Adolph Henselt

Adolph Henselt
Életrajzi adatok
Születési név	Adolph von Henselt
Született	1814. május 9. Schwabach
Származás	Németország
Elhunyt	1889. október 10. (75 évesen) Warmbrunn, Lengyelország
Pályafutás
Aktív évek	1832 - 1889
Hangszer	zongora, billentyűs hangszerek
Tevékenység	zeneszerző, zongoraművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolph Henselt témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Adolph von Henselt (eredetileg: Hänselt; Schwabach, 1814. május 9. – Warmbrunn, 1889. október 10.) német zeneszerző, zongoraművész, a késő romantika képviselője.

1817-ben a család a bajor Schwabachból Münchenbe költözött. Henselt itt kapta első zeneóráit: már háromévesen belekezdett a hegedű-tanulásba, majd ötévesen zongorázni tanult Josepha von Flad kezei alatt. 1832-ben Henselt egy királyi ösztöndíjat kapott I. Lajos bajor királytól, amely során hat hónapos zongoraoktatásban részesült Weimarban a híres Johann Nepomuk Hummelnél.

Első nyilvános fellépésére 1832. november 29-én került sor Münchenben, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.

1832 és 1834 között Henselt Bécsben tanult zeneszerzést Simon Sechternél és közben tovább fejlesztette sajátságos virtuozitását és technikáját. Több éves, legendás sikerű koncerttevékenység következett német és orosz zeneközpontokban. Technikájának szédítő magassága és lélekből fakadó előadásai káprázatba ejtették a hallgatóközönséget. Liszt Ferenc és Robert Schumann is dicsérték szerzeményeit.

Előző látogatásai Oroszországban szívesen látott vendéggé tették a cári udvarban. 1838-ban a cári család udvari zongoristája lett, majd a szentpétervári császári leány nevelőintézet zenei főinspektorává nevezték ki. A következő 40 évben Oroszország zenei központjaiban tanárként dolgozott; jelentős hatással volt az orosz zenei életre és az orosz zongoraművészek fejlődésére. Legfontosabb tanítványa Nyikoláj Swerew volt, aki – a lényegében Henselt által alapított és a mai napig meglévő – orosz zongoravirtuozitás hagyományát tovább adta saját tanítványainak: Rachmanyinovnak és Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabinnak. 1876-ban orosz nemesi rangot kapott.

Róla nevezték el az Adolph-von-Henselt-Zeneiskolát Schwabachban.

• Variations on ‘Io son' ricco’ from Donizetti's L'elisir d'amore, Op. 1
• Douze études caractéristiques, Op. 2
• Poëme d'amour, Op. 3
• Douze études de salon, Op. 5
• Pensée fugitive, Op. 8
• Scherzo in B Minor, Op. 9
• Romance in B-flat Minor, Op. 10
• Fruhlingslied, Op. 15
• Fantaisie sur un air bohemien-russe, Op. 16
• Impromptu no.2, Op. 17
• Vier Romanzen, Op. 18
• Arrangements of 12 numbers from Weber's operas Der Freischütz, Euryanthe and Oberon, Op. 19
• Deux romances russes de Soumarokoff, Op. 22
• Toccatina, Op. 25
• Deux petites valses, Op. 28
• Sophie polka, Op. 29
• Chant sans paroles, Op. 33
• Grande valse - L'aurore boréale, Op. 30
• Ballade, Op. 31
• Nocturne in A-flat Major, Op. 32
• Impromptu No.3 in B-flat Minor, Op. 34
• Marche du couronnement d'Alexandre II, Op. 35
• Valse mélancolique in D Minor, Op. 36
• Impromptu No.4 in B-flat Minor, Op. 37
• Impromptu No. 1, WoO

• Variations on Quand je quittai la Normandie from Meyerbeer's Robert le diable, Op. 12
• Piano Concerto in F Minor, Op. 16

• Duo, Op. 14, for violoncello and piano
• Piano Trio in A Minor, Op. 24

• Internationale Adolph-Henselt-Gesellschaft honlapja Archiválva 2012. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Adolf Henselt művei

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolph Henselt című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.