1958-as Formula–1 német nagydíj

1958-as német nagydíj
Az évad 8. versenye a 11-ből az 1958-as Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1958. augusztus 3.
Hivatalos elnevezés	XXI. Grosser Preis von Deutschland
Helyszín	Nürburgring, Németország
Versenypálya	22,810 km
Táv	342,150 km
Körök	15
Pole-pozíció
Versenyző	Mike Hawthorn (Ferrari)
Idő	9:14,0
Leggyorsabb kör
Versenyző	Stirling Moss (Vanwall)
Idő	9:09,2 (3. a(z) 15-ből)
Dobogó
Első	Tony Brooks (Vanwall)
Második	Roy Salvadori (Cooper-Climax)
Harmadik	Maurice Trintignant (Cooper-Climax)

Az 1958-as Formula–1-es világbajnokság nyolcadik futama a német nagydíj volt.

A német nagydíj szervezői ezúttal is úgy döntöttek, hogy a Formula–1-es és a Formula–2-es autókat közös futamon indítják el. Itt mutatkozott be a sportágban, az F2-es-ek között Bruce McLaren, illetve először szerepelt Phil Hill a Ferrarival, noha csak egy F2-es Dino 156-tal. Hawthorn autózta a leggyorsabb kört az időmérőn, mellőle a 4-3-4 felállású rajtrácson a vanwallos Tony Brooks és Stirling Moss, valamint csapattársa, Peter Collins indulhatott.

A rajtot követően Moss állt az élre, akit Brooks követett, de a vanwallost még az első körben megelőzte Hawthorn és Collins is. A 4. körben Moss autójában eltört a gyújtómágnes, és kiesett, átengedve a vezetést a két Ferrarinak, akiket jelentősen lemaradva követett Brooks. Collins az 5. körben megelőzte Hawthornt, így ő lett Brooks első számú célpontja, amikor a 9. körben utolérte a Ferrarikat. A Hawthornnal folytatott csata után a 11. körben Brooksnak sikerült elmennie mellette a célegyenesben, majd Collinst is megelőzte, és elkezdett elhúzni előlük. Collins megpróbálta visszavenni pozícióját, amikor a Pflanzgartennél szélesen fordult, a Ferrari egyik kereke becsúszott az árokba, és bukfencet vetett. A brit egy fának csapódott, és súlyos fejsérülést szenvedett. Helikopterrel a bonni kórházba szállították, ahol életét vesztette. Hawthorn épp hogy csak el tudta kerülni az ütközést, de néhány perccel később váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Brooks nagy előnnyel nyert Salvadori előtt. Trintignant a harmadik, von Trips a negyedik, McLaren pedig az ötödik lett, aki ezzel megnyerte az F2-es osztály különversenyét.

	Rsz.	Versenyző	Csapat	Körök	Idő/Kiesések	Start	Pontok
1	8	Tony Brooks	Vanwall	15	2h21:15,0	2	8
2	10	Roy Salvadori	Cooper-Climax	15	+ 3:29,7	6	6
3	11	Maurice Trintignant	Cooper-Climax	15	+ 5:11,2	7	4
4	4	Wolfgang von Trips	Ferrari	15	+ 6:16,3	5	3
5	20	Bruce McLaren	Cooper-Climax	15	+6'26,3	12
6	21	Edgar Barth	Porsche	15	+ 6:32,4	13
7	26	Ian Burgess	Cooper-Climax	15	+ 6:59,3	11
8	30	Tony Marsh	Cooper-Climax	15	+ 7:09,9	14
9	23	Phil Hill	Ferrari	15	+ 7:45,5	10
10	12	Cliff Allison	Lotus-Climax	13	+ 2 kör	24
11	28	Ivor Bueb	Lotus-Climax	13	+ 2 kör	16
Ki	3	Mike Hawthorn	Ferrari	11	Kuplung	1
Ki	2	Peter Collins	Ferrari	10	Halálos baleset	4
Ki	22	Wolfgang Seidel	Cooper-Climax	9	Felfüggesztés	17
Ki	6	Harry Schell	BRM	9	Fékhiba	8
Ki	27	Christian Goethals	Cooper-Climax	4	Üzemanyagpumpa	23
Ki	25	Graham Hill	Lotus-Climax	4	Olajvezeték	22
Ki	5	Jean Behra	BRM	4	Felfüggesztés	9
Ki	18	Carel Godin de Beaufort	Porsche	3	Motorhiba	15
Ki	17	Hans Herrmann	Maserati	3	Motorhiba	20
Ki	7	Stirling Moss	Vanwall	3	Elektromágnes	3	1
Ki	19	Dick Gibson	Cooper-Climax	2	Motorhiba	18
Ki	29	Brian Naylor	Cooper-Climax	1	Üzemanyagpumpa	25
Ki	24	Jack Brabham	Cooper-Climax	1	Baleset	19
Ki	16	Jo Bonnier	Maserati	1	Baleset	21
NI	14	Troy Ruttman	Maserati		Motorhiba

Tony Brooks 3. győzelme, Mike Hawthorn 3. pole-pozíciója, Stirling Moss 11. leggyorsabb köre.

• Vanwall 6. győzelme

Vezető helyen:

• Stirling Moss: 3 kör (1-3)
• Mike Hawthorn: 1 kör (4)
• Peter Collins: 6 kör (5-10)
• Tony Brooks: 5 kör (11-15)

Bruce McLaren első, Peter Collins utolsó versenye.

• A Formula–1 hivatalos oldala