Ez a cikk a Temes (folyó) témával foglalkozik, egy nagyon releváns témával, amely számos területen érdeklődést és vitát váltott ki. A Temes (folyó) szakértők és tudósok tanulmányozásának, elemzésének és elmélkedésének tárgya volt, és igyekeztek megérteni a hatását, következményeit és lehetséges megoldásait. Különböző perspektívákból megkísérelték átfogó módon kezelni a Temes (folyó)-et, figyelembe véve annak több dimenzióját és összetettségét. Ebben az értelemben a cikk igyekszik hozzájárulni a Temes (folyó) körüli vitához, részletes, indokolt és tárgyilagos elemzést kínálva, amely hozzájárul a témával kapcsolatos ismeretek gazdagításához.
Temes | |
A Temes Pancsovánál | |
Közigazgatás | |
Országok | ![]() ![]() |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 359 km |
Vízhozam | 47 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 13 085 km² |
Forrás | Krassó-Szörényi-érchegység, Románia |
![]() | |
Torkolat | Duna Pancsovánál (Szerbia) |
![]() | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Temes futása Románia térképén | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Temes témájú médiaállományokat. | |
A Temes (románul: Timiș, szerbül: Тамиш vagy Tamiš, németül: Temesch) a Duna bal oldali mellékfolyója Románia és Szerbia területén.
A Déli-Kárpátokhoz tartozó Krassó-Szörényi-érchegységben, Karánsebestől 20 km-re délre, Temesfő környékén ered. Keresztülfolyik a Bánságon és Pancsovánál torkollik a Dunába. Hossza 359 km, ebből 241 km Romániában. Vízgyűjtő területe 13 085 km².
Jelentősebb városok a Temes mentén: Karánsebes, Lugos és Pancsova.
Mellékfolyói a Temesina, a Pogányos és a Berzava.
Az ókorban Tibiscus és Tibisis néven jegyezték.
2005 áprilisában „mesterséges” gátszakadás volt a Temesen, nagy terület és több település került víz alá, így a szerbiai Módos és Káptalanfalva.
Jelentősebb mellékvizei (zárójelben a torkolattól mért távolság):[1]
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a folyót ógörögül Τίβισις-nak, latinul Tibisia-nak nevezték. A folyó neve valószínűleg a dák thībh-isjo (magyarul: mocsaras) szóból származik. Az ide érkező délszlávok ezt a dák szót használták Тьміšь (Tamiš) alakban. Ezt vették át a magyarok Temes, a németek Temesch ill. a románok Timiș alakban.[2]
Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára ill. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint ugyanaz az eredete a Brassó megyében található Tömös folyó, valamint az Alsótömös, Felsőtömös és a Tömösi-szoros vagy Tömösi-hágó elnevezéseknek is.[3] Egyébként a középkorban és később Tömösvárnak is nevezték Temesvárt, mint ahogy Nagy Lajos király idején a Fekete-tenger partján található Konstancát is Tömösvárnak nevezték a magyarok.