Ritkaföldfémek

A mai világban a Ritkaföldfémek olyan téma, amely a társadalom minden területén nagy aktualitást kapott. A politikától a technológiáig, a kultúráig és a gazdaságig a Ritkaföldfémek jelentősen befolyásolta életünket és kapcsolatainkat. Az évek során a Ritkaföldfémek szenvedélyes vitákat váltott ki, és mélyreható változásokat hozott a mindennapi életünk különböző aspektusainak megközelítésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ritkaföldfémek különböző oldalait, és elemezzük hatását a különböző területeken, hogy jobban megértsük a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását.

A ritkaföldfémek a periódusos rendszer elemeinek egy sajátos csoportját alkotják. A lantanoidák 15 elemből álló csoportját a szkandiummal és az ittriummal kiegészítve együtt nevezik ritkaföldfémeknek. Utóbbi kettőt azért sorolják ebbe a csoportba, mert jellemzően ugyanazokban az ércekben fordulnak elő, mint a lantanoidák, és hasonlóak a kémiai tulajdonságaik is.

Nevükkel ellentétben a ritkaföldfémek (a radioaktív prométium kivételével) viszonylag nagy mennyiségben fordulnak elő a földkéregben: a cérium például a 25. leggyakoribb elem (68 ppm-es mennyisége a rézéhez hasonló). Geokémiai tulajdonságaik miatt azonban általában elszórtan fordulnak elő, és ritkán találhatók meg koncentrált és gazdaságosan kitermelhető ritkaföldfém-ásvány formájában. Ezeknek az ásványoknak a ritkasága miatt kapták nevüket. Az első ilyen ásvány, amelyet felfedeztek, a gadolinit volt, amely cériumból, ittriumból, vasból, szilíciumból és más elemekből áll. Ezt az ásványt a svédországi Ytterby környékén találták meg, ezért több ritkaföldfém neve is erre a helyre vezethető vissza.

Tagjai

A ritkaföldfémek közé tartozik a Szkandium és az Ittrium valamint a 15 Lantanoida.

Rendszám Vegyjel Név Felfedezési év Felfedező Felfedezési hely
21 Sc Szkandium 1879 Lars Fredrik Nilson Svédország
39 Y Ittrium 1794 Johan Gadolin Svédország
57 La Lantán 1838 Carl Gustaf Mosander Svédország
58 Ce Cérium 1803 Jacob Berzelius és mások Svédország
59 Pr Prazeodímium 1885 Carl Auer von Welsbach Ausztria
60 Nd Neodímium 1885 Carl Auer von Welsbach Ausztria
61 Pm Prométium 1945 Jacob A. Marinsky USA
62 Sm Szamárium 1879 Paul Émile Lecoq de Boisbaudran Franciaország
63 Eu Európium 1901 Eugène-Anatole Demarçay Franciaország
64 Gd Gadolínium 1880 Jean Charles Galissard de Marignac Svédország
65 Tb Terbium 1843 Carl Gustaf Mosander Svédország
66 Dy Diszprózium 1886 Paul Émile Lecoq de Boisbaudran Franciaország
67 Ho Holmium 1878 Jacques-Louis Soret és mások Svédország
68 Er Erbium 1842 Carl Gustaf Mosander Svédország
69 Tm Túlium 1879 Per Teodor Cleve Svédország
70 Yb Itterbium 1878 Jean Charles Galissard de Marignac Svédország
71 Lu Lutécium 1907 Georges Urbain és mások Franciaország

Tudományos jelentőségük

Szerepük a magmás kőzetek vizsgálatában

A ritkaföldfémek sajátos szerepet játszanak a magmás kőzetek kialakulási folyamataiban. Ionrádiuszuk miatt csaknem egységesen a legutoljára kristályosodó és a legelsőként megolvadó komponensben halmozódnak föl. Magmás kőzetek parciális olvadása idején ezért a parciális olvadék mennyiségét, a parciális olvadás fokát a ritkaföldfémek mennyisége alapján lehet meghatározni.

Szerepük a holdi magmás kőzettanban

Egyedül az európium az, amely ionrádiusza alapján a kalciumot tudja helyettesíteni. Ezért a földpátokban mindig található valamennyi európium is.

A holdi kőzetek ritkaföldfém-tartalmát mérve megfigyelték, hogy a holdi anortozitok egységesen jelentős mértékben földúsultak európiumban a többi ritkaföldfémhez képest. A holdi köpenyből parciális olvadással származtatható bazaltok viszont többnyire jelentős mértékben elszegényedtek európiumban.

Az egységes holdi európium anomália volt az egyik fontos igazolása annak a feltételezésnek, hogy a holdi anortozitos kéreg a korai holdi magma óceánból kivált kőzetcsoport.

Szerepük az égitestek differenciálódási fokának összehasonlításában

Négy ritkaföldfém (RFF) gyakorisági diagram négy különböző méretű égitestről: a kondritos kisbolygó bazaltjaitól, a Hold kőzeteitől, a Föld néhány kőzetétől (szentbékkállai sorozat) és a Mars néhány meteoritjétől.

Az bolygótestek méretük szerint különböző mértékben alakultak át. A nagyobb méretű kisbolygók már övekre differenciálódtak, ahogyan azt a kondritok fejlődésénél láthatjuk. A kisbolygókat elsősorban a rövid felezési idejű radioaktív elemek melegítették föl. A nagyobb méretű égitestek belső fűtésére a radioaktív elemek nagyobb mennyisége állt rendelkezésre és tömegük is nagyobb. A nagyobb égitestek ezért differenciáltabbak. Mindezt röviden szemlélteti a bolygótestek kőzeteiből vett RFF diagram.

A jobb oldali ábra négy ritkaföldfém (RFF) gyakorisági diagramot mutat be négy különböző méretű égitestről (a méréseket a kondritos értékekre normálják). Balról jobbra a kondritos kisbolygó bazaltjai, a Hold kőzetei, a Föld néhány kőzete (szentbékkállai sorozat) és a Mars néhány meteoritje szerepel a négy oszlopban. A legdifferenciáltabb folyamatok a földi bazaltokat jellemzik, mert egy feltételezett kondritos kezdeti értékről (az 1-es vonal magasságában) parciális olvadással fölfelé is, és lefelé is igen változatos kőzettípusokat hoztak létre. Ezen a diagramon a Mars kőzetei még jobbára az ősi differenciálatlanságot mutatják. Az s-sel jelölt shergottitok RFF gyakorisága a holdi Apolló 12 és 15 bazaltok magasságába esik. Az ALHA 84001 (marsi meteorit) is ősi RFF gyakoriságot mutat.

Gazdasági szerepük

A ritkaföldfémek szerepe a gazdaságban a tiszta energiára történő átállás miatt (elektromos autók, szélturbinák stb.) egyre növekszik. Kitermelésük azonban a 2020-as évek elején csaknem teljes egészében Kínában koncentrálódik. 2022-ben Svédországban, 2024-ben Norvégiában fedeztek fel új jelentős ritkaföldfém-lelőhelyet, de ezek kitermelése csak jónéhány év múlva kezdődhet.[1][2]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rare earth element című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

További információk