A Terzorio témája sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. A modern társadalomban betöltött relevanciájával a Terzorio viták, viták és kutatások tárgya volt. A mindennapi életre gyakorolt hatásától a kultúrára és politikára gyakorolt hatásáig a Terzorio nagy érdeklődésre számot tartó és sokszínű témának bizonyult. Mivel a Terzorio-ről alkotott vélemények és nézőpontok folyamatosan fejlődnek, fontos a téma minden aspektusának feltárása és megértése, hogy megalapozott véleményt alakítsunk ki. Ebben a cikkben belemerülünk a Terzorio világába, hogy megvizsgáljuk különböző aspektusait, és felfedezzük a mai világban betöltött fontosságát.
Terzorio | |||
![]() | |||
Terzorio látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Liguria | ||
Megye | Imperia (IM) | ||
Polgármester | Luciano Cane | ||
Védőszent | Keresztelő János | ||
Irányítószám | 18010 | ||
Körzethívószám | 0184 | ||
Forgalmi rendszám | IM | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 230 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 126 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 185 m | ||
Terület | 1,86 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() | |||
Elhelyezkedése Imperia térképén | |||
Terzorio weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Terzorio témájú médiaállományokat. | |||
Terzorio (ligur nyelven O Tresseu]) egy olasz község Liguria régióban, Imperia megyében.
A község területét tekintve a második legkisebb Liguriában San Lorenzo al Mare után. Az Argentína-völgyben (Valle Argentina) fekszik, Imperiától kb.18 km-re.
A település neve először 12. századi oklevelekben bukkan fel. A 13. században Tresoli és Trezoli néven volt ismert. A név valószínűleg a latin terzius-ból származik, aminek jelentése harmad. A Santo Stefano di Villareggia bencés apátság árnyékában fejlődött ki. A középkortól Santo Stefano al Mare e Cipressával közös közigazgatási egységet alkotott. Előbb a clavesanai márkik birtoka volt, majd a Genovai Köztársaság része lett. A napóleoni háborúk során a franciák szerezték meg, majd 1815-ben, a bécsi kongresszus után a Szárd-Piemonti Királysághoz csatolták. 1947-ben lett önálló község.
A település elsősorban zöldség-és gyümölcstermesztésből, valamint virágkertészetből él.