Szolgagyőr

A mai világban a Szolgagyőr a társadalom különböző területein egyre növekvő érdeklődés témává vált. Az akadémiai környezettől az üzleti környezetig a Szolgagyőr aktuálissá válik a mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatása miatt. Ahogy haladunk előre a 21. században, egyre nyilvánvalóbbá válik a Szolgagyőr megértésének és kezelésének fontossága. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Szolgagyőr hogyan fejlődött az idők során, milyen hatással volt a különböző közösségekre és ágazatokra, és milyen lehetséges következményekkel jár a jövőre nézve. A politikára gyakorolt ​​hatásától a technológiára gyakorolt ​​hatásáig a Szolgagyőr olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.

Ez a szócikk Szolgagyőrről szól. Hasonló címmel lásd még: Pusztacsalád.

Szolgagyőr (1899-ig Poszátka, szlovákul Posádka) Udvarnok településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban.

Fekvése

Galgóctól 8 km-re délre, a Vág bal partján fekszik.

Története

Szolgagyőr első írásos említése 1217-ből származik „Zaluga Gewr” alakban, ekkor már állt Szolgagyőr vára, mely a Vág folyó itteni átkelőhelyét ellenőrizte. Valószínűleg mocsaras területtel körülvett faszerkezetes földvár volt. A vár várispánság székhelye volt, melyhez Árpádsoka, Bős, Dombó, Gyümölcs, Petény, Szolgagyőr, Szalonta és Tőnye csallóközi falvak tartoztak. A vár még a 13. században elpusztult, a források szerint 1294-ben már nem állt. Utolsó igazolható létezése 1282-ből származik. Lehet hogy 1291-ben Albert osztrák herceg III. András elleni hadjárata során pusztult el.

A falu eredetileg Szolgagyőr várának szolgálófaluja volt. Csak 1671-tól említik az írott források, több nemesi család birtoka, majd a Brunszvik családé. 1715-ben egy adózó háztartása létezett.

Vályi András szerint „POSZATKA. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Udvarnokhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjában réttye jó van, piatzozása Galgóczon, fája tűzre, és szőlőhegye nints, legelője szoros, földgye alábbvaló, harmadik osztálybéli.”[1]

Fényes Elek szerint „Poszátka, tót falu, Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján, ut. p. Galgóczhoz 1 1/2 órányira: 153 kath. 5 zsidó lak. – Határa dombos; lakosai dohányt termesztenek. F. u. többen.”[2]

Nyitra vármegye monográfiája szerint „Poszátka, a Vág balpartján, Galgócztól délre, 120 r. kath vallásu lakossal. Postája Udvarnok, táviró és vasúti állomása Galgócz. Földesura a gróf Brunszwick-család volt. Az e községről szóló irott nyomok csupán 1671-ig vezetnek vissza, legujabban azonban Pesty Frigyes meggyőző érvekkel bizonyitotta, hogy itt volt hajdan a „Szolgagyőr” néven gyakran felmerülő székely-határőrző vártelep.”[3]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. 1971-ben csatolták Udvarnokhoz.

Népessége

1910-ben 96, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

Híres személyek

  • Itt hunyt el Hunkár Antal (1783-1862) Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus, táblabíró, földbirtokos.

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

Külső hivatkozások