Ebben a cikkben elmélyülünk a Sudár Balázs-ben, és megtudunk mindent, amit tudni kell róla. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, alkalmazásain és előnyein keresztül minden lényeges szempontot megvizsgálunk, hogy teljes képet nyújthassunk a Sudár Balázs-ről. A következő néhány sorban a tudás utazására indul, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértse ezt az érdekes témát. Nem számít, hogy szakértője vagy-e a területnek, vagy csak most kezd érdeklődni iránta, ebben a cikkben mindenki talál valamit. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Sudár Balázs lenyűgöző világában, és fedezze fel az összes csodát, amit kínál.
Sudár Balázs | |
Balassi Bálint születésének 450. és Gyöngyösi István halálának 300. évfordulóján tartott konferencián | |
Életrajzi adatok | |
Született | Budapest |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | magyar |
Iskolái | |
Iskolái | |
Középiskola | Teleki Blanka Gimnázium |
Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | történelem, török filológia |
Kutatási terület | korai magyar történelem, a Török Hódoltság, török költészet és népzene |
Tudományos fokozat | PhD |
Szakmai kitüntetések | |
Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakett (2022) | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sudár Balázs témájú médiaállományokat. |
Sudár Balázs (Budapest, 1972. május 28.) magyar történész, turkológus és zenész. Kutatási területei közé tartozik a török hódoltság politika- és művelődéstörténete, valamint a korai magyar történelem kérdései. Egy évtizeden át intenzíven foglalkozott a török énekmondással, az oszmán klasszikus költészettel és a hangszertörténettel. Kedvelt kutatási témája az iszlám misztikája. Tagja a Magyar Történelmi Íjász Társaságnak.[1]
1990-ben érettségizett a Teleki Blanka Gimnáziumban. 1990 és 1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és török filológia szakán tanult, ahol mindkét területen diplomát szerzett. Török filológiából PhD fokozatot is szerzett, melynek megszerzésén 1996 és 1999 között dolgozott. Doktori disszertációját, melynek címe "A Palatics-kódex török versgyűjteményei és a hódoltsági művelődéstörténet", 2004-ben védte meg.[1]
1997 és 1999 között könyvtárosként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteményében. 1997 és 2003 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Török Filológiai Tanszékén helyezkedett el, kezdetben óraadóként, majd 1999-től tanársegédként. 2003-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 2008 és 2014 között a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének adjunktusa volt. 2014 és 2019 között az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportját vezette. 2019-től jelenleg is muzeológusként dolgozik a Budapesti Történeti Múzeumban.[1] Gyakori szerzőpartnere B. Szabó János.
1990-ben Kobzos Kiss Tamás tanítványaként csatlakozott a Musica Historica Együtteshez, amellyel rendszeresen fellépett, főként magyar és közép-európai régi zenét játszva. 1997-ben megalapította a Canlar zenekart, amely kifejezetten a régi török zene előadására specializálódott, és török klasszikus, valamint népzenével foglalkozik. Alkalmi közreműködőként más zenei formációkban is részt vett. A Musica Historica tagjaként 1990 és 2011 között volt aktív. Kobzon, török lavtán (lanton) és baglamán játszik, valamint énekel. A zenélés mellett 1993-ban ő rendezte a Szentbékkállán bemutatott "Aucasin és Nicolete" című középkori francia széphistóriát.[1]