Irán

Iráni Iszlám Köztársaság
جمهوری اسلامی ایران (perzsa) Dzsomhuri-je Iszlámi-je Irán
Irán zászlaja Irán címere
Nemzeti mottó: استقلال، آزادی، جمهوری اسلامی (perzsa) (Eszteglál, ázádi, dzsomhuri-je iszlámi) Függetlenség, szabadság, iszlám köztársaság Nemzeti himnusz: Szorud-e melli-je dzsomhuri-je iszlámi
Fővárosa	Teherán
é. sz. 35° 40′, k. h. 51° 25′35.666666666667, 51.41666666666735.666667°N 51.416667°EKoordináták: é. sz. 35° 40′, k. h. 51° 25′35.666666666667, 51.41666666666735.666667°N 51.416667°E
Államforma	köztársaság
Vezetők
Ajatollah	Ali Hámenei
Elnök	Maszúd Peszeskján
Első alelnök	Mohammad Reza Aref
Hivatalos nyelv	perzsa (fárszi)
Beszélt nyelvek	perzsa (fárszi) azeri, kurd, gilaki, mázandaráni, luri, beludzs, arab
Egyesítés	i. e. 625
Pahlavi-dinasztia kezdete	1925. december 15.
Iszlám köztársaság kikiáltása	1979. április 1.
Elődállamok	Iráni Birodalmi Állam
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete el nem kötelezett országok Iszlám Konferencia Szervezete Kőolaj-exportáló Országok Szervezete Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség UNAMID Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Egészségügyi Világszervezet World Customs Organization
Népesség
Népszámlálás szerint	86 758 304 fő (2022)[1]
Rangsorban	18.
Becsült	86 200 000 [2] fő (2022)
Rangsorban	18.
Népsűrűség	52 fő/km²[3]
Rangsorban	126.
Főbb etnikumok	perzsák 61% azeriek 16% kurdok 10% lurok 6% beludzsok 2% arabok 2%[4]
Vallások	iszlám 99,4% (államvallás) egyéb 0,3%
GDP	2019-es becslés
Összes	484 milliárd USD[5] (27.) PPP: 1,540 billió USD
Egy főre jutó	5820 (92.) PPP: 18 504
HDI (2018)	0,798[6] (60.) – magas
Gini-index (2013)	37,4
Írástudatlanság	14,5%
Földrajzi adatok
Terület	1 648 195 km²
Rangsorban	17.
Víz	7%
Időzóna	IRST (UTC+3:30) IRDT (UTC+4:30)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	iráni riál (IRR)
Nemzetközi gépkocsijel	IR
Hívószám	+98
Segélyhívó telefonszám	110 115 125
Internet TLD	.ir
Villamos hálózat	C és F típus
Elektromos csatlakozó	220 V/50 Hz
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Iráni Iszlám Köztársaság témájú médiaállományokat.

Irán (perzsául: ایران), hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául: جمهوری اسلامی ایران), a nemzetközi diplomáciában gyakran Perzsa Államként^[7] vagy Síita Államként^[8] hivatkozott, régebbi elnevezéssel Perzsia, közel-keleti ország Délnyugat-Ázsiában. Területe Magyarországénak több mint 17-szerese.

A hatalmas ország rendkívül változatos mind természeti területeit, mind népeit tekintve. Multikulturális ország, számos etnikai, nyelvi és kulturális csoporttal. A népesség több mint felét adják a perzsák; jelentős etnikai kisebbségek pedig az azeriek és a kurdok.^[9]

Domborzata nagyrészt hegyvidéki, a csúcsai Eurázsia legmagasabbjai közé tartoznak. Területén az eurázsiai, arab és indiai lemezek találkoznak, így az ország hajlamos a földrengésekre. Nyugati és északi részei nedvesebb és sok helyen erdőkkel borított, míg a keleti és déli régiók félsivatagosak vagy sivatagosak.

Irán a világ egyik legrégebbi civilizációs bölcsője. A médek által egyesített területből az ókorban egy hatalmas birodalom alakult ki, amely Kelet-Európától az Indus völgyéig terjedt, továbbá a zoroasztriánus egyistenhit legfontosabb központja volt. A 7. századi arab-muszlim hódítás Irán iszlamizálódásához vezetett, amely az iszlám aranykorában számos művészethez, tudományhoz és filozófiához járult hozzá. A Szafavida-dinasztia a 15. században ismét egyesítette Iránt és hivatalos vallássá tette a síita iszlámot. A 18. században Irán nagyhatalommá vált Nádir sah vezetésével. A Kádzsár-dinasztia dinasztia másfél évszázadon keresztül stabilizálta a hatalmat azáltal, hogy erőteljesen ellenállt a britek és oroszok gyarmatosítási kísérleteinek. Az iráni forradalom után 1979-ben megdöntötték a monarchiát, és Ruholláh Homeini létrehozta az Iráni Iszlám Köztársaságot, és az ország első legfelsőbb vezetője lett.

Irán regionális és középhatalom, geopolitikailag stratégiai elhelyezkedéssel az ázsiai kontinensen,^[10] ahol a legfőbb irányítás egy autokratikus „legfelsőbb vezető” kezében van. A kormány tekintélyelvű és széleskörű kritikát kapott az emberi jogok és a polgári szabadságjogok jelentős megsértése miatt. A média szabadsága erősen korlátozott, a híreket és az elemzéseket erősen cenzúrázzák.^[11] A más vallásúakat, köztük a szunnita muszlimokat is akadályozzák a vallásgyakorlásban; a bahái híveit üldözik.^[11]

Irán a síita iszlám központja a Közel-Keleten, ellensúlyozva a régión belül régóta fennálló arab szunnita hegemóniát. A közel-keleti ügyek egyik legnagyobb szereplőjének számít; a kormánya közvetlenül vagy közvetve részt vesz a mai közel-keleti konfliktusok többségében. Gyakran tartják Izrael legnagyobb ellenfelének.

