Ezúttal a Vértesi Péter lenyűgöző világába lépünk be. A Vértesi Péter már régóta a társadalom több szektorának érdeklődésére számot tartó téma. Relevanciája az évek során meghaladta a vitákat, kutatásokat és sokféle véleményt. Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy alaposan megvizsgáljuk a Vértesi Péter-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől a mai hatásig. Hasonlóképpen elemezzük a Vértesi Péter szerepét az életünkben és a körülöttünk lévő világra gyakorolt hatását. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy izgalmas utazásban a Vértesi Péter-en keresztül, és fedezze fel annak fontosságát és sokrétű következményeit.
Vértesi Péter | |
Született | Vértesi Péter András Etele 1941. július 12. Budapest |
Elhunyt | 2024. július 16.[1] (83 évesen) |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | matematikus |
Kitüntetései | Grünwald Géza Emlékérem II. fokozat (1969) Rényi-díj (1984) Akadémiai Díj (Kroó Andrással megosztva) (2001) |
Vértesi Péter András Etele (Budapest,[2] 1941 július 12. – 2024. július 16.) matematikus, az MTA köztestületének tagja.
Szülei Weisz István hitközségi tisztviselő és Goldschmied Berta voltak.
Pályafutását az ELTE Geometria Tanszékén kezdte tanársegédként, viszont Kis Ottó révén az approximációelmélet lett a fő érdeklődési területe, ezért átment az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézetbe, Freud Géza osztályára. 1974-tõl nyugdíjba vonulásáig volt az Intézet kutatója, közben tudományos tanácsadó is lett ott; egy ideig az Analízis osztály vezetője, 2014-ben nyerte el a professor emeritus címet. Mintegy kétszáz dolgozatot publikált az approximációelmélet témakörében, köztük hatot Erdős Pállal közösen (tehát Erdős-száma 1).
1982-ben az MTA által megkapja a matematika tudomány doktora fokozatot (DSc) matematika- és számítástudományokból.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola oktatója volt.
Kutatási területe az approximációs eljárások, az interpoláció és az ortogonális polinomok témája volt.