A mai világban a Ödön von Horváth olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomban betöltött relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt, a Ödön von Horváth sokak érdeklődésére számot tartó témává vált. Ebben a cikkben a Ödön von Horváth-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől és fejlődésétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig. Részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és világos és átfogó perspektívát nyújtani olvasóink számára.
Ödön von Horváth | |
![]() | |
Született | Edmund Josef von Horváth 1901. december 9.[1][2][3][4][5] Fiume[6][7] |
Elhunyt | 1938. június 1. (36 évesen)[1][2][3][4][8] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Maria Elsner (1933. december 27. – 1934. október 16.) |
Foglalkozása | |
Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem (–1921) |
Kitüntetései | Kleist-díj (1931) |
Halál oka | baleseti halál |
Sírhelye | Heiligenstädter Friedhof (Teil A, Gruppe M, Nummer 4) |
![]() | |
Ödön von Horváth aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ödön von Horváth témájú médiaállományokat. | |
Ödön von Horváth, eredeti nevén Edmund Josef von Horváth (Fiume, 1901. december 9. – Párizs, 1938. június 1.) osztrák-magyar drámaíró, elbeszélő.
A szlavóniai horvát származású osztrák-magyar diplomata, dr. Ödön Josef von Horváth és Maria Hermine Prehnal fiaként született, Fiume mellett. 1902-ben a család Belgrádba, majd 1908-ban Budapestre költözött, ahol általános iskolában, majd az Érseki Katolikus Gimnáziumban tanult. A gyermeket házitanító is oktatta a magyar nyelvre. 1913-ban követte apját Münchenbe, ekkor tanult meg németül is.
1923 után már íróként dolgozott Berlinben és a bajorországi Murnau am Staffelsee-ben. Az 1933 és 1938 között zajló náci megtorlások hatására 1938 márciusában Bécsből – Budapesten és Fiumén keresztül – Párizsba emigrált.
Darabjait a bécsi színház hagyományainak követőjeként írta. Radikális szociálkritikát gyakorolt, és főleg a nők mint áldozatok szerepe tartozott fő témái közé. Kései regényeiben (Jugend ohne Gott és Ein Kind unserer Zeit ) a fasizmus témáját dolgozta fel.
Közeli barátságban állt Egon Friedell híres színész-történésszel, aki öngyilkossága előtt pár nappal levelében azt írta Horváthnak: „Bármikor kész vagyok távozni. Minden értelemben.”
Párizsban halt meg 1938-ban, a Champs-Élysées-n egy viharban rázuhanó faágtól szenvedett halálos balesetet. A párizsi Saint-Ouen temetőben temették el, majd 1988-ban, halálának 50. évfordulóján, hamvait Bécsbe vitték és a Heiligenstädter Friedhof temetőben helyezték el.