Hatalmas fosszilis tüzelőanyag-tartalékokkal rendelkezik; a világ egyik legnagyobb földgáz- és kőolajkitermelésével.^[12]

Noha az országot a helyiek már legalább az Akhaimenida-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak a Perzsia elnevezéssel illették. 1959-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Homeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az ország hivatalos neve Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául: جمهوری اسلامی ایران) lett, amely államformája szerint teokratikus (iszlám) köztársaság.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az OPEC, az Iszlám Konferencia Szervezete és az ENKM alapító tagja.

Az Irán (ایران) szó ősi formája az Arianám, amely elnevezéssel a nép a saját országát egykor nevezte (először a szászánida időszakban). E kifejezés mellett az Eránsahr kifejezés is használatban volt. Az arianám az „indoiráni nép” szó többes száma, melynek jelentése így "az árják földje".

Az Irán kifejezés közvetlenül a középperzsa Ērān (𐭠𐭩𐭫𐭠𐭭, ʼyrʼn) szóból ered, amelyet először egy 3. századi Naqsh-e Rostam-i felirat tanúsít, a kísérő pártus felirat pedig az aryān kifejezést használja, az irániakra utalva.^[13]

A perzsa szó a parsua szóból ered, így hívták az asszírok Pars (Perzsia) népét, akiktől a Kr. e. 9. században adót kaptak.^[14]

A „Perzsia” kifejezést használták az európai országok is az ország jelölésére az Óperzsa Birodalom akhaimenida dinasztiája óta, a Kr. e. 6. századtól. Elsősorban a görög történetírók használták előszeretettel a Persis (Περσίς) kifejezést, amelynek jelentése „A perzsák országa”.

A név ma a nemzetközi újságírásban és diplomáciában leginkább "a perzsa állam", olykor "a perzsa ország^[15]" vagy "a perzsa hatalom^[16]" szókapcsolatokban őrződött meg.

Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km². Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország.

Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Alborz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.

Irán területét az Iráni-fennsík és a fennsíkot közrefogó, az Eurázsiai-hegységrendszer részét képező hegységláncok (Zagrosz, Alborz és más hegységek) alkotják.

A fennsík medencéi keleten részben sós tavakkal kitöltött sivatagok, a nyugatabbra elhelyezkedő fennsíki területeken azonban a nagyobb csapadékmennyiség sztyeppe kialakulását eredményezte.

Irán két legnagyobb hegységlánca az északon húzódó Alborz és a nyugaton húzódó Zagrosz. Az Alborz és egyben Irán legmagasabb pontja a Teherán közelében található Damávand (5610 m). A Zagrosz legmagasabb csúcsa a 4409 m magas Dena.

Nagyobb síkságok az Iráni-fennsíkon és a peremhegységeken kívül találhatók, elsősorban a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa- és az Ománi-öböl partvidékén.

• 
  Domborzati térkép
• 
  Műholdas kép (2004. január)
• 
  Éjszakai műholdfelvétel
• 
  Legmagasabb hegye, a Damávand
• 
  Éghajlati térképe (angol)

Irántól északra található a Kaszpi-tenger, tőle délre a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl. A kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt a szárazföldön nem alakultak ki hosszú, bővizű folyók. Egyetlen hajózható méretű folyója a Karun, amely délen a Perzsa-öbölbe torkolló Satt el-Arab (más néven Arvand Rūd) folyóhoz csatlakozik. Nagyobb állóvíz az országban az északnyugaton található Urmia-tó, valamint a keleti országrész néhány nagyobb sós mocsara, mint például a Dast-e Kavir és a Dast-e Lut.

Irán éghajlata változatos, több éghajlati égöv egyszerre jelen van területén.

Legszárazabbak a mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralta fennsíki medencék, elsősorban a keleti részek, ahová a nedvességet hozó szél nem jut el. Itt valódi sivatagok alakultak ki. A csapadék valamivel több a fennsík nyugati részén, amely ebből fakadóan sűrűbben lakott. Az éves csapadékmennyiség helyenként 200 mm alatti. A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet meghaladja a 38 fokot.

Dél-Iránban a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl parti síkságain a nyár nagyon forró és párás, a tél pedig enyhe. Az évi csapadékmennyiség 135–355 mm közötti.

Az ország északi peremén, a Kaszpi-tenger síkságán a tél szintén enyhe, a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. A nyári hőmérséklet általában nem haladja meg a 29 fokot. A síkság keleti részén az évi csapadékmennyiség 680 mm, a nyugati részén meghaladja az 1000 mm-t. Itt nedves, szubtrópusi klíma alakult ki.

A hegyvidéken kontinentális éghajlat uralkodik, magashegységi éghajlati jegyek jellemzők. A Zagrosz medencéiben alacsonyabb a hőmérséklet, télen a napi átlaghőmérséklet fagypont alatt marad, sok a hó.

Lásd még: Kategória:Irán állatvilága

Éghajlati és domborzati változékonysága folytán Irán növény- és állatvilága is változatos.

