A mai világban a Stephan Lochner olyan téma, amely minden ember figyelmét felkeltette, akár történelmi jelentősége, akár a modern társadalomra gyakorolt hatása, akár a technológia fejlődésére gyakorolt hatása miatt. A Stephan Lochner évszázadok óta kutatások, viták és viták tárgya, jelentősége pedig folyamatosan növekszik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Stephan Lochner különböző aspektusait, eredetétől a mai hatásig, figyelembe véve a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. Megvizsgáljuk a terület szakértőinek véleményét és szempontjait is, azzal a céllal, hogy átfogó és átfogó áttekintést nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
Stephan Lochner | |
Született | 1410[1] Meersburg[2] |
Elhunyt | 1451 (40-41 évesen)[1] Köln |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
Halál oka | pestis[3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Stephan Lochner témájú médiaállományokat. | |
Stephan Lochner (Meersburg am Bodensee, kb. 1400 és 1410 között– Köln, 1451) német festő, a késő gótikus festészet képviselője.
1442–1451 között dokumentáltan Kölnben tevékenykedett, de valószínűleg már sokkal korábban ott élt.
Leginkább a szép esésű anyagokba öltöztetett alakjairól ismerhető fel. Életművét nagyfokú természetesség jellemzi, amely a tájak, az alakok, az anyagok és mindenekelőtt az arcok ábrázolásában nyilvánul meg. A kölni városi tanács megbízásából ő készítette a székesegyháznak a város patrónusának az oltárát. A háromszárnyú oltárkép kívül az angyali üdvözletet ábrázolja; belső lapjain középen a trónoló Madonna a gyermek Jézussal, a napkeleti bölcsektől és kíséretüktől körülvéve, jobbról Szent Gedeon a thébai légió élén, balról Szent Orsolya szüzeivel látható. A háromkirályok arca valószínűleg élethűen készült.
Híres a „Madonna a rózsalugasban”„ című táblaképe, amelyet 1448 körül festett és amely ma a kölni Wallraf-Richartz-Múzeumban található. Bizonyára az ő műve az „Ibolyás Madonna” a kölni érseki múzeumban. Feltűnő, hogy az általa készített képek és rajzok között nincs egyetlen passió sem.
Fa- és rézmetszeteinek kompozíciói a közép- és kelet-európai késő gótikus táblaképfestészet mintaképei. Figuráinak megformálása visszatükröződik például a csíki szárnyasoltár-táblákon is (Csíkménaság, egykori főoltár, 1543, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria).