San Stefanó-i béke

Ma a San Stefanó-i béke olyan releváns téma, amely sok ember mindennapi életében jelen van. Hatása különböző szempontokat ölel fel, a kommunikációtól az információhoz való hozzáférés módjáig. Ez egy olyan téma, amely ellentmondó véleményeket generál, és világszerte vitákat váltott ki. A San Stefanó-i béke egy olyan koncepció, amely idővel fejlődött, és alkalmazkodott az új valóságokhoz és trendekhez. Ebben a cikkben a San Stefanó-i béke különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, és elemezzük a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásait.

San Stefanó-i béke
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben
Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben
Típusabékeszerződés
Aláírás dátuma1878. március 3. (Gergely-naptár sz.)
Aláírás helyeSan Stefano (Yeşilköy)
ma: Isztambul része
Aláírók Orosz Birodalom
 Oszmán Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz San Stefanó-i béke témájú médiaállományokat.

A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án (Julián naptár szerint február 19-én) írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták.[1]

Előzményei

Bővebben: Orosz–török háború (1877–78)

Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg.[1] Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti szerződést is.[2]

Főbb pontjai

  1. Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával.
  2. Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat.
  3. A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát.
  4. Megalakult Bulgária, amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger északi partvidékének egy részét is (Nagy-Bulgária).[1]
  5. Oroszország megkapta Besszarábiát.[2]
  6. A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst.[2]
  7. A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált.
  • A békeszerződés függeléke, amely Szerbia területi változásait mutatja
    A békeszerződés függeléke, amely Szerbia területi változásait mutatja
  • Montenegró területi változásai
    Montenegró területi változásai
  • Az új Bolgár Fejedelemség határai
    Az új Bolgár Fejedelemség határai
  • Oroszország területi gyarapodása a Kaukázusban
    Oroszország területi gyarapodása a Kaukázusban

Következményei

A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként.[1]

Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe.[3] A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt.[4]

További információk

  • A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
  • Diószegi István: Ausztria-Magyarország és Bulgária a San Stefanó-i béke után. 1878–1879; Akadémiai, Bp., 1961 (Értekezések a történeti tudományok köréből)

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Tarján M. Tamás: 1878. január 31. Fegyverszünet az orosz–török háborúban. RubicOnline. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  2. ↑ a b c san-stefanói béke. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  3. ↑ Bulgária felszabadul a török uralom alól. Múlt-kor, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  4. ↑ Bulgária fájdalmas békéje. Szent Korona Rádió. (Hozzáférés: 2014. január 30.)[halott link]

Kapcsolódó szócikkek