Az ország egytized részét borítják erdők. Az erdőalkotó fa típusát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. Legkiterjedtebb erdősséggel a Kaszpi-tenger menti régió rendelkezik, ahol a jellemző erdőalkotók a tölgy, kőris, szilfa és a különböző ciprusfélék.

Főbb emlősállatai: medvék, gazellák, vaddisznók, farkasok, nagymacskafélék (eurázsiai hiúz, ázsiai gepárd, perzsa leopárd), vadtevék, vadkecskék, sakálok. Az ázsiai gepárd kihalófélben van, évente alig pár példányt regisztrálnak belőle Irán szerte.

Legfőbb háziasított állatai: birka, kecske, szamár, teve, szarvasmarha, vízibivaly, ló.

Iránban is kialakult a természetvédelem soklépcsős rendszere – vannak nemzeti parkok, védett erdők, állatrezervátumok, védett tájak, természetvédelmi területek.^[17]

Nem teljes lista nemzeti parkokról:

• Bakhtegan Nemzeti Park - Siráztól keletre
• Bamu Nemzeti Park — Siráz közelében
• Gulisztán Nemzeti Park - Gulisztán tartományban, Északkelet-Iránban
• Urmia-tó Nemzeti Park - az Urmia egy lefolyástalan, sós tó a török határ közelében
• Tandooreh Nemzeti Park - Dargaz város közelében, Türkmenisztán határán
• Kavir Nemzeti Park - 120 km-re Teherántól délre
• Khabr Nemzeti Park - Kermán közelében

2016-ban az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lut-sivatagot a VII. és VIII. kritériumok alapján.^[18]

Bővebben: Irán történelme

Történelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i. e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.

Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i. e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i. e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei), szkíták a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven írták a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i. e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása a 7. századig.

Lásd még: Méd Birodalom

A médek egyesítették először Iránt (i. e. 625–559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig a médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i. e. 559–330). Kürosz halála után legidősebb fia, II. Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, I. Dareiosz (i. e. 522–486) került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.

Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I. e. 494-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i. e. 5. század első felében – a görög–perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i. e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i. e. 449-ben értek véget.

Nagy Sándor i. e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i. e. 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i. e. 328–327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szászánidák korában azonban ismét – az akhaimenidákhoz hasonlóan – kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.

Az i. e. 3. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Pártus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i. e. 150 és i. sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a pártusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került pártus irányítás alá.

Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A pártusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakt lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I. e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a pártusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i. e. 53-ban a katasztrofális carrhaéi csatában Crassustól zsákmányolt.

A Pártus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasírtól. I. Ardasír a Szászánida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A Szászánida Birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az „Árják birtokának” hívták, fővárosa Ktésziphón volt (a mai Irak területén). A rómaiakkal változó eredménnyel vívott háborúkat.

632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szászánida Birodalmat.

A Pártus, majd a Szászánida Birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A pártusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szászánidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.

Az iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.

Egy iráni hadvezér, Abu Muszlim elűzte az Omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbászida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbászida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak fölé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyilvánította magát és megalapította a táhiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.

Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.

A 11. században, Mahmúd al-Gazní megalapította a kiterjedt Gaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és az afganisztáni Gazna (ma Gazni) voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.

1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a 20. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.

Az első iráni síita iszlám államot a Szafavida-dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsát Nagy Abbász uralkodása idején érték el. A dinasztia gyakran került összeütközésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók legyőzték Szultán Huszajn sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nádir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Siráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Irán, bár formálisan meg tudta őrizni függetlenségét, ezzel félgyarmati státusba került. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsár dinasztiát. 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.

1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ben sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsárokat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a síita klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.

1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammad Moszaddeget(wd) – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosszolgálattok szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddeg államosította Irán kőolajkészleteit.

Moszaddeg bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogok megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egyéves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú, ultrakonzervatív reformokat hajtott végre (a nők és férfiak addigi jogegyenlőségének megszüntetése, nyilvánosan végrehajtott halálos ítéletek, végtag csonkítások alkalmazása), kíméletlen, a sah időszakát messze felülmúló mértékű terrort vezetett be, tömeges kivégzésekkel, továbbá külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító irak–iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.

Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabád, Népi Azerbajdzsán.

A perzsa állam ma a Közel-Kelet egyik legnagyobb geopolitikai tényezője^[19], de az ország diktatórikus berendezkedése súlyos versenyhátrányt jelent mind a tudomány, mind a gazdaság további fejlődésére nézve, különösen a nyugati szankciók miatt. A termékenységi ráta már nem elegendő a népességszám szinten tartásához, a politikai üldözések pedig arra sarkallják a fiatal értelmiségi réteget, hogy elhagyja az országot^[20]. Néhány éve a politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége.^{[21][22][23][24]} Ennek kapcsán zavargások törtek ki.^[25] 2022-ben egy erkölcsrendészeti túlkapás következtében meghalt egy 22 éves kurd nő, akit a fejkendő helytelen viselése miatt állítottak elő és tartoztattak le^[26]. Ennek nyomán súlyos zavargások törtek ki, melyet a rezsim erőszakkal fojtott el, de mély nyomott hagyott a társadalomban és a 2024-es választásokon a rekord alacsony részvételt is ennek számlájára írták^[27]. A perzsa állam szembenállása Izraellel^[28] és a nem síita arab országokkal (elsősorban Jordániával^[29], Szaúd-Arábiával és az Öböl-menti királyságokkal^[30]) nagy nyomást gyakorol a gazdaságra^[31] és befolyásolja az olaj világpiaci árát is.

