Ebben a cikkben a V. Bálint Éva kérdésével foglalkozunk, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A V. Bálint Éva olyan téma, amely a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt felkeltette a szakértők és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben a V. Bálint Éva különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig. Hasonlóképpen elemezzük a témával kapcsolatban kidolgozott különböző nézőpontokat és megközelítéseket, hogy átfogó és teljes képet adjunk a V. Bálint Éva-ről. Kétségtelenül izgalmas téma ez, amely gazdagító vitát generál, és a jelenlegi valóság megértésének alapvető kérdéseire világít rá.
V. Bálint Éva | |
Élete | |
Született | 1947. február 26. (78 éves) Budapest, második Magyar Köztársaság |
Nemzetiség | magyar ![]() |
Szülei | Brun Imre, Fuchs Klára |
Házastársa | Veres András |
Gyermekei | Veres Mandy |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | riportok, publicisztikák |
Kiadói | Magyar Hírlap |
V. Bálint Éva (Budapest, 1947. február 26.) újságíró, szerkesztő és riporter. A Magyar Hírlap munkatársa (1978–1988), majd főmunkatársa (1989–2002). A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia tanára (1993–1996), (1998–1999). Az Ady Társaság, a Magyar UNESCO Bizottság és a Raoul Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990-től 1992-ig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alelnöke.
1965-ben érettségizik az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában. 1967–1969 között az ELTE jogi karának, 1973–1976 között bölcsészkarának hallgatója, ahol 1976-ban szerez szociológia szakos diplomát.
Az érettségit követően és egyetemi tanulmányai kezdetén az Európa Könyvkiadó, majd a Nemzetközi Koncertigazgatóság propagandistájaként dolgozik. Később az Elektromos Művek joggyakornoka, majd Országos Vezetőképző Központ tudományos segédmunkatársa lesz.
Első szerkesztősége a Vezetéstudomány című szaklap, ahol 1977-1978 között dolgozik. 1978-tól a Magyar Hírlap munkatársa, 1989-2002 között főmunkatársa. 1991-1993 között a kulturális rovatot szerkeszti a napilapban. Számos hetilapban és folyóiratban is publikál, pl. Budapester Rundschau, Élet és Irodalom, Elit Magazin, Heti Világgazdaság, a londoni Jewish Quarterly, Kritika, Látóhatár, Múlt és Jövő, Népszava, Valóság, Vigilia.
Újságírói működése mellett hazai és nemzetközi kulturális szervező munkája is jelentős. Az 1980–1990-es években a Budapesti Fesztiválzenekar, majd a Magyar Könyvklub PR munkatársa. Az 1990-es évek végétől részt vesz az újságíróképzésben is,[1] tanít a Bálint György Újságíró Akadémián, majd a Magyar Író Akadémia tanácsadója lesz.[2]
Írói, újságírói pályája kezdetén leginkább az irodalomszociológia foglalkoztatja. Későbbi tárcáiban és cikkeiben a magyar kultúra, társadalom és politika aktuális kérdéseivel foglalkozik. Kritikákat és recenziókat is ír. Legjelentősebb munkái azonban az interjúk, melyeket magyar kulturális élet számos jelentős személyiségével készített. A beszélgetésekből több kötetet is szerkesztett.