Réz(I)-oxid

Ez a cikk a Réz(I)-oxid témával foglalkozik, amely számos területen nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Réz(I)-oxid heves vitát váltott ki a kortárs társadalomban, felébresztette a szakemberek és a nagyközönség kíváncsiságát és véleményét. Relevanciája és jelentősége mélyebb tanulmányozáshoz és elemzéshez vezetett, melynek célja, hogy megértsük hatását és hatókörét. Ebben az értelemben célszerű részletesen megvizsgálni a Réz(I)-oxid körüli különböző szempontokat, feltárva annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit. Hasonlóképpen, átfogó perspektívát kíván kínálni, amely lehetővé teszi a Réz(I)-oxid-ről szóló ismeretek gazdagítását, olyan elemeket biztosítva, amelyek hozzájárulnak a kritikus és reflektív elemzéshez.

Réz(I)-oxid
IUPAC-név réz(I)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1317-39-1
PubChem 10313194
ChemSpider 8488659
EINECS-szám 215-270-7
KEGG C18714
ChEBI 81908
RTECS szám GL8050000
InChIKey KRFJLUBVMFXRPN-UHFFFAOYSA-N
UNII T8BEA5064F
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Cu2O
Moláris tömeg 143,09 g/mol
Megjelenés barnás-vörös por
Halmazállapot szilárd
Sűrűség 6 g/cm³
Olvadáspont 1235 °C
Forráspont 1800 °C
Oldhatóság (vízben) nem oldódik
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn),
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R22, R50/53[1]
S mondatok (S2), S22, S60, S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation szervetlen rézvegyületek
Azonos anion oxidok
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A réz(I)-oxid (nyelvújításkori magyar nevén rézélecs[2]) vörös színű por, vízben nem oldódik. Atomrácsos jellegű vegyület. Az összegképlete Cu2O. A természetben rézércként (kuprit) található meg vörös színű kőzetekben. A réz oxigénnel találkozó felülete lassan alakul át oxiddá, mesterségesen magas hőmérsékleten oxidálják nagy nyomáson. További hevítéssel réz(II)-oxidot nyerünk belőle.

Története

Ez az oxid volt az első anyag, amiről kiderült, hogy félvezető tulajdonságokkal bír. 1924-től kezdve, a szilícium felhasználása előtt használták a félvezetőgyártásban.

Előállítása

Ha réz(I)-só oldatához hidroxidionokat juttatnak (például lúgoldatot adnak hozzájuk), a réz(I)-oxid csapadék alakjában leválik.

Fehling-próba során a réz(I)-oxid vörös módosulata válik le csapadékként. A Fehling-próba redukáló tulajdonságú szerves vegyületek, például aldehidek vagy egyes cukrok kimutatására szolgál. Ekkor a borkősav rézzel alkotott komplexének lúgos oldatából keletkezik réz(I)-oxid redukcióval.

Források

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975. 220. oldal

Hivatkozások

  1. ↑ a b c A réz(I)-oxid (ESIS)[halott link]
  2. ↑ Péch Antal. Magyar és német bányászati szótár. II. Német-magyar rész. Selmecz: (1879)