Ebben a cikkben a Stanisław Witkiewicz témáját járjuk körül, amely egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a társadalom különböző területein. A Stanisław Witkiewicz olyan téma, amely vitát és elmélkedést váltott ki, és olyan alapvető kérdésekkel foglalkozik, amelyek közvetlenül befolyásolják az emberek életét. Ebben a cikkben a Stanisław Witkiewicz-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Tanulmányok, tanúvallomások és releváns adatok elemzésével arra törekszünk, hogy rávilágítsunk erre a témára, és hozzájáruljunk a Stanisław Witkiewicz-ről szóló ismeretek gyarapításához.
Stanisław Witkiewicz | |
![]() | |
Jacek Malczewski: Stanisław Witkiewicz (1897) | |
Született | 1851. május 21.[1][2][3] Pašiaušė |
Elhunyt | 1915. szeptember 5. (64 évesen)[4][3] Lovran |
Állampolgársága | orosz |
Házastársa | Maria Witkiewiczowa |
Gyermekei | Stanisław Ignacy Witkiewicz |
Szülei | Elwira Szemiot Ignacy Witkiewicz |
Foglalkozása | |
Iskolái | Müncheni Képzőművészeti Akadémia |
Kitüntetései | Cross of Independence |
Halál oka | gümőkór |
Sírhelye | Pęksowy Brzyzek National Cemetery in Zakopane |
![]() | |
Stanisław Witkiewicz aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Witkiewicz témájú médiaállományokat. | |
Stanisław Witkiewicz (1851. május 8. – Lovran, 1915. szeptember 5.) lengyel festő, építész, író és művészetteoretikus, Stanisław Ignacy Witkiewicz[5] apja.
Szülei Ignacy Witkiewicz és Elwira Szemiot. 1869 és 1871 között Pétervárott, majd 1872 és 1875 között Münchenben tanult. Tanulmányai után visszatért Lengyelországba, és a Wędrowiec folyóirat művészeti kritikusaként dolgozott.
1890-ben Zakopanéba költözött, és a gorálok művészetének ihletésére számos nagyszerű villát tervezett és épített, valamint belső tereiket „Zakopane-i stílusában” rendezte be.[6] A Na przełęczy című könyv szerzője (A hegyszorosnál, 1891), amelyet „Tátrai evangéliumként” ismernek, felidéz egy Zakopane régióból származó régi történetet.[7] Zakopane városának tett szolgálataiért díszpolgári címet kapott. Festőként elsősorban a Magas-Tátra tájait és az 1863-as januári felkelés jeleneteit festette meg.