Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Abraham van Beijeren témáját azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk annak fontosságáról és relevanciájáról a jelenlegi kontextusban. A mélyreható elemzés során különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse a Abraham van Beijeren összetettségét és következményeit a különböző kontextusokban. Ennek mentén elmélyülünk a Abraham van Beijeren-hez kapcsolódó alapvető szempontokba, releváns információkkal, statisztikai adatokkal és szakértői véleményekkel, amelyek gazdagítják a témával kapcsolatos ismereteket. Emellett gyakorlati eseteket és személyes tapasztalatokat is megvizsgálunk, amelyek konkrétan illusztrálják a Abraham van Beijeren hatását a mai társadalomban. Ez a cikk kétségtelenül elengedhetetlen olvasmány lesz azok számára, akik szeretnének mélyen megérteni a Abraham van Beijeren különféle dimenzióit.
Abraham van Beijeren | |
![]() | |
Született | 1620[1][2][3][4][5] Hága |
Elhunyt | 1690. március (69-70 évesen)[6] Overschie |
Állampolgársága | Egyesült Tartományok |
Házastársa | Anna van den Queborn |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Abraham van Beijeren témájú médiaállományokat. | |
Abraham van Beijeren /névváltozat: Beyeren és Beieren/ (Hága, 1620/21 körül — Overschie, Rotterdam 1690.) az egyik kiemelkedő csendéletfestő a holland aranykorban.
Hágában, Delftben, Amszterdamban, majd Alkmaarban és Goudaban élt. 1647-ben házasodott meg, felesége Anna van den Queborn. 1677-ben Overschie-ben telepedett le, s itt érte a halál 1690-ben.
Az 1640-es évek elején tájképeket festett, de hamarosan áttért a csendélet-festésre. Tagja lett a Szent Lukács céhnek. Eleinte halas csendéleteket, majd „életnagyságban” festett pazaron díszített lakoma asztalokat, amelyeket a gazdag holland polgári családok otthonaiban látott. Gyakran festett virágos csendéleteket is, az üveg, kínai porcelán edények és ötvösmunkák és a drága asztalterítők, damaszt, szatén, bársony szintén hangsúlyos szerepet kaptak csendéleteiben. Pazarul bánt a fény-árnyék hatások és a színek alkalmazásával, hozzáfogható más nagy csendéletfestők a holland aranykorban Willem Claesz Heda és Willem Kalf.
A világ számos híres múzeumában őrzik műveit, a Rijksmuseum Amszterdamban, az Alte Pinakothek Münchenben, a Puskin Múzeum Moszkvában, a Gemäldegalerie Drezdában, a County Museum of Art Los Angeles-ben, stb. A budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz tőle egy tengerképet és két csendéletet.
A Csendélet gyümölccsel, tenger gyümölcseivel és értékes edényekkel című, 1654-ben festett képét 2015 decemberében 380 ezer euróért vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár programjának keretében.[7]