Az ország elnöke (2021–2024), Ebrahim Raiszi 2024. májusban helikopterbalesetben életét vesztette. Ahogy Cedric Leighton nyugalmazott amerikai tábornok rámutatott: ez volt a nyugati szankciók egyik legsúlyosabb közvetlen következménye: az embargók miatt a szükséges cserealkatrészeket nem tudták beszerezni^[32], az országot sújtó belső korrupció miatt pedig a karbantartás elmaradt, ezek a rossz időjárási körülményekkel párosulva pedig tragédiába torkolltak^[33]. Emiatt elnökválasztást kellett tartani. A választást a második fordulóban, 2024. július 5-én a szavazatok 53,7 százalékával Massoud Pezeshkian mérsékelt reformista politikus nyerte meg.^[34]

2024. október 1-én Irán megtámadta Izraelt.^[35]

Ma a politikai rendszer alapját az 1979-es alkotmánya rögzíti,^[36] amely alapján a legfőbb hatalom az Iráni Iszlám Köztársaságban Istené, minélfogva az iráni rendszer elnöki rendszerű, teokratikus köztársaságként értelmezhető. A legfelsőbb vezető, (a 2020-as évek elején Ali Hámenei) rendeleteket ad ki és hozza meg a végső döntéseket a gazdasággal, a környezetvédelemmel, a külpolitikával, az oktatással, a nemzeti tervezéssel és minden mással kapcsolatban az országban.^[37][38][39]

Mivel Iránban a demokrácia legalapvetőbb sajátosságai (hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, szabad, titkos és egyenlő választások) sem teljesülnek, továbbá kemény állami-vallási elnyomás is érvényesül, az Iráni Iszlám Köztársaság diktatórikus berendezkedésű államnak tekinthető.^[40][41]

Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a legfelsőbb vezető, aki vallási vezető és egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalomra, megbízatása élethosszig szól. Ő jelöli ki a 12 tagú Örök Tanácsa hat egyházjogászát, de közvetve a hat jogi szakértő személyének kiválasztására is befolyása van; bár közvetlenül a parlament választja ki a jogi szakértőket, a jelöltek listáját a Legfőbb Vallási Vezető által kijelölt Legfőbb Igazságügyi Méltóság állítja össze. A Legfőbb Vallási Vezető személyét a Szakértők Gyűlése választja, akinek jogában áll, elvileg indokolt esetben a Vezetőt meneszteni is, a gyakorlatban azonban Legfőbb Vallási Vezető elmozdíthatatlan.

Politikai értelemben a Legfőbb Vallási Vezető után a második legfontosabb személy Irán politikai rendszerében a végrehajtói hatalmat gyakorló köztársasági elnök; személyét titkos szavazás útján választják négy évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket, de a kinevezéseket a parlamentnek is jóvá kell hagynia.

Irán legfőbb törvényhozó testülete a 270 tagot számláló Iszlám Nemzetgyűlés (parlament). Tagjait a nép titkos szavazás útján választja négy évre, kétfordulós választás útján, a választásokon azonban csak a rendszer hívei indulhatnak, a jelölteket előzetesen igen szigorúan szelektálják, így ellenzékiek részvétele gyakorlatilag kizárt a választásokon. A hozott törvényeket az Őrök Tanácsának ratifikálnia kell.

Iránban az igazságszolgáltatás erősen politikai és vallási befolyás alatt áll. A Legfőbb Igazságügyi Méltóságot és törvények végrehajtásának felügyeletéért felelős Legfelsőbb Bíróság tagjait a Legfelsőbb Vallási Vezető nevezi ki. A Legfőbb Igazságügyi Méltóság és a Legfelsőbb Bíróság bírái választják ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a Legfőbb Ügyészt.

Az országban jellemzően üldözik és letartóztatják a kormány és a legfelsőbb vezető kritikusait.^[42][43]

A nők jogait súlyosan korlátozzák,^[44] és több gyermekkorú vétkezőt végeznek ki, mint a világ bármely más országában.^[45][46] Az azonos neműek közötti szexuális tevékenység illegális, és akár halállal is büntethető.^[47][48]

A helyi hatóságok önkényes letartóztatásokat hajtanak végre az „ellenforradalminak” vagy „iszlámellenesnek” ítélt csoportokban.^[49]

Az 1979-es iráni forradalmat követően az Izraellel való viszonya ellenségessé vált,^[50] és a 21. századi, jelenlegi iráni kormány nem ismeri el Izrael létezését. Mindkét ország kölcsönösen megszakította egymással a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait. Irán nem ismeri el Izraelt, és cionista entitásként vagy cionista rezsimként hivatkozik rá, amelyet meg kell semmisíteni. Ruholláh Homeini ajatollah Izraelt az "iszlám ellenségeként" és kis Sátánként ecsetelte.^[51] Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti, Irán kormánya elismerte Jeruzsálemet Palesztina állam fővárosaként.

A muszlim nemzetek közül ellenséges viszonya van Szaúd-Arábiával az eltérő politikai és iszlám ideológiák miatt.  

