Ez a cikk a Ron Miles témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos. A Ron Miles olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, a politikától a tudományig, a kultúrán és általában a társadalomon keresztül. A történelem során a Ron Miles tanulmányozás és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket szült, és mély elmélkedéseket váltott ki a mindennapi életre gyakorolt hatásáról. Ebben az értelemben elengedhetetlen a Ron Miles-hez kapcsolódó különböző szempontok részletes elemzése, kitérve annak következményeire, következményeire, valamint a jelenléte következtében felmerülő lehetséges megoldásokra. Ezért ennek a cikknek az a fő célja, hogy átfogó és naprakész áttekintést adjon a Ron Miles-ről, hogy ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatban kritikai és konstruktív gondolkodást segítsen elő.
Ron Miles | |
Innsbruck, Austria, 2009 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Ronald Glen Miles |
Született | 1963. május 9. Indianapolis[1] |
Származás | afroamerikai |
Elhunyt | 2022. március 8. (58 évesen)[2] Denver |
Házastársa | Kari Miles |
Gyermekei | Justice és Honor |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz |
Hangszer | |
Tevékenység |
|
Kiadók | Capri |
Ron Miles weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ron Miles témájú médiaállományokat. | |
Ron Miles, (Indianapolis, 1963. május 9. – Denver, 2022. március 8.) amerikai dzsessztombitás, kornettes.
Ron Miles Denverben nőtt fel. és Dizzy Gillespie és Maynard Ferguson zenéjének hatására kezdett trombitálni.
A denveri East High Schoolban töltött ideje alatt egy dzsesszcombo-ban játszott. 1981 és 1985 között a University of Colorado-n tanult, majd 1986-ban a Manhattan School of Music-on diplomázott. Ezután a Denveri Metropolitan State College zenei adjunktusa lett.
1986-ban két albumot vett fel (Distance for Safety és Witness). 1992-ben egy olaszországi turnén játszó színházi zenekarban szerepelt, majd a Mercer Ellington által vezényelt Ellington Orchestra-ban játszott. Az 1990-es évek közepétől Ginger Bakerrel, 1996-ban Paul Warburtonnal és Bill Frisellel dolgozott a „Quartet” című albumán (1996). 1999-ben a „The Sweetest Punch”-on dolgozott Frisellel. 2001-ben felvették Frisellel a „Heaven” duóalbumot. Aztán a Laughing Barrel 2002-ben volt kvartettben Brandon Ross gitárossal, Anthony Cox basszusgitárossal és Rudy Royston dobossal. A Bill Frisellel és Brian Blade-del közös trióban eltöltött évek után Ron Miles kibővítette zenekarát Jason Morannal és Thomas Morgannel.
Miles lemezeket rögzített Fred Hess tenorszaxofonossal, Joe Henry énekessel és Wayne Horvitzcal. 2016-ban részt vett Matt Wilson Honey and Salt: Music inspired by the Poetry of Carl Sandburg című verses dzsessz produkciójában. Zenéje hallható volt Bruce Cockburn „Crowing Ignites” (2019) és Ben Goldberg „Good Day for Cloud Fishing” (2019) című filmjében is. A dzsesszzenében mintegy 100 felvételen vett részt 1980 és 2021 között.
Ron Miles 2022. március 8-án hunyt el denveri otthonában a polycythemia vera következtében.