Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség
Manapság a Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Relevanciájával és a társadalomra gyakorolt hatásával a Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség az iparágak, a kormányok és az akadémikusok érdeklődési területévé vált. A kezdetektől a jelenlegi evolúcióig a Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség tanulmányozás, vita és innováció tárgya volt, ami nagyobb tudáshoz és fontosságának megértéséhez vezetett. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség különböző oldalait, elemezve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását és a jövőbeli fejlődésre gyakorolt hatását.
| Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség | |
| Részletek | |
| Dátum | 2004. április 22. |
| Ország | Észak-Korea |
| Helyszín | Rjongcshon megye, Észak-Phjongan tartomány |
| Vasútvonal | Phjongi vonal |
| Adatok | |
| Áldozatok | 161 v. több |
| Sérültek | kb. 1300 |
 Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség
Pozíció Észak-Korea térképén
| |
 é. sz. 39° 58′ 50″, k. h. 124° 27′ 31″39.980556°N 124.458611°EKoordináták: é. sz. 39° 58′ 50″, k. h. 124° 27′ 31″39.980556°N 124.458611°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rjongcshoni vasúti szerencsétlenség témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
A rjongcshoni vasúti szerencsétlenség egy rendkívül súlyos, több száz, de akár több ezer halálos áldozattal járó[1] vasúti baleset volt, amely 2004. április 22-én történt az észak-koreai Rjongcshon pályaudvarán, közel a kínai határhoz.
Előzmények
Rjongcshon megye az egyik legfontosabb vasútvonal, a phjongi vonal mellett fekszik Észak-Koreában, ez a vonal köti össze a fővárost, Phenjant Kínával, így nagy forgalmat bonyolít le. Rjongcshon pályaudvara a határállomás előtti utolsó állomás, így a forgalomra jelentős hatással van határátmenet forgalma. A baleset előtt két olyan esemény is történt, amely nagyban növelte a vasúti rendszer terheltségét - így a kockázatokat is. Az egész ország készült Koreai Néphadsereg megalapításának 72. évfordulójára, amely emeli a vasúti forgalmat az országban (katonák, eszközök mozgatása a katonai parádékra), ahová rendszeresen kirendelik az adott város és környékének lakosságát. Továbbá még jelentősebb hatása lehetett annak, hogy a katasztrófa előtt 9 órával haladt át Kim Dzsongilnek, a rezsim akkori vezetőjének az elnöki különvonata a pályaudvaron, aki éppen hazafelé tartott kínai útjáról. Az elnöki vonat érkezése órákra megbéníthatta a vonal forgalmát,[2] így a különvonat áthaladását követően a személyzet kapkodva próbálhatta a feltorlódott vonatokat leközlekedtetni.
A szerencsétlenség
Kim Dzsongil vonatának elhaladása után 9 órával következett be a baleset, helyi idő szerint 13 óra környékén, az észak-koreai hatóságok állítása szerint gondatlanság miatt. Két tehervonat egyidejű mozgatása során elektromos érintkezés szikrázást okozott, amely berobbantotta az egymás mellett éppen elhaladó, mintegy 100 tonna ammónium-nitrát tartalmú műtrágyát szállító tehervonatot, valamint a meghatározhatatlan mennyiségű üzemanyagot szállító tartályvagonokat. Az ammónium-nitrátot robbanószerként is használják, műtrágyaként a robbanásveszély elkerülése végett mészporral szokták keverni, ami valószínűleg itt nem történt meg.
Egy másik verzió szerint a szerelvények egy, a bányászatban használthoz hasonló robbanóanyagot szállítottak, ekkor történt, hogy a felsővezeték rázuhant a dinamitot szállító vagonokra. A becslések szerint mintegy 100 tonna lehetett a felrobbant szállítmány össztömege.
Műholdfelvételek alapján megállapítható volt, hogy nagyjából a robbanás 500 méteres körzeten belül elpusztított mindent,[3] a Vöröskereszt egy illetékese szerint 1800 lakás teljesen megsemmisült, 6350 pedig megrongálódott.[4] Emiatt legalább 8000-en maradtak fedél nélkül, továbbá a robbanásban megsemmisült 12 középület, amelyek közt volt egy iskola és a helyi kórház is. A kórház elpusztulása miatt alapvető hiány volt az orvosi felszerelésekből, tudósítások szerint orvosi fonál helyett spárgával varrták össze a sebeket, fájdalomcsillapító használata nélkül.[5]
A romokat gépek nélkül, kézi erővel takarították el a kivezényelt katonák és a több ezer lakos.[6]
Számos állam ajánlott fel segítséget, köztük Magyarország, Dél-Korea, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Kína, továbbá segített az ENSZ is.
Utóhatásai
A tragédia színhelyén találtak egy falra ragasztott mobiltelefont, amely okot adott különböző találgatásokra, így arra is, hogy valójában merényletkísérlet történt Kim Dzsongil ellen, csak a bomba később robbant fel. Ezt követően Észak-Koreában évekre felfüggesztették a mobilhálózat kiépítését.[7] A robbanás hatására a táj 500 méteres körzetben teljesen megváltozott, amelyet a műholdfelvételeken is jól lehetett látni.[8]
Jegyzetek
- ↑ Pontos számot soha nem hoztak nyilvánosságra, a hivatalos adatok szerint 161-an haltak meg, nem hivatalosan akár 3000 halott is lehetett dél-koreai források szerint.
- ↑ Temetetlen holtak - Hogyan reagáltak a közelmúlt katasztrófáira Ázsia bezárkózott államai? Archiválva 2016. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, MNO.hu, 2008. május 27.
- ↑ Véget ért a titkolózás: ammónium-nitrátot szállító vonat robbant Észak-Koreában, Ma.hu, 2008. április 24.
- ↑ Több száz halott a koreai vonatbalesetben, Index.hu, 2004. április 23.
- ↑ Észak-Korea visszautasította Szöul segítségét Archiválva 2015. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 2004. április 26.
- ↑ Puszta kézzel takarítják el a romokat Észak-Koreában, Origó.hu, 2004. május 4.
- ↑ Külföldre merészkedett Kim Dzsong Il, NOL.hu, 2010. május 3.
- ↑ Rjongcshoni műholdfelvételek, Globalsecurity.com