Jelentős befolyással rendelkezik olyan közel-keleti országokban, mint Irak, Szíria, Jemen és Libanon.  Irán kormánya katonai és pénzügyi segítséggel támogatja Szíriában, Irakban, Libanonban (Hezbollah) és Jemenben (hútik) szövetségesei katonai tevékenységét.  Irán és Szíria szoros stratégiai szövetségesek és jelentős támogatást nyújtott a szíriai kormánynak a szíriai polgárháborúban. Irak (Szaddám után) szintén szoros szövetségese, akivel kölcsönösen támogatják egymást az Iszlám Állam ellen. A két ország kapcsolata részben annak köszönhető, hogy mindkét kormányt síita muszlimok uralják.^[52]

Oroszország kulcsfontosságú kereskedelmi partner.^[53][54] A két országot szoros gazdasági és katonai szövetség köti össze, mindkettő a nyugati államok súlyos szankcióinak van kitéve.^[55][56][57]

Az Amerikai Egyesült Államokat a legnagyobb ellenségnek tekintik.^[58]

Mohammad Reza Pahlavi sah rezsimje és az amerikai kormány közötti szoros szövetség korszakát az 1979-es iráni forradalom után drámai fordulat és ellenségeskedés követte. A 21. században az iráni érdekeket az Egyesült Államokban a pakisztáni nagykövetségen keresztül kezelik.^[59]

2023-ban a GFP a haderejét a világ országai közül a 17. helyre sorolta.^[60]

Az ország gyorsan közeledik ahhoz, hogy nukleáris erővel rendelkező állammá váljon, 2023 novemberében 60%-os tisztaságú uránt dúsítottak, ami közel áll az atomfegyver előállításához.^[61][62]

Bővebben: Irán hadereje

Irán harmincegy tartományból áll:

Teherán Kom Markazi Kazvin Gilán Ardabil Zandzsán Kelet-Azerbajdzsán Nyugat-Azerbajdzsán Kurdisztán Hamadán Kermánsáh Ilám Loresztán Huzesztán Csahármahál és Bahtijári Kohgiluje és Bujer Ahmad Busehr Fársz Hormozgán Szisztán és Beludzsisztán Kermán Jazd Iszfahán Szemnán Mázandarán Gulisztán Észak-Horászán Razavi Horászán Dél-Horászán Alborz

Képek

Irán sokszínű ország, számos etnikai és nyelvi csoportból áll, amelyeket egy közös iráni állampolgárság egyesít.^[63] Irán lakossága a 20. század második felében gyorsan nőtt, az 1956-os 19 millióról 2020 júliusára több mint 84 millióra nőtt.^[64][65] A termékenységi rátája azonban jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben.

• Népesség: kb. 86 millió fő (2022) ^[66]
• Népsűrűség: 53-54 fő/km²
• Népességnövekedés: 1,1% (2017)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év (2015)
• Életkor szerinti megoszlás: 0–14 éves 23,6%, 15–64 éves 67%, 65 év feletti 5,2% (2015)

• Főváros: Teherán (Tehran), lakossága 8,1 millió fő volt 2011-ben, elővárosokkal 12,2 millió fő.^[67]

Bővebben: Irán városai

A beszélt nyelvekhez hasonlóan az etnikai csoportok aránya is vita tárgyát képezik, főként a legnagyobb (perzsák) és második legnagyobb (azeriek) etnikai csoport esetében, az etnikai alapú iráni állami összeírások hiánya miatt.

A CIA World Factbook és az amerikai Kongresszusi Könyvtár (LC) alapján a főbb etnikumok:^[68][69] perzsa 61–65%, azeri kb. 16%, kurd 7–10%, lur 6–7%, egyéb: giláni, mázenderáni, arab, türkmén, beludzs, bahtiári, kaskáj, örmény stb.

A lakosság többsége az újperzsát (fárszi) beszéli, amely egyben az ország hivatalos nyelve is. Az írásrendszer: perzsa ábécé (az arab ábécé egy módosított változata).

Egyéb beszélt nyelvek :^[70]

perzsa, giláni, mázendráni és lur 66%,

azeri és más török dialektusok 18%,

kurd 10%,

arab 2%, beludzs 2%, egyéb 2%.

Az azeri nyelvet, – amely a perzsa után a legtöbb ember által beszélt nyelv az országban,^[71] – különösen Azerbajdzsán tartományában beszélik.

Észak-Iránban, – többnyire Gilán és Mázandarán tartományban, – a giláni és a mázandaráni nyelvet széles körben beszélik, mindkettő rokonságban áll a szomszédos kaukázusi nyelvekkel.

Jelentősebb kisebbségi nyelvek közé tartozik a kurd, az örmény, a grúz, az újarámi és az arab. Húzi arabot beszélnek a Huzesztánban élő arabok, valamint az iráni arabok szélesebb csoportja. A cserkesz nyelvet egykor a cserkesz kisebbség széles körben beszélte, de a sok éven át tartó asszimiláció miatt a többségük már nem beszéli a nyelvet. ^{[72][73][74][75]}

• Vallások:
  • síita iszlám a lakosság 89-90%-a (államvallás),
  • szunnita iszlám a lakosság 9%-a,
  • bahái 0,4%,^[76][77] keresztény (főleg örmény, nesztoriánus, római katolikus és protestáns) 0,4%,^[78] egyéb (zoroasztriánus,^[79] zsidó^[80]) 0,2%.

Az államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): zsidó vallás, zoroasztrizmus, mandeizmus és kereszténység.^[81]

A legnagyobb nem muszlim vallási kisebbség, az Iránban született bahái nem elismert és üldözött alapítása óta.^[82][83][84]

Az országban üldözik a kitért muszlimokat is, bár az alkotmány szerint vallásszabadság van. Többször előfordult, hogy keresztény hitre áttért embereket börtönbüntetésre ítéltek.^[85]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gazdasága: agrár-ipari ország.

2012-ben az Iránt sújtó embargó miatt, nehezen tudnak dollárhoz és euróhoz jutni, ezért jelentősen csökkentek a jegybanki devizatartalékok. Ennek következtében 2012. január és szeptember között 60%-kal értékelődött le a riál. Ez év augusztusában 12 260 riál volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama, de a feketepiacon 25 650 riált kellett fizetni.^[86] Október első két napján pedig 25%-ot veszített a nemzeti valuta az értékéből.^[87]

2016. január 16-án az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok véget vetett a gazdasági szankcióknak Iránnal szemben, miután Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése szerint teljesítették a 2015-ben aláírt megállapodásokat.^[88]

A mezőgazdaság fejlődése felfelé ívelő, ez elsősorban az öntözés kiterjesztésének tulajdonítható. Legfontosabb termesztett növények: búza, rizs, gyapot, datolya, citrusfélék.

A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek.

Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.

Erőteljesen fejlődött a kőolajfinomító-ipar (Ábádánban található a világ legnagyobb kőolaj-finomítója) és a petrolkémia. Más iparágai: vaskohászat, gépgyártás, gépkocsiipar, textilipar, bőripar, elektrotechnika és élelmiszeripar.

A perzsaszőnyeg szövése az irániak hagyományos foglalkozása, világszerte híres.

Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek.

• Exporttermékek: kőolaj (80%), vegyi és petrolkémiai termékek, gyümölcsök és diófélék, szőnyegek, cement, ércek^[9]
• Importtermékek: ipari nyersanyagok és közszükségleti cikkek, élelmiszerek, technikai eszközök, katonai felszerelések.

Főbb kereskedelmi partnerek 2017-ben:^[9]

• Export:  Kína 27.5%,  India 15.1%,  Dél-Korea 11.4%,  Törökország 11.1%
• Import:  Egyesült Arab Emírségek 29.8%,  Kína 12.7%,  Törökország 4.4%

Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével. A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini-időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.

A Perzsa-öböl partján lévő busheri atomerőművet 2007-ben nyitották meg. Ezen kívül számos nukleáris létesítménye van. Szághánd közelében uránérc-feldolgozó üzemel. Guhane bányakomplexum. Iszfahánban nukleáris reprocesszáló üzemel. Arakban nehézvíz-előállító működik. 2005. őszén Áhmádinezsad kijelentette, hogy Irán folytatja atomprogramját, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozása ellenére is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter fontolgatta az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást. Az irániak a következetesség hiányát sérelmezik az USA nukleáris politikáján. Irán aláírta az atomsorompó-egyezményt, és hajlandóak ellenőrzés alá vonni létesítményeiket, addig Izrael nem írta alá ugyanezt. Ahmedinedzsád számtalanszor kinyilvánította, hogy el fogja törölni a Föld színéről Izraelt, a zsidó államot, ellenőröket pedig nem engedtek be atomlétesítményeikbe, amelyekben titkosszolgálati források szerint atomfegyver előállításán fáradoznak. A jelenlegi iráni elnök kevésbé harcos retorikát folytat, de támogatja a törekvést Izrael elpusztítására. Iránnak Oroszország is fejlett fegyverrendszereket szállított az elmúlt években.

A nemzetközi kábítószer-kereskedelem tranzitországa. Az ország az ópiumtermelés zömét adó Afganisztánból Európa felé vezető úton fekszik.^[89]

2011-ben a közúthálózat hossza 173 000 km, amelynek 73%-a burkolt.^[90]

A távolsági buszjáratok megbízhatóak és az alacsony üzemanyagárak miatt olcsók.^[91]

Bővebben: Irán vasúti közlekedése

Fő kikötők:

• Perzsa-öböl: Bandar-Abbász (بندرعباس), Horramsár (خرمشهر), Bandare-Homejnī (بندر امام خمینی)
• Kaszpi-tenger: Bandare-Anzáli (بندر انزلی), Bandare-Torkaman (بندر تركمن)

2013-ban a repterek száma 319 ^[92] ebből a nagyobb, nemzetközi forgalmú repterek száma 11.^[93]

A nagy távolságok miatt a nagyobb városokat rendszeres légi járatok kötik össze.

Képek a kultúráról

Iráni és perzsa építészet

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Bővebben: Irán világörökségi helyszínei

Irán írott története több ezer éves. A kulturális emlékek közül világörökséggé nyilvánította az UNESCO^[18] a következőket:

• Perszepolisz romjai (1979)
• Csogá Zanbil romjai (1979)
• A Nags-e Dzsahán tér Iszfahánban (1979)
• Taht-e Szolejmán (2003)
• Paszargadai (2004)
• Bam fellegvára és a környező kultúrtáj (2004)
• Szoltánije (2005)
• Biszotun (2006)
• Örmény kolostorok (2008)
• Sustar történelmi hidraulikus vízrendszere (2009)
• Szafi ad-Dín sejk derviskolostora és síremléke Ardabilban (2010)
• Tebriz történelmi bazáregyüttese (2010)
• A Perzsa kertek 9 helyszínen, több tartományban (2011)
• Gonbad-e Kávus 53 m magas torony síremlék (2012)
• Masjed-e Jāmé (Péntek nagymecset) Iszfahán főterén (2012)
• Golesztán-palota Teheránban (2013)
• Shahr-i Sokhta ('Leégett város') (2014)
• Mejmand önálló, félsivatagi terület kulturális tájképe (2015)
• Szúza az ókori Elám fővárosának romjai (2015)
• A Perzsa qanat vízrendszer 11 reprezentatív része (2016)

Az iráni atomprogramot az 1950-es években indították. Az ország jelenlegi létesítményei közé tartozik számos kutatóreaktor, egy uránbánya, egy majdnem teljesen kész atomreaktor, és egy urán feldolgozó üzem, melynek a területén urándúsítással is foglalkoznak.

