Tűztövis

A Tűztövis olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Megjelenése óta vitákat, vitákat és végtelen kutatásokat generált, amelyek különböző aspektusainak megértésére és elemzésére törekednek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Tűztövis-et, annak eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Elemezzük, hogy a téma milyen különböző szempontokból közelíthető meg, valamint milyen következményekkel jár a különböző területeken, mint például a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia. Emellett a terület szakértőinek véleményére és szempontjaira összpontosítunk, azzal a céllal, hogy egy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Tűztövis-ről. Kétségtelen, hogy ez egy lenyűgöző téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely részletes és alapos átgondolást érdemel.

Tűztövis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Almaformák (Maloideae)
Nemzetség: Pyracantha
M. Roem.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tűztövis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tűztövis témájú kategóriát.

Közönséges tűztövis virágos hajtása
Jünnani tűztövis termései

A tűztövis (Pyracantha) a rózsafélék családjába tartozó kb. 10 fajt számláló nemzetség. A fajok Dél-Európában, Kis-Ázsiában, és a Himaláján keresztül Közép-Kínáig honosak. Legismertebb a közönséges tűztövis (Pyracantha coccinea) mely díszcserjeként főleg őszi színes termésével díszít. Az 1970-es évekig nem volt gyakori a kertekben, mert akkor még nem voltak faggyal szemben ellenálló fajták, illetve a varasodás (Spilocea/Venturia pyracanthae) és az erviniás tűzelhalás (Erwinia amylovora) is károsította, pusztította a növényeket. Manapság az ellenálló hibrid fajtáknak köszönhetően az egyik legkedveltebb díszcserje.

Tulajdonságai

Örökzöld, tövises cserjék. Leveleik egyszerűek, elliptikus vagy tojásdad alakúak, szélük ép, csipkés vagy fűrészes. Virágzata sátor vagy buga, melyet kis, fehér szirmú virágok alkotnak. Tavasz végén és nyár elején virágzik. Termése piros, narancsszínű vagy sárga csontáralma, mely sokáig a cserjén marad.

Virágai jó mézelők, termései viszont ciánglikozidot tartalmaznak, ezért nagy mennyiségben nyersen fogyasztva mérgezőek.

Az alapfajok fagyérzékenyek, így azok ültetése nem ajánlott. Talajban nem válogatósak, de pangó vizes helyre és szikes homokra nem valók. Jó szárazságtűrők, a napos helyeket kedvelik. A metszést jól tűrik, de az átültetést nem, a gyökerek sérülései miatt elpusztulhatnak.

Fajok

Ismertebb hibridek

Díszcserjének nemesített hibrid fajták:

  • 'Mohave' (P. koidzumii x P.coccinea 'Wyattii') – magas, széles termetű cserje, termése piros, a legsötéttebb a tűztövisek között. Védett fekvésbe ajánlott ültetni, mert kissé fagyérzékeny. Az erviniás tűzelhalással szemben ellenálló.
  • 'Orange Charmer' (P. coccinea x P. rogersiana) – nagy termetű, ellenálló fajta, termése narancsvörös.
  • 'Orange Glow' (P. coccinea x P. crenatoserrata) – falak takarására különösen alkalmas, ellenálló, dúsan virágzó és termő fajta.
  • 'Soleil d'Or' – népszerű, gyorsan növő fajta, nem érzékeny, termése világossárga.
  • 'Teton' (P. 'Orange Glow' x P. rogersiana 'Flava' ) – gyorsan növő, sűrű ágrendszerű, bőven termő fajta. Az erviniás tűzelhalással szemben ellenálló.

A tűztövis aknázómoly (Phyllonoricter leucographella) és az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) a leveleket károsíthatja.

Források