Yves Saint-Laurent

A mai világban a Yves Saint-Laurent egyre több ember érdeklődésének témája lett. Akár történelmi jelentősége, akár a társadalomra, akár a kortárs kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Yves Saint-Laurent felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Miközben a Yves Saint-Laurent különböző aspektusait vizsgáljuk, a vélemények, nézőpontok és érzelmek sokféleségével találkozunk, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy elgondolkodjunk a Yves Saint-Laurent fontosságán és jelentésén. Ebben a cikkben elmélyülünk a Yves Saint-Laurent lenyűgöző világában, hogy felfedezzük több dimenzióját, és jobban megértsük a valóságunkra gyakorolt ​​hatását.

Yves Saint-Laurent
Reginald Gray portré tanulmánya (1976)
Reginald Gray portré tanulmánya (1976)
SzületettYves Henri Donat Mathieu-Saint Laurent[1]
1936. augusztus 1.[2][3][4][5][6]
Orán[1]
Elhunyt2008. június 1. (71 évesen)[7][2][3][4][5]
Párizs[8][1]
Állampolgárságafrancia[9]
Élettársa
  • Pierre Bergé (–1976)[10]
  • Jacques de Bascher
Foglalkozása
Kitüntetései
  • CFDA Lifetime Achievement Award (1999)[11]
  • a francia Becsületrend főtisztje (2007)
Halál okaagydaganat

A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Saint-Laurent témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Yves Saint-Laurent (Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent) (Orán, Algéria, 1936. augusztus 1.Párizs, 2008. június 1.) francia divattervező, 2002-es visszavonulásáig az haute couture és a prêt-à-porter területén dolgozott. Nevét viseli az általa alapított divatház.

A divattervező

Saint-Laurent algériai francia családba született (születésekor Algéria még Franciaország közvetlen része, majd tengerentúli megyéje), apja egy biztosítótársaság vezető tisztviselője volt. Mind apai, mind anyai nagyszülei Elzászból menekültek a porosz–francia háború elől Észak-Afrikába. A helyi gimnázium egy diákelőadása alkalmával lobbant szerelemre a jelmeztervezés iránt, ekkor tizenegy éves volt. A divatvilág iránti ébredő vonzalma egyidejűleg menekülést is jelentett diáktársai gúnyolódása elől, akik a feminin kisfiúban állandó céltáblára leltek.

Tizenhét évesen, 1953-ban költözött Párizsba, itt az haute couture szakmai kamara divatiskolájában (Chambre Syndicale de la Haute Couture) tanult. Képzése idején már versenyt nyert az IWS (Nemzetközi Gyapjútitkárság) pályázatán egy koktélruha tervével. Miután divatrajzai a Vogue-ban is megjelentek, a főszerkesztő felfigyelt rá, és Christian Dior figyelmébe ajánlotta, aki alkalmazta is divatházában, és Saint Laurent Dior haláláig (1957) itt dolgozott. Már 21 évesen művészeti vezetővé nevezték ki, azzal a nem titkolt céllal, hogy a válságba került céget megmentse a csődtől.

A Diornál készített első kollekciója (Ligne Trapèze) már világsikert aratott. Megszabadította a ruhákat a tömésektől és merevítőktől, természetes vonalú modelleket készített. 1960-ban behívták katonai szolgálatra szülőföldjére, Algériába, ahol évek óta polgárháború tombolt. Néhány nap leforgása alatt idegösszeomlást kapott. Egy zárt elmegyógyintézetbe került, ahol elektrosokk-terápiával és drogokkal kezelték, aminek következtében drogfüggő lett, így végül állását is elveszítette a Dior-háznál.

1961-től a Bergé-divatház alkalmazta (a tulajdonos egyidejűleg Saint-Laurent élettársa volt), illetőleg már saját neve alatt is készített kollekciókat. Kísérletező hajlamára jellemző például, hogy egy 1975-ös bemutatója alkalmával a korábban kizárólag munkaruházatként ismert overált a divatruházat szintjére emelte. Az aktív tervezéstől 2002-ben visszavonult.

Kollekciók

Tervezései a hatvanas években gyakran botrányszámba mentek, így például elsőként készített átlátszó anyagokból modelleket (Nude-Look), és farmeranyagból is az elsők között tervezett.

A hatvanas-hetvenes években az Yves Saint-Laurent-divatház olyan trendeket követett, sőt nem ritkán ezek úttörőjévé is vált, mint a Beatnik-Look, a tweedöltönyök, szűk nadrágok és szűk, combközépig érő csizmák, illetve 1966-ban a klasszikussá vált női nadrágkosztüm. Ugyanebben az évben nyitotta első, saját márkanevű prêt-à-porter-üzletét Párizsban, és az YSL-logó megkezdte nemzetközi diadalútját. Ekkoriban már sztárok is hordják ruháit, pl. Catherine Deneuve.

A divatház

Egy Beverly Hills-i Yves Saint-Laurent-üzlet kirakata

A divatház a hatvanas évek vége óta tartó pénzügyi önállósága 1993-ban ért véget, mikor a Sanofi gyógyszerkonszern közel 600 millió dollárért felvásárolta. 1999-ben a Gucci magát az YSL-márkanevet is megvásárolta, a prêt-à-porter-részleg vezetését pedig az amerikai tervező, Tom Ford vette át, maga Saint-Laurent az haute couture-kollekciókat vittetovább.

2002-ben Yves Saint-Laurent látványos külsőségek közepette visszavonult a közvetlen tervezéstől. A búcsúbemutatón a divatvilág prominensei és a francia kulturális élet kiválóságai búcsúztatták, míg kedvenc modelljei: Naomi Campbell, Jerry Hall és Laetitia Casta utoljára léptek fel ruháiban, Catherine Deneuve pedig egy szerelmes dalt énekelt. La Villette-ben (Párizs egy kerülete) saját múzeuma nyílt.

Kitüntetései

Jegyzetek

  1. a b c Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2023. március 30.)
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Yves Saint Laurent (holland nyelven)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. http://web.archive.org/web/20090116083250/http://www.theglobeandmail.com/servlet/story/RTGAM.20080601.wlaurent0501/BNStory/lifeStyle/home
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. LIBRIS, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  10. https://www.marieclaire.fr/pierre-berge-et-yves-saint-laurent,1227945.asp
  11. https://geoffreybeenefoundation.com/geoffrey-beene-lifetime-achievement-award-cfda-geoffrey-beene-design-scholar-award/, 2019. szeptember 20.

További információk

  • Divattervező.lapozz.hu
  • Laurence Benaïm: Yves Saint Lauren. A XX. század legnagyobb divattervezőjének élete; ford. Balla Katalin; Európa, Bp., 2017