Az Iráni Űrügynökség első, Sian-1 nevű műholdját 2006-ban indította el. 2007-ben egy űrrakéta indult útjára.^[94] Célja az egyetemi hallgatók kutatási munkájának előmozdítása és a tudomány fejlesztése volt.^[95] Később kifejlesztették a Safir rakétát, melynek segítségével 2009. február 3-án Föld körüli pályára állították az Omid műholdat.^[96][97]

Bővebben: Irán űrkutatása

Bővebben: Iráni művészet

Lásd még: Keleti szőnyeg

Lásd még: Az ókori Irán művészete

Lásd még: Az iszlám művészete

Lásd még: Kategória:Perzsa irodalom

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Nem hivatalos nemzeti szimbólumok:

• Nemzeti virágok: tulipán, Nelumbo nucifera (indiai lótusz), liliom
• Nemzeti gyümölcs: gránátalma
• Nemzeti madarak: fülemüle, falco, shahbaz (شَهباز, sasféle)
• Nemzeti állatok: oroszlán (ókori őshonos állat, jelkép), gepárd, perzsa leopárd, perzsa macska, mezopotámiai dámvad
• Nemzeti könyv: Sáhnáme
• Nemzeti művészet: Perzsa kalligráfia, a perzsa szőnyeg
• Nemzeti sport: varzesh-e pahlavani (wd) (zurkaneh gimnasztika), lovaspóló, birkózás
• Nemzeti játékok: sakk - satrandzs, ostábla, hokm (wd) (حکم)
• Nemzeti építészet: perzsa kert (wd), széltorony, qanat
• Nemzeti hangszerek: perzsa szantúr, szetár, kamáncse, tombak

A megszokott üdvözlési forma a kézfogás, amely viszonylag enyhe kézszorítást jelent és amelyet enyhe meghajlás is kísérhet. A férfiak csak akkor foghatnak kezet egy nővel, ha a nő a kezdeményező. Ha a nő nem nyújtja a kezét, akkor mosollyal kísért enyhe biccentéssel üdvözöljük. Egy gyerekkel való kézfogás a szülők megbecsülését fejezi ki.

Az iráni konzervatív muszlim kultúra sok mindenben korlátozza a nőket. A férfiak a kikezdhetetlen fejei egy családnak és a fiúkat is sokkal jobban megbecsülik, mint a lányokat. A válás nagyon ritka esemény.

Az irániakat a pontosság nem tartja izgalomban. Az időt rugalmasan fogják fel: az emberi szükségletek fontosabbak, mint egy merev órarend betartása. Nem tartják tehát illetlenségnek egy ügyfél várakoztatását sem.

A nők hagyományosan csak olyan ruhát viselnek a nyilvánosság előtt, melyből csak a kezük és az arcuk látszik ki. Ujjatlan ruhák és blúzok nem hordhatók. A nők haját sállal vagy a hagyományos fekete maqhna-ehhel kell befedni.^[98]

• Az azonos neműek közelebb állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint a nyugatiak. Az ellenkező neműek viszont – a nemek közti távolság megtartása érdekében – gyakran nem is néznek egymás szemébe.
• Egy férfi és egy nő, akár házasok, akár nem, nyilvánosan nem érinthetik meg egymást és minden érzelemnyilvánítás tilos.
• Az "igen"-t általában bólintással fejezik ki, amit esetleg enyhe fejfordítás kísér. A "nem"-et a gyorsan felrántott fej fejezi ki.
• Ramadán idején az emberek hajnaltól napnyugtáig böjtölnek.
• A vendégeskedés az iráni élet fontos része. A vendégeknek le kell venniük a lábbelijüket, mielőtt egy iráni otthon szőnyeggel borított területére lépnek.
• Ha ajándékot vagy meghívást kapnak egy baráttól, illendő többszöri meghajlással megköszönni, mielőtt elfogadnák.
• A muszlimok nem esznek disznóhúst és az iráni törvények értelmében az alkohol fogyasztása is tilos.
• Ha egy iráni családnál étkezünk, édességet vagy virágot vigyünk ajándékba a vendéglátónak.
• Étkezésnél csak a jobb kezüket használják. Egy tárgy átadásához vagy átvételéhez is csak a jobb kéz használható.
• Nem szabad dicsérő megjegyzést tenni a lakásban található tárgyakra, mert a vendéglátó kötelességének érezheti, hogy ajándékba adja.
• Nem jó ötlet muszlim gyerekeknek játékkutyát vagy kutyát ábrázoló képet ajándékozni.
• Átvetett lábbal ülni durva illetlenség.
• Társalgáskor kerülik a beszélgetést a helyi vagy országos politikai kérdésekről. Nem szabad szóba hozni Izraelt és az USA-t.
• Megszólításnál az agha (úr) használatos a férfiakra és a khanom (asszony) használatos a nőkre. Csak a közeli barátok és a családtagok használják a másik keresztnevét a megszólításhoz.^[93]

Nemzeti ételeik a különféle kebabok, főleg a cselo-kebab.^[99] A cselo-kebab birkából készült nyársonsült. Hagyma, paradicsom, friss zöldségek és fűszernövények, gyakran tojás és különféle mártások egészítik ki a rizses, vajszeletes kompozíciót.

