A mai világban a Léna (folyó) olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomra gyakorolt hatásáról, akár a mai relevanciájáról, akár a történelmi eseményekkel való kapcsolatáról van szó, a Léna (folyó) olyan dolog, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Léna (folyó) különböző aspektusait, eredetétől és fejlődésétől az élet különböző területeire gyakorolt hatásáig. Megvizsgáljuk a Léna (folyó) időbeli változásait és annak mai hatását is. Ezzel az elemzéssel azt reméljük, hogy átfogó képet adunk a Léna (folyó)-ről és annak fontosságáról a modern világban.
Léna | |
A Léna Jakutszk környékén | |
Közigazgatás | |
Országok | Oroszország |
Föderációs alanyok | Irkutszki terület, Jakutföld |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 4294 km |
Forrásszint | 1640 m |
Vízhozam | 17 000 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 2 490 000 km² |
Forrás | Bajkál-hegység |
é. sz. 53° 56′ 08″, k. h. 108° 05′ 31″53.935556°N 108.091944°E | |
Torkolat | Laptyev-tenger |
é. sz. 72° 24′ 43″, k. h. 126° 41′ 05″72.411900°N 126.684700°E | |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Léna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Léna (cirill betűkkel Лена, jakut nyelven Улахан-Юрях , am. „Nagy folyó”) Kelet-Szibéria legnagyobb folyója.
Egy feltevés szerint a név eredete esetleg a tunguz Елюёнэ szó, aminek jelentése talán „folyó”.[1]
A Bajkál-tó nyugati partjától 7 km-re, a Bajkál-hegység lejtőjén elterülő kis mocsaras tóból ered. Felső szakasza az Irkutszki területen, további része egész a torkolatig Jakutföld vidékein folyik keresztül. Felső folyásán a Bajkáltól északra húzódó hegyvidéken át északkelet felé tart. Középső folyását a Viljuj torkolatától számítják, ahol a Léna medre kiszélesedik, mélysége a 10–12 m-t is eléri. Partjait sűrű fenyvesek borítják, a jobb oldali part magas és meredek. A folyó a Patom-felföldet megkerülve kelet felé tart, majd Jakutszk előtt esése csökken, folyása lelassul. Itt ismét északra fordulva folyik tovább, egész a torkolatig.
Az Aldan, majd a Viljuj torkolata után a Léna hatalmas víztömege már alig fér el medrében, gyakran mellékágakat, szigeteket alkot, medre 16–20 m mély, 10 km széles, de akár 20–30 km-re is szétárad. Zord partjain kevés a lakott település.
Legalsó szakaszán a folyó ismét sziklás hegyek között folytatja útját, majd 150 km-rel a tenger előtt számtalan kisebb-nagyobb ágra szakadva, mintegy 30 000 km² területű deltát alkotva ömlik a Laptyev-tengerbe. Ez a világ egyik legnagyobb deltája, a Nílusénál is nagyobb, és kétszer akkora, mint a Volgáé. A delta legkeletibb hajózható ága (106 km) a Tyikszi-öbölig ér. Ennek az ágnak a figyelembevételével a folyó teljes hossza 4400 km.
A Léna-menti területek jelentékeny része az örök fagy zónájába tartozik. A folyó október második felében csaknem végig befagy. Az olvadás a felső, déli szakaszon május elején, az alsón május végén, június elején kezdődik, és hatalmas jégtorlaszok képződésével jár.
Négy kiemelkedően nagy – leghosszabb és legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkező – mellékfolyója:
Legnagyobb jobb parti mellékfolyói (a forrástól a torkolat felé haladva):
Legnagyobb bal parti mellékfolyói (a forrástól a torkolat felé haladva):
Legnagyobb – kb. 400 km-nél hosszabb – mellékfolyói (a torkolattól visszafelé haladva):
A Léna partjai ritkán lakottak. Egy-egy település között akár száz km-eken át húzódik a tajga. Jakutia fő közlekedési útvonala maga a folyó, mely nyáron csaknem teljes hosszában hajózható, de a komolyabb hajóforgalom csak Kirenszk város (Irkutszki terület) alatt kezdődik. A delta térségének három nagy ága hajózható, de itt a hajózási idény különösen rövid.