Puskás Attila

Ebben a cikkben a Puskás Attila témáját vizsgáljuk meg különböző nézőpontokból és multidiszciplináris megközelítéssel. Elemezzük a társadalomra gyakorolt ​​hatását, jelentőségét napjainkban és időbeli alakulását. Ezenkívül megvizsgáljuk a Puskás Attila körül létező különböző véleményeket és elméleteket, valamint annak hatását különböző területeken, mint például a kultúra, a politika, a gazdaság és a technológia. Ezzel az átfogó elemzéssel reméljük, hogy átfogó és részletes képet adunk a Puskás Attila-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk az ismereteket és ösztönözzük a vitát a témával kapcsolatban.

Puskás Attila
Puskás Attila 80 évesen (2011)
Puskás Attila 80 évesen (2011)
Életrajzi adatok
Született1931. augusztus 9. (93 éves)
Kolozsvár
Ismeretes mint
SzüleiPuskás Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Attila témájú médiaállományokat.

Puskás Attila (Kolozsvár, 1931. augusztus 9. –) erdélyi magyar biológus, entomológus, politikus. Puskás Lajos pedagógus fia.

Életútja

Középiskolát szülővárosa Piarista Főgimnáziumában és az Ady-Șincai Fiúlíceumban végzett (1950); Veres József iró és geológus osztálytársa; egyetemi diplomát a Bolyai Tudományegyetem Természetrajzi Karán szerzett (1954). Tanári pályáját a csíkszépvízi általános iskolában kezdte (1954–55), majd tanított a csíkszeredai vegyes líceumban (1955–58), ahol kezdeményezésére komoly művelődési élet indult el. A diákok bevonásával színdarabokat, irodalmi eseteket, a helyi rádióban történelmi megemlékező műsorokat rendezett. Mivel ezt a tevékenységet a kommunista pártvezetés és a főtanfelügyelő politikai jellegük miatt elítélte, 1958 nyarán Csíkdánfalvára helyezték.

1959. máj. 12-én öt tanártársával és öt diákkal együtt letartóztatták, és őt magát „a társadalmi rend elleni felforgató tevékenység” valamint „tiltott írások terjesztése miatt” (ez utóbbi vád tulajdonképpen egy saját ’56-os versét jelentette) fővádlottként húsz év kényszermunkára ítélték. 1964. augusztus 3-án szabadult általános közkegyelem révén. Szabadulását követően sokáig csak kereskedelmi munkahelyeket tölthetett be, majd a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó növényvédelmi felügyelőség biológusa-, illetve főbiológusaként a növényvédelmi előrejelzést irányította, nyugalomba vonulásáig.

1990 után újra politikai tevékenységbe kezdett. Három éven át az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének alelnöke, a 2000–2008 közti két törvényhozási ciklusban Sepsiszentgyörgy városi tanácsának képviselője volt. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei szervezetének alelnöke.

Munkássága

1969-től közölt tudománynépszerűsítő írásokat. A Hét, Dolgozó Nő, TETT, Megyei Tükör munkatársa. 1972-ben Berde Áron-díjat nyert ökológiai jellegű, környezetvédelmi tanulmányaiért. Állandó előadója volt a Pro Natura táboroknak. A Kriterion Téka-sorozata számára szakértőként válogatást és fordítást készített a nagy francia rovartanos, Jean-Henri Fabre írásaiból, valamint Pasteur biokémiai, mikrobiológiai szakmunkáiból. Meghatározta a bukaresti Központi Előrejelzési Intézet és több megye lepkegyűjteményeit, és több száz fajjal rendelkező rovargyűjteményt állított össze a Kovászna megyei Növényvédelmi Felügyelőség számára. 2008-ban közreadta édesapja, Puskás Lajos börtönnaplóját, „Más jövőt álmodtam” címmel. A Háromszék napilap Nemere nevű mellékletének hasábjain sorozatokban foglalkozik a gombaismeret, gyógynövényismeret, valamint a gyomnövények és káros rovarok elleni védekezés kérdéseivel. A Pro natura gyűjteményben (1995) Kímélnünk kell a rovarokat is című tanulmányával szerepel.

Elismerései

1956-os helytállásáért a Magyar Köztársaság elnöke „A hazáért és a szabadságért” emlékéremmel tüntette ki (1991). Később (2004) megkapta a román államtól az „Antikommunista Ellenállásért” elismerő oklevelet, 2008-ban pedig a Sólyom László magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 2010-ben Sepsiszentgyörgy „Pro Urbe” díjjal ismerte el a városért végzett tevékenységét.

Önálló kötetei

  • Barátaink és ellenségeink, a rovarok (Bukarest: Tud. és Encikl. Kiadó, 1975)
  • Rovargyűjtők könyve (Kolozsvár-Napoca: Dacia, 1976)
  • A fenyők birodalmában (Kolozsvár: Tinivár, 1997)
  • Növényvédelmi ÁBC (Sepsiszentgyörgy, 2000)
  • Puskás Tivadar, a nagy magyar feltaláló (Sepsiszentgyörgy: T3, 2013)
  • Utak és ösvények. Erdélyi magyar sors (Kaláka Könyvek), Hármas Alapítvány kiadása, Sepsiszentgyörgy, 2017
  • Alkonykor (Sepsiszentgyörgy: T3, 2014)

Források és külső hivatkozások

Commons:Category:Attila Puskás
A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Attila témájú médiaállományokat.