1941. október 26-án az ukrajnai Lepljavo falu közelében. Kanyivban temették el.
Gajdar fia, Timur később ellentengernagy lett a flottánál, unokája, Jegor ismert közgazdász és politikus, aki többek között 1992-ben Oroszország ügyvivő miniszterelnöke is volt.
Irodalmi működését 1925-ben kezdte, és az ifjúság számára kalandos kisregényeket, elbeszéléseket alkotott. Alkotásainak jellegzetessége a nevelő célzat. Leghíresebb művei:
A dobos története (Móra Ferenc Könyvkiadó – Kárpáti Kiadó, 1975) | |
---|---|
|