A Véssey Gábor olyan téma, amely az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. Fontossága és relevanciája számos vita és vita középpontjába került a különböző területeken. Az akadémiai területtől a szakmai területig a Véssey Gábor egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a mai társadalomra gyakorolt hatásai és visszahatásai miatt. Ahogy egyre többen elmélyülnek a Véssey Gábor feltárásában és megértésében, új nézőpontok és megközelítések tárulnak fel, amelyek gazdagítják a témában meglévő ismereteket. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Véssey Gábor-hez kapcsolódó kulcsfontosságú szempontokat, elemezve annak alakulását, kihívásait és lehetséges jövőbeli fejlesztéseit.
Véssey Gábor | |
Született | 1948. szeptember 9. (76 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | festő, egyetemi oktató |
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (2004) |
Véssey Gábor (Budapest, 1948. szeptember 9. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, egyetemi oktató. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2012).
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott, ahol Fónyi Géza és Veress Sándor László voltak a mesterei. Diplomáját 1972-ben kapta kézhez, 1972-75 közt a főiskola mesterkurzusát látogatta. 1988-tól 2017-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen egyetemi docens pozícióban ábrázoló geometriát tanított.
Monumentális alkotások, pannók létrehozására vállalkozott művészbarátaival, 1989 és 1993 között megszervezte a 12 művésszel működő Kerengő Galériát a városligeti Vajdahunyad vára Jáki kápolnájának kerengőjében. 1996-ban 16 művész részvételével megalakította a Hon-Lét-Fríz csoportot. Az Operaház díszletfestő műhelyében festették meg a 16x5x1,5 méteres vászonpannót, melyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban állítottak ki. ( A festményt az MTV Donátor című műsora is bemutatta.) 1997-ben hat művésszel közösen megfestette a szanticskai Szent István kápolna mennyezet képeit és ornamentikáját. (E képek bemutatására is az MTV Donátor című műsora vállalkozott.)
Egyéni alkotásainak nagyobb része pasztell, kisebb része tempera- és olajfestmény. Érzéki, organikus kompozícióit közvetlen, eruptív kifejezésmód, a vonal kitüntetett szerepe jellemzi. Az emberi lét alapkérdéseit, a tudat mélyrétegeit kutató műveinek gazdag asszociációs tartalma és iróniája révén a figurális festészet, rajzművészet tradícióit megújító alkotók sorába tartozik. Munkáit egyéni és csoportos kiállításokon mutatja be, jeles közgyűjtemények őrzik alkotásait, köztük a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kiskőrösi Képtár, a Szombathelyi Képtár.
Összegyűjtött rajzaiból 1994 óta évente ad ki köteteket kis példányszámban, 2000-ig a következők készültek el: "Omni re" I. II., III., "Biblia" I. II., "Ars longa, vita brevis", "Bar-do Thos Sgrol" (Tibeti Halottaskönyv), "Ad sidera". 2000 után: Bestinárium. Budapest : Aulich Art, 2006. p., leporelló.