Szigeti Imre

A mai világban a Szigeti Imre a széles közönség érdeklődésére számot tartó releváns témává vált. Akár a politika, akár a tudomány, a kultúra vagy bármely más terület kontextusában beszélünk a Szigeti Imre-ről, jelentősége és hatása tagadhatatlan. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szigeti Imre különböző aspektusait, időbeli alakulását, valamint a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. A kezdetektől napjainkig a Szigeti Imre kulcsfontosságú szerepet játszott annak a világnak a kialakításában, amelyben élünk, és kulcsfontosságú, hogy megértsük, milyen jelentőséggel bír ma.

Nem tévesztendő össze a következővel: Szigeti Imre (mecénás).
Szigeti Imre
SzületettTripámer Imre
1831. október 15.[1]
Veszprém
Elhunyt1902. június 6. (70 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei úti sírkert (34/1-3-21)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szigeti Imre témájú médiaállományokat.

Szigeti Imre, Tripámer (Veszprém, 1831. október 15. – Budapest, 1902. június 6.) színész, rendező, színigazgató. Szigeti József színész öccse.

Pályafutása

A színi pályára 1855-ben Pécsett lépett mint Moor Károly a Haramiákban. 1857-ben a kolozsvári színházhoz szerződtették. 1860-ban mintegy 100 000 forintot örökölt, melynek fedezetével igazgatói engedélyt kért. Színigazgató lett és átvette a győri színtársulat vezetését. Nyolc évig a legnagyobb vidéki színházak igazgatója volt, 1868 tavaszán tönkrement. Mecénásként tevékenykedett. Vidéken próbálta az ország első színházát mind díszletben, mind jelmezben túlszárnyalni. Társulatával megfordult Pozsonyban, Pécsett, Debrecenben és Kolozsváron is. 1868. április 1-től a Nemzeti Színház tagja lett és nyugdíjintézetének alelnöke volt. Először úgy gondolták, hogy testvére, Szigeti József közbenjárására került oda, később azonban bizonyságot tett, hogy tehetséges színész. 1873-tól 1902-ben történt nyugdíjazásáig végleg tagja lett a színháznak. Drámai hősöktől kezdve egészen a groteszk figurákig nagyon sok szerepet eljátszott.

Cikke a Magyar Szemlében: Hogyan lettem én színigazgató?, 1893[4]

Sírja a Fiumei úti sírkertben található. Egykori síremléke, ahol bátyjával, Józseffel együtt 1942-ig nyugodott a Kerepesi temető 29/1. parcellájában, a Gerenday-műhely alkotása volt. Jelenlegi sírját (34/1-3-21) 2010-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság újíttatta fel, sírfeliratát immár az ő nevének feltüntetésével kiegészítve.[5][6][7]

Fontosabb szerepei

  • Brankovics György (Obernyik K.)
  • Bolingbroke (Scribe: Egy pohár víz)
  • Theseus (Shakespeare: Szentivánéji álom)
  • Antonio (Beaumarchais: Figaro házassága)
  • Béldi Pál (Szigligeti Ede)
  • Bánk bán (Katona József)

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15017.htm
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. Petőfi Irodalmi Múzeum . (Hozzáférés: 2020. június 5.)
  3. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=229&layout=s
  4. ↑ Magyar Szemle, 1893-08-27. 35. szám, 413–414. o.
  5. ↑ Magyar Temetkezés, 2010. tavasz, 1. szám, 14. o.
  6. ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 250. o.
  7. ↑ Sírjának képe. Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhely térképes temetői adatbázisa

Források

További információk

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931.  
  • (szerk.) Németh Antal: Színészeti lexikon I–II. Színjátszás, színpadművészet, rendezés, film, tánc, varieté, színészies népszokások, Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. ISBN 978-963-06-7920-6
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998