Al Green

Ebben a cikkben a Al Green témával szeretnénk foglalkozni, amely a történelem során számos tanulmány, vita és vita tárgyát képezte. A Al Green számos területen jelentős hatást gyakorolt, a politikától a gazdaságon át a társadalomig általában. A Al Green jelentősége olyannyira volt, hogy felkeltette az akadémikusok, szakértők és kutatók érdeklődését, akik számos erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy megértsék hatását és hatókörét. Ezeken az oldalakon a Al Green különböző oldalait fogjuk felfedezni, elemezve eredetét, időbeli alakulását és mai hatását. Reméljük, hogy ez a cikk hozzájárulhat egy olyan összetett és jelentős téma megvilágításához, mint a Al Green.

Al Green
2001-ben
2001-ben
Életrajzi adatok
Születési névAlbert Leornes Greene[1]
BecenévThe Reverend Al Green
Született1946. április 13. (78 éves)[2][3][4][5][6]
Forrest City[7]
Pályafutás
Műfajok
Aktív évek1955–napjainkig
Kapcsolódó előadó(k)
Hangszer
  • gitár
Hang
Díjak
Tevékenység
  • énekes
  • dalszerző
  • zenei producer
Kiadók
IPI-névazonosító
  • 00141754583
  • 00055306003
A Wikimédia Commons tartalmaz Al Green témájú médiaállományokat.

Albert Leornes Greene[1] (Forrest City, Arkansas, 1946. április 13.), ismertebb nevén Al Green, többszörös Grammy-díjas amerikai soulénekes, dalszerző és zenei producer. Legnagyobb slágereit az 1970-es évek elején adta ki, köztük a Take Me to the River, Tired of Being Alone, I’m Still in Love with You, Love and Happiness dalokat és emblematikus számát, a Let’s Stay Togethert.[8] Miután barátnője öngyilkosságot követett el, Al Green felszentelt lelkész lett, és a gospelzene felé fordult. 2001-ben szerepelt a Randivonat című romantikus filmben Lance Bass és Emmanuelle Chriqui oldalán. Később visszatért a világi zenéhez.[1][9]

Greent 1995-ben beiktatták a Rock and Roll Halhatatlanjai közé. A Rock and Roll Hall of Fame honlapján „a soulzene egyik legtehetségesebb előadójaként” említik.[8] Pályafutása során 11 Grammy-díjat kapott, köztük a Grammy-életműdíját. Szintén megkapta a legkiválóbb dalszerzőknek járó BMI Icon díját, illetve a Kennedy Center kulturális életműdíját. A Rolling Stone magazin „Minden idők 100 legnagyobb előadója” listáján a 65. helyre rangsorolták,[10] a 100 legnagyobb énekes listáján pedig a 14. helyre,[11] továbbá 1975-ös Al Green’s Greatest Hits című válogatásalbuma az 52. helyen szerepel az 500 legjobb albumot felsorakoztató listán.[12]

Diszkográfia

Stúdióalbumok

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Fountain, John W.. „Silent No Longer”, Chicago Tribune , 1995. március 1.. (Hozzáférés: 2013. május 25.) 
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  8. ↑ a b Al Green. Rock and Roll Hall of Fame
  9. ↑ Brunner, Rob. „Al Green’s conversion”, Entertainment Weekly, 2000. október 20. (Hozzáférés: 2015. október 26.) 
  10. ↑ Justin Timberlake: The Immortals – The Greatest Artists of All Time: 65) Al Green. Rolling Stone Issue 946. Rolling Stone. . (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  11. ↑ 100 Greatest Singers of All Time. Rollingstone.com , 2010. december 3. (Hozzáférés: 2018. október 14.)
  12. ↑ 500 Greatest Albums of All Time. Rolling Stone . . (Hozzáférés: 2018. február 16.)

További információ

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Al Green című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.