RT–2PM Topol

A RT–2PM Topol témája régóta érdeklődés és vita tárgya. Akár tudományos, akár szakmai szempontból, akár személyesen, a RT–2PM Topol minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ahogy a társadalom fejlődik és az új technológiák fejlődnek, még fontosabbá vált a RT–2PM Topol különböző szempontok szerinti megértése és elemzése. Ebben a cikkben a RT–2PM Topol különböző aspektusait vizsgáljuk meg, feltárva a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását, a történelemben betöltött jelentőségét és a jelenlegi kontextusban való relevanciáját. A témában való mélyebb elmélyüléssel reméljük, hogy megvilágítjuk annak jelentését és hatását a mai társadalomra.

RT–2PM Topol
RT–2PM Topol dísszemlén
RT–2PM Topol dísszemlén
NATO-kódSS–25 Sickle
GRAU-kód15ZS58
Egyéb elnevezésRSZ–12M
Funkcióinterkontinentális ballisztikus rakéta
GyártóVotkinszki Gépgyár
TervezőMoszkvai Hőtechnikai Intézet (Alekszandr Nadiradze, Borisz Lagutin)
RendszeresítőkOroszország
Szolgálatba állítás1985
IrányításInerciális
Robbanótöltet550 kt
Méret- és tömegadatok
Hossz21,50 m
Törzsátmérő1,80 m
Indulótömeg45 100 kg
Repülési jellemzők
Hatótávolság10 500 km
CEP900 m
Fokozatok
Fokozatok száma3
A Wikimédia Commons tartalmaz RT–2PM Topol témájú médiaállományokat.

Az RT–2PM Topol[1] (РТ–2ПМ Тополь, NATO-kódja SS–25 Sickle) interkontinentális ballisztikus rakéta, melyet az 1980-as évek végére fejlesztettek ki a Szovjetunióban. A START szerződésben RSZ–12M jelzéssel szerepel. Napjainkban 200 példányát Oroszország tartja hadrendben. Egyetlen 550 kilotonnás atomtöltetet szállít. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta egy héttengelyes (MAZ–7310 vagy MAZ–7917 típusú) terepjáró hordozójárműről indítható, így a rakéták helye nagyon nehezen felderíthető, ami javítja a túlélőképességet. A rakétát átalakítva űrhajózási hordozórakétaként is használják, eme változat neve Sztart–1.

Történet

Az 1968-ban rendszeresített, silóból indítható RT–2P szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta továbbfejlesztett változata. A tervezés során a fő cél egy önjáró rendszer kialakítása volt, melyhez kompaktabb felépítésű rakétát terveztek. A fejlesztési munkálatok 1975-ben kezdődtek a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben (MIT) Alekszandr Nadiradze vezetésével, de kormányhatározat csak 1977. június 19-én született a rendszer kialakításáról. Nadiradze halála után a munkát Borisz Lagutin irányította. Az első kísérleti indításra 1983. február 8-án került sor Pleszeckben. A rakéta tesztelése 1987. december 23-án fejeződött be, addig 70 kísérleti indítást végeztek. A rendszer telepítése 1985-ben kezdődött.

Kapcsolódó szócikkek

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Magyarul: nyárfa