Ez a cikk a Szilvássy Margit témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. A Szilvássy Margit hosszú ideje felkeltette a szakemberek, kutatók és a nagyközönség figyelmét a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásának köszönhetően. A cikk során a Szilvássy Margit-re vonatkozó különböző nézőpontok, tanulmányok és reflexiók kerülnek elemzésre, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk a témáról. Ezen túlmenően a Szilvássy Margit-hez kapcsolódó lehetséges megoldások, előrelépések és kihívások feltárására kerül sor, azzal a szándékkal, hogy elősegítsék a párbeszédet és a kritikai gondolkodást ezzel a rendkívül fontos kérdéssel kapcsolatban.
Szilvássy Margit | |
Vajda M. Pál felvétele | |
Született | 1910. október 16. Beszterce |
Elhunyt | 1988. február 7. (77 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | operaénekes |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1934) |
Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1966) |
Sírhelye | Farkasréti temető (6/15-1-155) |
Zenei pályafutása | |
Műfajok | opera operett |
Aktív évek | 1934–1968 |
Hangszer | énekhang |
Hang | szoprán mezzoszoprán |
Díjak | Az Operaház örökös tagja |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvássy Margit témájú médiaállományokat. | |
Szilvássy Margit (Beszterce, 1910. november 16. – Budapest., 1988. február 7.) operaénekes (szoprán), érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja.
1929 és 1934 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult, mesterei Hilgermann Laura, Molnár Imre és Sík József (ének), valamint Palotay Árpád és Budanovits Mária voltak. A főiskola operai tanfolyamán 1934-ben megszerzett oklevéllel a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa lett, majd 1936-tól 1968-ig magánénekese. Nyugdíjba vonulása után 1968-tól énektanítással foglalkozott. A budapesti Operaház egyik legsokoldalúbb tagja volt, egyaránt kitűnően énekelte a szoprán- és a mezzoszoprán szerepeket; szerepköre az operettprimadonnától a szubretteken át a drámai hősnőkig terjedt. Európa több országában lépett fel vendégként.
1943 decemberében a Lippay Produkció felkérésére énekelte el Kodály Zoltán énekhangra és kamarazenekarra átírt népballadai feldolgozását Szőts István Kádár Kata című kisjátékfilmjének zenéjéhez.[2]
A 2002 óta a Nemzeti Örökség Intézete kezelése alatt álló, védett sírja a Farkasréti temetőben található .[3]