Toldy István

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Toldy István
Toldy István portréja a Vasárnapi Ujságban
Toldy István portréja a Vasárnapi Ujságban
Élete
Született1844. június 4.
Pest
Elhunyt1879. december 6. (35 évesen)
Budapest, Ferencváros
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
SzüleiToldy Ferenc (1805-1875)
Mojsisovics Auguszta (1822-1906)
Pályafutása
Első műveElmélkedések az egyházi reformról (1868)
A Wikimédia Commons tartalmaz Toldy István témájú médiaállományokat.

Toldy István (Pest, 1844. június 4. – Budapest, Ferencváros, 1879. december 6.) magyar újságíró, író, a Kisfaludy Társaság tagja.

Életpályája

Szülei Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész, egyetemi tanár és Mojsisovics Anna Katalin Auguszta (1822–1906) voltak. Születési neve Schedel Ferenc Károly József Mihály István (a névváltoztatást apja kezdeményezte 1847-ben). Iskoláit a fővárosban és a német nyelv megtanulása végett Pozsonyban járta, a jogot a pesti egyetemen végezte. 1866-ban le akarta tenni a doktorátust a jogból és beadott e célra egy értekezést, mely a házasság feloldhatóságát tárgyalta; de az egyetem a munkát, mint egyházellenest, visszautasította. 1867-ben a minisztérium kinevezése után, midőn az egyetem nem utasította vissza, értekezett e kérdésről. 1867-ben fogalmazó, 1868-ban titkár lett a belügyminisztériumban, később a pénzügyminisztériumban; majd 1870-től a miniszterelnökség sajtóügyi osztályában működött, ahonnét 1872-ben az új törvényelőkészítő bizottsághoz tették át. Az államszolgálatot azonban 1875-ben elhagyta, hogy egész erejét az irodalomnak szentelje. Politikai felfogását a Deák-párti elvek és az egyházpolitikában erős antiklerikális irány jellemezte, mely gyakran túlságig ment; hevesen támadta a jezsuitizmust cikkeiben és munkáiban.

Mint hírlapíró 1867-ben kezdte pályáját, amikor Frankenburggal és Pulszky Ágosttal az 1848 című szabadelvű politikai lap kiadására szövetkezett, melybe ő elevenséget, szellemet és finom stílust vitt. 1868-ban a Századunk c. nagyobb politikai lapnak volt Urváry Lajos mellett főmunkatársa.

Mint szépirodalmi író a «Kávéforrás»-ban székelő fiatal írói csoportnak volt tagja, Rákosival, Berczikkel, Dóczival, Kaas-sal, a Márkus testvérekkel és Urváryval együtt. 1872-ben Csongrádon fellépett képviselőjelöltnek, de a baloldal, a papok segítségével, megbuktatta. 1873-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. 1874-ben alapította a Nemzeti Hírlapot, melyet szerkesztett is, és a fuzió után (1878. július 10.) Márkus István barátjának engedett át, maga mint főmunkatárs segített tárcáival, cikkeivel a lap magas színvonalát fenntartani.

1877-ig minisztériumi tisztviselőként dolgozott. Halálát gennyvérűség okozta. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.

„Nem tudom: Odalie, Coralie, Fifine, Juczika, Tinike, Mariska vagy Boriska volt-é, akit egyszer rettenetesen megtréfált. Gévay fényképirónál (a Wurm-udvarban) egyszer csak beállit. Mögötte koporsót hoztak. Fölvitette a mühelybe. Belefeküdt a koporsóba s holtmerev arczot öltve, azt kérte Gévaytól, hogy már most fotografálja le őt. A fotografus megdöbbent. Nem jó kisérteni az istent. Kérlelte, álljon el ettől a borzalmas szándékától.
— Ugyan kérem, faggatózott Pista. Azért, hogy egy kissé feszült viszonyban vagyunk egymással (magát és az istent értette) nem fogja kihivásnak venni. Nobilis az öreg!
Gévay keresztet hányt magára és »lefényképirta« őt.
— Első pose! mondá Pista. Most jön a második.
S felült a koporsóban. Gévay, egy miatyánkot morzsolgatva le magában, lefotografálta a másodikban is.
Néhány nap multán, Nagypéntek előtt való nap, elküldte valahová vidékre az elsőt. A kép kiséretében egy levél azt jelentette, hogy tegnap virradóra meghalt szegény Toldy Pista. A kisasszonyka vagy asszonyka, akinek szólt a levél, szörnyen megijedt a küldeménytől. Rémültében észre sem vette, hogy a gyászmondó levelet maga Pista irta. Nagyszombat napján az a fiatal hölgy ismét levelet kap. A pesti pósta Pistát hozta megint, amint mosolyogva ül fel a koporsójában. Szombaton jött este, ami azt jelentette, hogy »István feltámadott«.
Istentelen tréfa, de tagadhatatlanul elmés. Benne volt ebben az egész Pista, aki egyébkint — ugy tudom — ezuttal büntetni akart.”

– Ágai Adolf visszaemlékezése. (Ágai Adolf (Porzó): Por és hamu. Athenaeum R. Társulat kiadása, 1892. 232-234. old.)

Munkássága

Antiklerikális és meglehetősen jezsuitaellenes Deák-párti politikus volt. Francia hatást mutató drámái időszerű társadalmi kérdéseket taglaltak leleményes színpadtechnikával és beszéltetéssel. Ő a naturalista próza elveinek korai hazai meghonosítója volt. Írt politikai-szónoklati kézikönyvet és adomagyűjteményt is.

Művei

Saját könyvei

Műfordításai

Kéziratban maradt írásai

Jegyzetek

  1. ↑ Pest-ferencvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 748/1879. folyószám.
  2. ↑ a b Gyászjelentése. . (Hozzáférés: 2013. június 14.)
  3. ↑ Toldy István nőtlen hírlapkereskedő. familysearch. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) halálesete bejegyezve a Ferencvárosban

Források

További információk

Nemzetközi katalógusok