Szeghalmi Elemér

A mai világban a Szeghalmi Elemér olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Szeghalmi Elemér általános beszédtémává vált szerte a világon. A technológia gyors fejlődésével és a fokozódó globalizációval a Szeghalmi Elemér jelentős szerepet kapott az emberek mindennapi életében. Ez a cikk közelebbről megvizsgálja a Szeghalmi Elemér hatását a társadalom különböző aspektusaira, és feltárja, hogyan formálta azt a világot, amelyben élünk. Részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Szeghalmi Elemér számos aspektusát és azt, hogyan fejlődött az idők során.

Szeghalmi Elemér
A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele
A Csodák között élünk című könyvben
Koós Gyula felvétele
SzületettSzeghalmi Elemér
1929. május 7.[1]
Budapest
Elhunyt2022. április 24. (92 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHarmat Hedvig
Foglalkozásairodalomtörténész, újságíró, kritikus, szerkesztő
IskoláiELTE Bölcsészettudományi Kar (1951–1959)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1996)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeghalmi Elemér témájú médiaállományokat.

Szeghalmi Elemér (Budapest, 1929. május 7. – 2022. április 24.) József Attila-díjas (1996) magyar irodalomtörténész, újságíró, kritikus, szerkesztő.

Életpályája

Szülei: Szeghalmi Elemér és Csölle Sarolta. 1947-ben érettségizett a budapesti bencés gimnáziumban. 1951-1959 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1951-1987 között a Magyar Állami Operaház énekkari tagja, szólamvezető volt. 1978-1987 között az Új Ember külső, 1987-től belső munkatársa, 1988-1989 között irodalmi szerkesztője, 1999 óta kulturális szerkesztője. 1990-től az Új Idő főszerkesztő-helyettese. 1991 óta a Független Magyar Írók Szövetségének főtitkára. 1994-1996 között a Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-kollégiumának elnöke volt.

Színházi munkái

  • Schubert–Berté: Három a kislány... – Karmester

Művei

  • Freskó és pasztell; Ecclesia, Budapest, 1971
  • Lewis Wallace: Ben-Hur. Regény Krisztus Urunk korából; ford. Szekrényi Lajos, átdolg. Zigány Árpád, újra átdolg. Szeghalmi Elemér; Szt. István Társulat, Budapest, 1981
  • Mona Ilona–Szeghalmi Elemér: Vértanú kortársunk: Salkaházi Sára élete és munkássága; Ecclesia, Budapest, 1990 (Krisztus mai tanúi)
  • Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990) 
  • Barátok, béklyók nélkül (Kolozsvári Grandpierre Emilről); szerk. Hernádi Gyula, Szeghalmi Elemér; Primer, Budapest, 1994
  • Ambrus Zoltántól Gyurkovics Tiborig. Irodalmi tanulmányok; Jel, Budapest, 1995 (Szépíró műhely)
  • Keresztény küzdelmek és megtorpanások. Az Új ember 1945–1956 között; Új Ember, Budapest, 2000
  • Operisták. Írók és alkotások; Új Ember, Budapest, 2001
  • A magyar valóság kálváriáján; Szt. István Társulat, Budapest, 2003
  • Borjú bécsi D-dúrban. Novellák; Szt. István Társulat, Budapest, 2019

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ http://lexikon.katolikus.hu/S/Szeghalmi.html
  2. ↑ A csokornyakkendős átköltözött, 2022. június 27. (Hozzáférés: 2022. augusztus 26.)

Források

További információk