Szeléné

Mára a Szeléné a társadalom különböző területein nagy érdeklődésre számot tartó és fontos témává vált. Hatása és hatóköre egyre nyilvánvalóbbá válik mindennapi életünkben, vitákat, tanulmányokat és kutatásokat generálva, amelyek célja, hogy jobban megértsék hatását. Megjelenése óta a Szeléné minden korosztálytól és szakmától függetlenül felkeltette az emberek figyelmét, és kulcsfontosságú vitaponttá vált családi összejöveteleken, kávézós beszélgetéseken és még tudományos körökben is. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szeléné néhány legfontosabb vonatkozását és annak mai fontosságát, valamint a jövőbeni lehetséges következményeit.

Szeléné
Nemnő
Szülei

Hüperión
Testvér
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeléné témájú médiaállományokat.
Szeléné oltára a 2. századból

Szeléné (görögül: Σελήνη, jelentése: hold) a görög mitológiában, az ősi holdistenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A római mitológiában alakja Luna istennőjével azonosítható.

A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.”[1] Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az istenek között. Alakja megjelenik a homéroszi Himnuszokban – Szeléné himnusza (XXXIII), de megihlette Apollónioszt (1.2.2); Hésziodoszt (Istenek Születése (Theogony) 371); Nonnoszt (Dionüsziaka 48.581); Pauszaniaszt (5.1.4); Sztrabónt (14.1.6) és másokat. Apuleius Az aranyszamár című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv).

Szeléné nevének teljes etimológiája bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a szelasz szó, amelynek jelentése „fény”.[2] Neve megtalálható a Sarki fény, az „Aurora Borealis” görög nevében: Boreion Szelasz. A hold istennőjének nevéből ered a szelenológia azaz a Hold felszínének feltérképezésével foglalkozó tudományág[3] elnevezése, és a szelén kémiai elem neve is.


Ábrázolása a művészetben

A Szelénét ábrázoló képzőművészeti alkotásokon az istennő mint szép, fehér arcú fiatal nő jelenik meg, kettős fogatú ezüst szekéren, amelyet igás ökrök vagy fehér lovak húznak. A késő reneszánsz alkotásokon szélfújta fátyolban, félhold alakú diadémmal, fáklyát tartva ökör vagy lóháton láthatjuk, miközben szelt fényt vet a halandókra. A Hold allegorikus figurája a középkorban Artemisz attribútumait viseli: íj és nyilak, holdsarló-fejdísz; jellegzetes kísérői a vízzel és termékenységgel kapcsolatos állatok, például a rák, vagy a nyúl.

Mítosza

Genealógiája

Az istenek hagyományos teremtéstörténete szerint a Hold és a Nap testvérek, így Szeléné is Héliosz napisten testvére: miután Héliosz befejezi égi útját, helyét Szeléné veszi át – beragyogja az éjszakai égboltot. Másik testvére a rózsaujjú Éósz, a hajnal szárnyas istennője.

Szerelmei zeusz

miki egèr

Apollóniosz Rhodiosz elbeszélései alapján Szeléné szerelmese egy csinos halandó, a kis-ázsiai Éliszben született vadász, vagy pásztor – Pauszaniasz története szerint király – Endümión volt. A férfi szépségétől megigézve, Szeléné azt kérte Zeusztól, hogy szerelmese örök életű legyen, így sohase kelljen elválniuk egymástól. Zeusz teljesítette a kérését, de olyan formában, hogy Endümión az örök életét örök álomban töltse.(Cicero (Tusculanae Disputationes) úgy írja le, hogy az ifjú a hold istennőjétől kapta a halhatatlanságot.) A legkedveltebb változat szerint Endümión Zeusz egyik halandó gyermeke volt és maga kérte apját arra, hogy nyitott szemmel örökre altassa el – így nyerjen örök életet, legyőzve öregséget és halált. Szeléné minden éjjel leszállt az égről, hogy ezüstös sugaraival megcsókolja kedvesét, aki Milétosz közelében a Latmosz-hegy barlangjában aludt.[4] Szeléné és Endümión szerelméből ötven leányuk és egy fiuk Naxosz született. Endümión szentélye Herakleiában a Latmosz-hegy déli lejtőinél áll – tágas érkezési csarnok oszlopos előudvarral, mögötte egy lópatkó formájú belső helyiség – a férfi alvóhelye.

Homérosz Homérosz XXXII. himnuszában Szeléné Zeusz kedveseként jelenik meg, gyermekük Pandia, a teliholdas éjszakák „csodálatos fényű” istennője és Herszé a harmat istennője. Egyes elbeszélések szerint a nemeai oroszlán is az ő Zeusztól született gyermeke.

A görög mondavilág történetei szerint Szeléné Pánnal is szerelmi kapcsolatba került: Pan csellel, báránybőrbe bújva csábította el a hold istennőjét,[5] és szerelme zálogául ő adta Szelénének azokat a fehér igás öszvéreket, amelyek az istennő szekerét lassacskán vontatják az éjszakai égbolton.

Luna

A római holdistennő, Luna temploma az i. e. 6. század óta Róma hét dombja egyikén, az Aventinus-hegyen állt Néró uralkodásáig, amikor a római nagy tűzvészben leégett. Egy másik templom is állt a városban, a Luna Noctiluca („Luna az éjszaka fénye”) a Palatinus-hegyen. Itt tartották a Hold tiszteletére évente háromszor, március 31., augusztus 24. és augusztus 28-án rendezett ünnepségeket.[6][7]

Jegyzetek

  1. ↑ Szimbólumszótár, Hold
  2. ↑ Kerényi Károly: A görögök istenei 1951, 196. és 197. oldalak
  3. ↑ „Tényleg geológus járt-e a Holdon, vagy inkább szelenológus? A látszólag ostoba kérdés egy évekig húzódó vitára utal a Holddal kapcsolatos fogalmak elnevezéséről. A 60–70-es években divat volt holdi geológia helyett szelenológiáról, holdi geofizika helyett szelenofizikáról stb. írni és beszélni. … A Hold első mesterséges holdjainak felbocsátásakor kezdték pályájuk megfelelő pontjait periszelénumnak, illetve aposzelénumnak nevezni – noha például kettőscsillagok esetében jól bevált a bárhol alkalmazható pericentrum és apocentrum is. Ugyancsak természetes szóalkotásként jelent meg a térképészetben használatos geocentrikus és geografikus jelző helyett a szelenocentrikus és szelenografikus a Hold térképeinél. Ettől már csak egy kis lépés volt a szelenodézia, szelenológia, szelenofizika stb. elterjedése.” Almár Iván: Planetológia, bevezető gondolatok
  4. ↑ Pauszaniasz Periégétész v.1.5
  5. ↑ Kerényi Károly: A görögök istenei
  6. ↑ Pierre Grimal: Klasszikus mitológiai szótár (The Dictionary of Classical Mythology) 262. oldal, 1986. Oxford: Basil Blackwell. ISBN 0-631-20102-5
  7. ↑ Hammond, N.G.L. & Scullard, H.H.: Klasszikus Oxford szótár (The Oxford Classical Dictionary) 625. oldal, 1970. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-869117-3

További információk

Commons:Category:Selene
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeléné témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap