Szalontai Barnabás

Ebben a cikkben a Szalontai Barnabás kérdésével foglalkozunk, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A Szalontai Barnabás egy olyan téma, amely a mai társadalomban gyakorolt ​​hatásának és relevanciájának köszönhetően különböző területeken ragadta meg az emberek figyelmét, az akadémikusoktól a szakemberekig. A történelem során a Szalontai Barnabás tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt, bemutatva jelentőségét különböző tudományágakban. Ebben a cikkben elmélyülünk a Szalontai Barnabás világában, feltárva annak különböző oldalait, időbeli alakulását és a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Szalontai Barnabás
Született1919. január 8.
Ilosva
Elhunyt1984. március 5. (65 évesen)
Nyírbátor
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéprajzkutató, történész
Iskolái
Kitüntetéseia Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalontai Barnabás témájú médiaállományokat.
Emlékszobája a nyírbátori Báthori István Múzeumban
Dombormű-portréja
Emléktáblája Nyírbátorban

Szalontai Barnabás, 1947-ig Stiglitz (Ilosva, 1919. január 8. – Nyírbátor, 1984. március 5.) magyar néprajzkutató, történész, a nyírbátori Báthori István Múzeumnak a Magyar Népköztársaság Állami Díjával kitüntetett alapító igazgatója, Nyírbátor díszpolgára.

Életpályája

Édesapja Szalontai Lajos (Stiglitz Lajos) községi jegyző volt Ilosván, Polgáron, Szilágynagyfaluban és Újtikoson. Édesanyja Szabó Anna.

Szalontai Barnabás Iskoláit a mezőkövesdi, hajdúböszörményi gimnáziumokban végezte, ez utóbbiban érettségizett. 1938 őszén a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be, tanulmányait 1941-től a pécsi egyetemen folytatta, itt szerzett  jogi abszolutóriumot 1943-ban.

1945 és 1947 között Nyíregyházán alispáni jegyző volt. 1948 tavaszán megnősült, felesége Lelik Ibolya (1921–1986) magyar-történelem szakos tanár, általános iskolai igazgató. Két gyermekük született: Szalontai Barnabás László (1949) villamosmérnök, Szalontai Judit (1953) könyvtár-népművelő szakos tanár.

Nyírbátori munkássága

1947-ben Nyírbátorban lett járási jegyző. 1950-től a helybéli Dohánybeváltó Üzemben könyvelőként dolgozott. Nyíregyházán és Nyírbátorban a Bessenyei György Kör szervezője volt, fúvószenekart is alapított.

Az 1950-es években bőrintarziás könyvborítókat készített, az eljárást szabadalmaztatta. Grafikával is foglalkozott, rajzokat, akvarelleket, olajfestményeket alkotott. Grafikai és bőrintarziás munkái elismeréseképpen a Képzőművészeti Szövetség is a tagjai közé választotta.

1952-től a Nyírbátori Általános Iskolában pedagógusként működött, és még ez év decemberében megszerezte Nyíregyházán a rajztanári oklevelet. Tanárként bekapcsolódott Nyírbátor kulturális életébe, ez idő tájt merült fel benne a gondolat egy helytörténeti–néprajz gyűjtemény létrehozásáról. A városban folyó építkezések, főleg az 1953 nyarán a város főterének földmunkálatai során felszínre került, rendkívül gazdag régészeti leletanyagok lelkesítették őt és tanítványait is, akikkel aztán utcáról-utcára járva gyűjtötték a paraszti élet, a hagyományos paraszti kultúra tárgyi emlékeit.

1955-ben megalapította a Báthori István erdélyi vajdáról elnevezett múzeumot. A létrejött helytörténeti múzeum céljára sikerül megszereznie a volt minorita rendház épületét, majd az műemléki szempontból is helyreállítva lett a Báthori István Múzeum anyagának méltó helyet adó kiállítási tér: mára közel 40 ezer muzeális tárggyal rendelkezik, és 20 helyiségből áll. 1963. február 1-jétől főhivatású múzeumigazgatónak nevezte ki Dr. Csallány Dezső megyei múzeumigazgató. Vezetése alatt az intézmény az 1970-es évekre nemzetközileg is elismert tájmúzeummá vált.

Közben, 1964-ben, az Egri Tanárképző Főiskolán történelem és rajz szakos tanári diplomát kapott. 1967-ben a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén bölcsészettudományi doktorátust szerzett, lektora Gunda Béla Herder-díjas professzor volt.

1960-ban megalakította a Múzeumi Baráti Kört, 1965-ben a város elé terjesztette a két templomot összekötő sétány terveit. 1966-ban létrehozta a Lengyel–Magyar Baráti Kört. 1967-ben a Zenei Napok egyik szervezője, az ünnepség alatt programokat szervezett a múzeumban.

A várkastélyt feltáró ásatások az 1970-es évekig tartottak, sikerült a magtár épület lebontását megakadályoznia. Ez lett az alapja a mára felújított Báthori Várkastélynak és panoptikumnak.

Szalontai Barnabás fáradhatatlanul dolgozott az általa létrehozott múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, hatalmas energiával és akarattal küzdött a város kulturális felemeléséért. Utolsó munkája a „Nyírbátor évszázadai” című új állandó kiállítás volt Báthori István Múzeumban; ennek a megnyitóját már nem érhette meg.

Díjai

  • 1970: Állami Díj.
  • 1973: Nyírbátor várossá válása alkalmából Pro Urbe díj.
  • 1981: Még életében díszpolgári címmel ismerték el kimagasló lokálpatrióta munkásságát.

Emlékezete

2015-ben a Báthori István Múzeumban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.[1]

2016-ban, születésének 97. évfordulóján, a város Római Katolikus Templom előtti terét róla nevezték el.[2]

Főbb művei

  • Nyírbátor barokk emlékei (Nyírbátor, 1957)
  • Entz Géza–Szalontai Barnabás: Nyírbátor (Budapest, 1959)
  • Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei (Nyíregyháza, 1963)
  • M. Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága (Nyírbátor, 1967)
  • Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásban (Debrecen, 1970)
  • Báthori István Múzeum (Nyírbátor, 1973)
  • Viaszöntő népszokás Máriapócson (Nyírbátor, 1977)
  • Nyírbátor – Minorita templom (Nyírbátor, 1980)
  • Máriapócs – Kegytemplom (Nyírbátor, 1983)
  • Nyírbátor népi építészete (Debrecen, 1984)

Jegyzetek

  1. ↑ A Báthori Múzeum 60 éve szolgálja a várost (magyar nyelven). szon.hu, 2018. január 17. . (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  2. ↑ Teret neveztek el róla születésének 97. évfordulóján Nyírbátorban (hu-HU nyelven). szon.hu, 2016. január 9. . (Hozzáférés: 2018. december 31.)

Források