Tyikszi
A mai világban a Tyikszi olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. Akár tudományos, akár szakmai vagy személyes területen, a Tyikszi aktuális és aktuális témává vált. A Tyikszi eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig sokféle véleményt és nézőpontot generált. Ebben a cikkben a Tyikszi-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, a történelmi hátterétől a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk azokat a következményeket és kihívásokat, amelyeket a Tyikszi jelent különböző kontextusokban, valamint a lehetséges megoldásokat és megközelítéseket ezek kezelésére. Csatlakozzon hozzánk ezen a túrán keresztül a Tyikszi lenyűgöző világában!
| Tyikszi (Тикси) | |
 | |
| Tyikszi látképe (2007 nyár) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Jakutföld |
| Irányítószám | 678400 |
| Körzethívószám | 41167 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4440 fő (2023)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | UTC+9 |
| Elhelyezkedése | |
 Tyikszi
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 71° 38′ 13″, k. h. 128° 52′ 05″71.636836°N 128.867933°EKoordináták: é. sz. 71° 38′ 13″, k. h. 128° 52′ 05″71.636836°N 128.867933°E | |
Tyikszi
Pozíció Jakutföld térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyikszi témájú médiaállományokat. | |
Tyikszi (oroszul: Тикси) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, az északi Laptyev-tenger partvidékén, Jakutföldön, a Buluni járás székhelye. Tengeri kikötő.
Lakossága: 5063 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
A Laptyev-tenger Tyikszi-öblének nyugati partján, a Léna-deltától keletre, annak közelében fekszik. „Két oldalról a tenger határolja, a másik két oldalon csupasz hegyek, egy ásónyomra már sziklás a talaj…” – írta az 1960-as években ott járt észt író (a későbbi köztársasági elnök), Lennart Meri.
Az öböl 21 km hosszú, bejárata 17 km széles. Az 1910-es évek végén Fjodor Matyiszen „feltérképezte a Tyikszi-öblöt, s felfedezte a szogai széntelepet, a jövendő tengeri kikötő energiabázisát.”[3] A település az északkeleti átjáró rendszeres használatának kezdetén, 1932–1934-ben keletkezett, 1939-ben városi jellegű település rangjára emelkedett.
Éghajlata rendkívül zord. Gyakoriak a hosszan tartó hóviharok, a tél nyolc hónapig is elhúzódik. A januári középhőmérséklet -35 °C, a júliusi 11 °C. A sarki éjszaka november 17-étől január 25-éig, a sarki nappal (fehér éjszakák) május 10-étől augusztus 2-áig tart.
A település gazdasági jelentőségét teherkikötője adja, mely július közepe és október közepe között fogad hajókat. Fontos átrakodó állomás: az európai országrészből érkező tengeri hajók rakományát innen folyami hajókon szállítják tovább a Lénán és más folyókon.
Tyikszit a hajózó idényben Jakutszkkal a Lénán közlekedő hajójárat köti össze; repülőterét polgári célra is használják.
Jegyzetek
- ↑ Оценка численности населения на 1 января 2023 года по муниципальным районам
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. .
- ↑ Lennart Meri. Az északi fény kapujában, ford. Bereczki Gábor, Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 148. o. (1982). ISBN 963 281 157 7
Források
- Nagy szovjet enciklopédia / Tyikszi, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- Nagy szovjet enciklopédia / A Tyikszi-öböl, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rosszii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6
- Oroszország tengeri kikötői (orosz nyelven). Morinfocenter.ru. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- Lennart Meri. Hegyen-völgyön, ford. Bereczki Gábor, Budapest: Táncsics Könyvkiadó, 394–396. o. (1965)
