Ez a cikk a Vatanabe Ken témával foglalkozik, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki. Megalakulása óta a Vatanabe Ken különböző területeken elemzések és viták tárgya, ellentmondó véleményeket és eltérő álláspontokat generálva. Tekintettel a Vatanabe Ken relevanciájára és összetettségére, elengedhetetlen a tanulmány elmélyítése, hogy megértsük hatását és következményeit a mai társadalomban. Ebben az értelemben a Vatanabe Ken kimerítő elemzésére kerül sor, kitérve annak legrelevánsabb aspektusaira, és olyan átfogó jövőképet kínálva, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy elmélyüljön a jelentésében és hatókörében. Ezenkívül különböző nézőpontokat és megközelítéseket is figyelembe veszünk, amelyek hozzájárulnak a Vatanabe Ken megértésének gazdagításához, így globális és sokrétű látásmódot biztosítanak ennek a széles és jelentős témának.
Vatanabe Ken | |
![]() | |
Vatanabe Ken az Asita no Kioku (A holnap emlékei) című film New York-i bemutatóján (2007) | |
Született | Vatanabe Kenszaku 1959. október 21. (65 éves) Koide, Japán |
Állampolgársága | japán |
Nemzetisége | angol |
Házastársa | Minami Kaho (2005–) |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Magassága | 184 cm (1993)[1] |
Testtömege | 80 kg (1993)[1] |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1984 – napjainkig |
Ügynökség | K-Dash |
Tevékenység | színész |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vatanabe Ken témájú médiaállományokat. | |
Vatanabe Ken (渡辺 謙, nyugaton Ken Watanabe) (1959. október 21.–) Oscar-és Golden Globe-díjra jelölt japán színházi, televíziós és filmszínész. A lázadó szamuráj vezetőt alakította Az utolsó szamuráj című filmben. Szerepelt az Egy gésa emlékiratai című regényből készült 2005-ös mozifilmben is, s főszerepet játszott a Levelek Ivo Dzsimáról című Clint Eastwood-produkcióban.
Vatanabe Kenszaku néven látta meg a napvilágot Koidében (ma Uonuma), Japán középső részén. Anyjától általános ismereteket, apjától a kalligráfiát tanulta.
Miután 1978-ban befejezte a középiskolát, Tokióba költözött, hogy színésznek álljon. Első komoly sikerét az En színtársulattal aratta, ahol a hős szerepét játszotta a Simodani mannencsó monogatari című darabban. Alakítása komoly visszhangra talált a kritikusok és a nagyközönség körében.
A televízióban először 1982-ben tűnt fel, s első filmszerepét 1984-ben kapta. Híres szamurájszerepeiről, melyek közül a legismertebb az 1987-es, ötvenrészes Dokuganrjú Maszamune (Maszamune, az egyszemű sárkány) című drámasorozat.
1989-ben, a Ten to csi to (A menny és a Föld) forgatása közben akut myeloid leukémiát állapítottak meg nála. A kemoterápiás kezelések mellett is folytatta a munkát, állapota azonban 1994-ben ismét megromlott, s lábadozása után végül 1998-ban tért vissza.
Vatanabe, a régi japán szokást követve, minden pénzügyét feleségére bízta. 2001-ben egy sajtókonferencián bejelentette, hogy súlyos adósságai miatt 170 millió jent érő otthonát lefoglalták. Első feleségétől, Jumikótól 2005 áprilisában vált el, házasságukban két gyermekük, egy fiuk és egy lányuk született. 2005 decemberében vette feleségül Minami Kahót, aki szintén színészként tevékenykedik.
2002-ben otthagyta az En színtársulatot, és csatlakozott a K-Dash ügynökséghez.