Ebben a cikkben a SZ–200 lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, elemezve a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A SZ–200 a keletkezésétől a mai relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, tudósok és rajongók figyelmét. Megismerjük annak időbeli alakulását, valamint a kultúrára, politikára és gazdaságra gyakorolt hatását. Egy részletes elemzésen keresztül felfedezzük a SZ–200 számos aspektusát és fontosságát a jelenkori kontextusban. Ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a SZ–200-ről, kitérve annak legrelevánsabb aspektusaira, és olyan multidiszciplináris perspektívát kínál, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy értékelje valódi hatókörét.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
SZ–200 | |
Csehszlovák SZ–200-as múzeumban | |
NATO-kód | SA–5 Gammon |
Funkció | Nagy hatómagasságú honi légvédelmi rakéta |
Tervező | Almaz OKB |
Szolgálatba állítás | 1967 |
Irányítás | félaktív lokátoros önirányítás |
Robbanótöltet | repesz-romboló vagy 25 kt nulkeáris |
Gyújtó | Aktív rádiógyújtó vagy rádióparancs |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 10,7 m |
Szárnyfesztáv | 2,87 m |
Törzsátmérő | 0,85 m |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 3–4 Mach |
Hatótávolság | 160–400 km (típusváltozattól függően) |
Legnagyobb repülési magasság | 450–25 000 m |
Fokozatok | |
Fokozatok száma | 2 |
Első fokozat | |
Tüzelőanyaga | szilárd |
Második fokozat | |
Tüzelőanyaga | folyékony |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–200 témájú médiaállományokat. |
Az SZ–200 Angara, Vega és Dubna (NATO-kódja: SA–5 Gammon) az 1960-as években, a Szovjetunióban kifejlesztett honi légvédelmi rakétarendszer, melyet elsősorban nagy magasságban és sebességgel repülő (stratégiai nehézbombázó és felderítő) repülőgépek ellen fejlesztettek ki, de korlátozottan ballisztikus rakéták ellen (ez esetben atomtöltettel) is bevethető volt. Az első félaktív lokátoros önirányítású szovjet légvédelmi rakéta. A rendszer 5N62 lokátora követi a célt és tűnyalábbal besugározza, a kilőtt rakéta pedig a visszavert radarjelet követi a vezetési ponton lévő számítógép által kalkulált repülési pályán.[1]
A Szovjetunióban az SZ–300 váltotta le. A Magyar Néphadsereg 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred egy légvédelmi rakéta osztálycsoportja állt hadrendben Mezőfalván 1985–1997 között 2 harci és 1 technikai osztállyal, 2x6 indítóállvánnyal és 72 db légvédelmi rakétával, melyeket végül 1997-ben kivontak a hadrendből.[2] A P–14 Oborona (GRAU-kód: 5N84A, NATO-kód: Tall King) távolfelderítő lokátora azonban napjainkban is üzemel a Tolna vármegyei Medinán. 2001. október 4-én egy ukrán SZ–200 üteg éleslövészet közben a Tu–143 robotrepülőgép-légicél helyett véletlenül lelőtte a Siberia Airlines Tu–154-es repülőgépét, mely a Fekete-tenger felett repült.
2018. 09. 17. napján egy szíriai légvédelmirakéta-üteg lelőtt egy orosz Il–20M rádióelektronikai felderítő repülőgépet. A hivatalos jelentés szerint a célba vett izraeli F–16C vadászbombázó közel repült az orosz repülőgéphez és a rakéta átállt a nagyobb radarjelű, nagyméretű Il–20-ra. Az állítás azonban hiteltelen, mivel az SA-5 félaktív lokátoros önirányítású rakétája nem magától keresi a célt, hanem az 5N62 tűzvezető radar által besugárzott céljelet követi. E szempontból a céltárgy mérete, radar visszhangjának erőssége nem befolyásolja a rakéta célkövetését, a földi vezetési pont dönt erről.[3][4][5][1][6][7]