Páduai Szent Antal

Ebben a cikkben elmélyülünk a Páduai Szent Antal izgalmas világában. Az eredetétől a mai társadalomban való relevanciájáig megvizsgáljuk a Páduai Szent Antal minden lényeges vonatkozását. Elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását, lehetséges következményeit és az emberek mindennapi életében betöltött szerepét. Ezenkívül megvizsgáljuk a Páduai Szent Antal jövőbeli kilátásait, és azt, hogy hogyan befolyásolja életünket, munkánkat és kapcsolatainkat. A vizsgálat során fel fogjuk fedezni a Páduai Szent Antal jelentőségét a modern világban és annak időbeli fejlődését.

Nem tévesztendő össze a következővel: Remete Szent Antal.
Páduai Szent Antal
Francisco de Zurbarán: Páduai Szent Antal, 1640 k.
Francisco de Zurbarán: Páduai Szent Antal, 1640 k.
egyháztanító
Születése
1195. augusztus 15.
Lisszabon
Halála
1231. június 13. (35 évesen)
Arcella (ma Padova része)
Tisztelete
Egyházarómai katolikus egyház
Szentté avatása1232. május 30.
Szentté avatta: IX. Gergely pápa
Sírhely
KegyhelySzent Antal-bazilika (Padova)
Ünnepnapjajúnius 13.
Jelképeigyermek Jézus, kenyér, könyv, liliom
Védőszentje ennekamputált végtagúaknak, állatoknak, Brazíliának, Portugáliának, szegényeknek, éhezőknek, elveszett tárgyaknak, hajósoknak, időseknek, meddőknek, várandós anyáknak
A Wikimédia Commons tartalmaz Páduai Szent Antal témájú médiaállományokat.

Páduai Antal (portugál: António/Antônio de Pádua, latin: Antōnius Patavīnus), katolikus nevén Páduai Szent Antal (Lisszabon, 1195. augusztus 15. – Arcella (ma Padova része), 1231. június 13.) portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A római katolikus egyház szentje; a szegények és egyben Portugália védőszentje.[1]

35 évesen halt meg. Az egyháztörténelem egyik leggyorsabban szentté avatott embere volt, alig egy évvel halála után szentté avatták. Ma az egyik legnagyobb ferences szentként tisztelik.[2] XII. Piusz pápa pápa 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánította.

Élete

Gazdag portugál nemesi családból származott,[1] eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 15-16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé.[1] 1212-ben elöljárója engedélyével a cóimbrai Santa Croce-kolostorba költözött, ahol nyolc évig maradt, idejét főként tanulással és imával eltöltve.[3]

1220-ban, amikor látta, hogy a Santa Croce-templomba szállították az első ferences vértanúk holttestét, akik Marokkóban haltak meg, őt is feltüzelte a vértanúság vágya.[3] Ez évben átlépett a ferencesekhez, a Kisebb Testvérek Rendjébe, abban a reményben, hogy a szaracénoknak (muszlimok) prédikálhat, és ő is mártírhalált halhat.[1] Ekkor vette fel az Antal nevet,[3] védőszentjéül Remete Szent Antalt választva.

Nemsokára misszionáriusként Marokkóba indult. Súlyos betegsége miatt, amely egész télen sújtotta, hamar haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetődött.[3] Itt élt egy rövid ideig, majd feltehetőleg 1221-ben részt vett a ferencesek Assisiben tartott generális káptalanján.[3]

A feljegyzések nem tárnak fel semmilyen találkozót közte és Assisi Szent Ferenc között.[4] Mivel Antal feltűnt szónoki képességeivel, 1223-ban Ferenc őt nevezte ki a szerzetesek első teológiaprofesszorává.[5] Azzal bízták meg, hogy teológiát tanítson az itáliai Bolognában, majd Dél-Franciaországban, Montpellier-ben, Toulouse-ban és Puy-en-Velay-ban.[1][3] Tanítóként nagy csodálatot vívott ki.[1]

Az ő nevéhez fűződik Szt. Ágoston teológiájának a ferences rendbe való bevezetése.[5]

1226-ban kinevezték Észak-Itália tartományi elöljárójává,[6] miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt.

