A szomatosztatin vagy növekedésihormon-gátló hormon egy peptidhormon, amelynek fő funkciója, hogy gátolja az agyalapi mirigy és az emésztőrendszer által kibocsátott hormonok (mint pl. az inzulin és a glukagon) termelődését.
A szervezeten belül két aktív formája létezik: egy 14 és egy 28 aminosavas verzió, amelyek alternatív hasítással jönnek létre egy prekurzor fehérjéből.
Az embernek egy szomatosztatingénje van a 3. kromoszómán (SST), de a gerincesek között a gén hat változata létezik és például a zebradánió mind a hat verzióval rendelkezik, amelyeknek mind külön receptora is van. A feltételezések szerint ez a hat gén a törzsfejlődés során három különálló teljes genomduplikációval jött létre.
A szomatosztatin az emésztőszervekben és az agyban termelődik. Az emésztőrendszerben a gyomorkapu, a patkóbél és a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek delta-sejtjei (vagy D-sejtjei) szintetizálják. A gyomorban termelt szomatosztatin a vénás vérbe kerül, ahol a szíven keresztülhaladva a vérkeringéssel jut azokhoz a szervekhez, ahol kifejtheti hatását. Ezenkívül parakrin módon a delta-sejteket körülvevő szövetekre is hatással van: a gyomorban például közvetlenül csökkenti a parietális sejtek gyomorsavtermelését. A szomatosztatin a savtermelést közvetetten, a gasztrin-, szekretin- és hisztamintermelés gátlásával is képes visszafogni.
Az agyban a hipotalamusz ventromediális magjának neuroendokrin idegsejtei is szintetizálnak szomatosztatint. Innen az agyalapi mirigy elülső lebenyébe kerül, ahol meggátolja a növekedési hormon szekrécióját. A szomatosztatint termelő sejtek képesek érzékelni a vér növekedési hormon-koncentrációját és ha az túl magasra nő, negatív visszacsatolás révén megemelik a szomatosztatin-kibocsátásokat.
A hormon kisebb mértékben az agy egyéb sejtjeiben is szintetizálódik és a receptora is több egyéb területen megtalálható.
A szomatosztatin a szervezet több részén is hat, jellemzően más hormonok termelését gátolja.
Általánosságban visszafogja az emésztőrendszer működését.
Az oktreotid (Szandosztatin) egy nyolc aminosavból álló peptid, amelynek hatása nagyon hasonlít a szomatosztatinéhoz, de intenzívebben képes gátolni a növekedési hormon, a glukagon és az inzulin kibocsátását és jelentősen stabilabb is (féléletideje a vérben 90 perc szemben a természetes szomatosztatin 2-3 percével). Mivel a bélből rosszul szívódik fel, többnyire injekcióval adják be. Többek között a karcinoid szindróma és az akromegália tüneti kezelésére alkalmazzák.
Hasonló hatóanyag a szintén oligopeptid szerkezetű szomatosztatin-analóg, a lanreotid (Szomatulin); indikációja is hasonló.