A frissensülteket gyakran kézzel eszik. A rizst olykor mazsolával, pisztáciával vagy sárgás sáfránnyal ízesítik és forró birkafaggyúval meglocsolják.

Kukuszabszi néven a zöldség-felfújtat illetik. A salátaféléket étvágygerjesztőként eszik. A saláta mellett még jellemző a panír nevű sós sajt és a maszt, amely joghurt.

Az édességek igazi keleti csemegék: a magyar konyhához képest túl édesek, szinte sziruposak.

A kenyérfélék: a szángáki falusi lángos, a lávás forró kavicsokon sütött hatalmas lepény, a bárbári hosszúkás kenyérfonat.

Híres az iráni kaviár.

Nemzeti italaik a tea (csáj) és a dugh (dough). A dugh hígított, sós joghurt mentafűvel ízesítve. Jellemző még a limu vegyes gyümölcsökből és az ab-limu citromból készült limonádé. A sört abedzsonak hívják, csak kevesen isszák. A sarab híres fehér bor. A Kaszpi-tenger környékén jóízű konyakot is készítenek.^[100]

Teherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak.^[101] 128 kb/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.

A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) működik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.

Hívójel prefix	EP-EQ, 9B-9D
ITU zóna	40
CQ zóna	21

Lásd még: Irán hívójelkörzetei

Javasolt oltások Iránba utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
• Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély)
• Veszettség

Malária ellen gyógyszer van. (Nyugati és Déli határvidékeken nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

• Sárgaláz

Az iszlám erőteljes hatása Iránt Ázsia egyik legbiztonságosabb országává teszi a külföldiek számára. Bár előfordulhat, hogy egy külföldit politikai vizsgálati fogságba vetnek, minden esetre jóval ritkábban mint a múltban. Nem javasolt viszont az ország keleti határvidékének meglátogatása és a szárazföldi határátlépés Pakisztánba vagy Afganisztánba. Ugyanígy kockázatos lehet az iraki határ közelébe való utazás.^[102]

Az ország eddig 19 aranyérmet szerzett a játékok során. A legeredményesebb sportág a birkózás.

• Bővebben: Irán az olimpiai játékokon

Az Iráni labdarúgó-válogatott térségi játékokon sokszor állt dobogón.

• Bővebben: Iráni labdarúgó-válogatott

Bővebben: Iráni naptár

A perzsa naptár alapján:

dátum	név	helyi név	megjegyzés
Farvardin 1-4 (Márc.)	Nowruz	نوروز - Nowruz	perzsa újév
Farvardin 12	Az Iszlám Köztársaság napja	روز جمهوری اسلامی - Ruz e Jomhuri ye Eslāmi
Farvardin 13	Sizdah Bedar	سیزده‌بدر
Khordad 14	Khomeini halálának emléknapja	رحلت آیت‌الله خمینی - Rehlat e Xomeyni
Khordad 15	1963-as forradalom	قیام ۱۵ خرداد - Qiām e Pānzdah e Xordād	1963. jún. 5.
Bahman 22	Az iszlám forradalom évfordulója	انقلاب اسلامی پنجاه و هفت - Enqelāb e Eslāmi	Iszlám forradalom
Esfand 29	Az olajipar államosítása	ملی شدن صنعت نفت - Melli Šodan e Saneat e Naft

Az iszlám naptár alapján:

dátum	név
Muharram 9	Tasua
Muharram 10	Ásúrá
Safar 20	Arbaeen
Safar 28	Muhammad próféta és Imám Haszan halálának emléknapja (Mujtaba)
Safar 29 or 30	Imam Reza mártíromsága
Rabi'-ul-Awwal 17	Muhammad és Imam Dzsafar születésnapja
Jamaad-ath-Thaanee 3	Fatima mártíromsága
Rajab 13	Imam Ali születésnapja
Rajab 27	Muhammad küldetése
Sha'aban 15	Imam Mahdi születésnapja
Ramadhan 21	Imam Ali mártíromsága
Shawwal 1	Eid ul-Fitr (a ramadán vége)
Shawwal 25	Imam Dzsafar mártíromsága
Dh-ul-Hajja 10	Eid ul-Adha (Ghurban)
Dh-ul-Hajja 18	Eid al-Ghadeer

• Noruz (Perzsa újév), a legfontosabb ünnep,
• Tiregān (Tirgan, جشن تیرگان) - nyári napforduló,
• Mihragān (جشن مهر) - őszi fesztivál,
• Shab-e Yaldā (شب یلدا)- téli napforduló,
• Szadé (Jashn-e Sadé جشن سده) - 50 nappal a perzsa újév előtt,
• Csahārsanbeh Szuri (چهارشنبه‌سوری) - utolsó szerda a perzsa újév előtt

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

• A hvg.hu iráni melléklete (háttér, cikkek)
• Irán.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Iráni képriport Amos Chapple fotóiból (magyarul)
• Irán nyelvei(Prof. Dr. Kausen – DOC-Format)
• az irán elnök honlapja (angol)
• Iráni etnikai mozaik
• Perzsia története
• Irán köztársaság fegyveres erői