1228 húsvétja táján, 33 évesen Rómában találkozott IX. Gergely pápával.[6]

1230-ban lemondott tisztségéről az assisi generális káptalanon, és visszavonult a padovai kolostorba, amelyet ő maga alapított.[3]

1231-ben Padovában tartotta utolsó és leghíresebb nagyböjti prédikációit. A tömeg olyan nagy volt – néha 30 ezer ember –,[3][6] hogy a templomok nem tudták befogadni őket, ezért kimentek a terekre vagy a nyílt mezőkre.[6]

1231 nagyböjtjének végén visszavonult a Padova szomszédságában fekvő Camposanpieróba.[3] 35-36 éves korában, 1231. június 13-án halt meg, a Padova környéki arcellai kolostorban.

Attribútumai

Tisztelete

A nép viharos követelésére IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta. 1946-ban XII. Piusz pápa egyháztanítóvá nyilvánították.

Páduai Szent Antal (többek között) a szegények védőszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál. Elveszett dolgok megtalálásakor is lehet adományt felajánlani neki.

Sírja a padovai Szent Antal-bazilikában található, híres zarándokhely, ahol csodálatos módon épségben megmaradt nyelve, állkapcsa és hangképző szervei is ereklyeként megtekinthetők. Ünnepe halála napja június 13., a liliomnyíláskor, amely az ártatlanság, a szűzi tisztaság virága.

Művei magyar nyelven

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Saint Anthony of Padua | Biography, Patron Saint Of, Facts, & Feast Day | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  2. ↑ Saint Anthony of Padua - New World Encyclopedia. www.newworldencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  3. ↑ a b c d e f g h i CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: St. Anthony of Padua. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  4. ↑ Who is St. Anthony of Padua? | St Anthony Shrine (angol nyelven). St. Anthony Shrine. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  5. ↑ a b Anthony of Padua, St. | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
  6. ↑ a b c d The Life of St. Anthony of Padua (amerikai angol nyelven). Franciscan Friars of the Atonement. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)

Források

További információk

  • Jeles Napok: Páduai Szent Antal (MEK)
  • Páduai Szent Antal imakönyv (MEK)
  • Szentek üzenete (a Győri Egyházmegye Hitvallás c. lapjából)
  • Szent Antal Toulonban és a szegények kenyere. Szemtanúk és saját tapasztalatai nyomán elbeszéli Buday Aladár; Páduai Szent Antal Lapja, Bp., 1902
  • Catherine Beebe: Szent Antal kis életrajza; ford. Francis E. Albert; Saint Anthony Guild, Paterson, 1960
  • Giannina Facco: Padovai Szent Antal; ford. Harmath Károly; Kršćanska sadašnjost–Agape, Zagreb–Novi Sad, 1987 (Az életszentség nagymesterei)
  • Kovács Antal Kalliszt: Páduai Szent Antal. Élete, tanítása; Ecclesia, Bp., 1989
  • Páduai Szent Antal emlékezete. 1195–1231. Tanulmányok; szerk. Farkas Attila, Kerny Terézia; Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg, 1995 (Múzeumi füzetek Sümegi Fórum Alapítvány)
  • Szikszai Mária: Történetek története. Képiség és narráció a magasművészet és a népi kultúra között avagy a homo narrans esete Szent Antallal; Mentor, Marosvásárhely, 2005
  • Páduai Szent Antal. A csodák könyve. Páduai Szent Antal csodáinak misztikus történetei. Serrannói Arnold ferences szerzetes gyűjtése alapján; ford. Tekulics Judit; Etalon, Bp., 2008 (Sugárzó életek könyvsorozat)

Kapcsolódó szócikkek