A Polikarbonát olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A történelem során nagy érdeklődést és intrikákat váltott ki, vitákat, nyomozásokat és szenvedélyes vitákat váltott ki. A kezdetektől napjainkig a Polikarbonát döntő szerepet játszott a társadalomban, befolyásolva az egyéneket, közösségeket és kultúrákat a bolygó minden sarkában. Miközben folyamatosan kutatjuk és fedezzük fel a Polikarbonát-et, annak következményeit és a modern világra gyakorolt hatását, elengedhetetlen, hogy megértsük jelentőségét és a mindennapi életre gyakorolt hatásait. Ebben a cikkben alapos pillantást vetünk a Polikarbonát-re, feltárva történetét, jelenlegi relevanciáját és lehetséges jövőjét, hogy holisztikus képet adjunk erről a jelenségről.
A polikarbonát (PC) általában víztiszta, jó optikai tulajdonságokkal, hő- és ütésállóképességgel rendelkező, hőre lágyuló szerves műanyag.
Egyéb tulajdonságai:
A kereskedelemben színezett változatai is beszerezhetők, gyártják tömör és üregkamrás kivitelben is. Az üregkamrás megoldás előnye a kiváló hőszigetelés, és a kis lemezsúly. Az üregkamrás polikarbonát lapokat jellemzően sík és íves formában, épületek előtetőjéhez, terasz és télikert lefedéshez, sáv-felülvilágítóként, valamint oldalbevilágítóként használják.
A polikarbonát lapok kiváló mechanikai tulajdonságokkal, hőszigetelő és hangszigetelő képességgel rendelkeznek, hajlíthatóak, így íves felületek is kialakíthatóak vele. Az anyag rendkívül ellenálló a külső mechanikai hatásokkal (szélnyomás, jégverés, hőhatás…) szemben. Előnye az üveggel szemben a hideg hajlíthatósága, hőszigetelése, „törhetetlensége”, a súlya és az ára. Legfőbb felhasználási terület: CD/DVD, előtető, teraszfedés, gépkocsi beálló fedések, buszmegállók, reklámtáblák, télikert, medence fedés, ipari tetővilágító, térelválasztó, átvilágítható álmennyezet, ipari gépek átlátszó védőburkolata, reklám felület hordozó…
A polikarbonátokat először 1898-ban fedezte fel Alfred Einhorn, a Müncheni Egyetemen dolgozó német tudós. 30 év laboratóriumi kutatás után azonban ezt felhagytak ezzel az anyagcsoporttal kereskedelmi forgalomba hozatal nélkül. A kutatás 1953-ban folytatódott, amikor Hermann Schnell a németországi Uerdingenben működő Bayer cégnél szabadalmaztatta az első egyláncú polikarbonátot. A "Makrolon" márkanevet 1955-ben jegyezték be. Szintén 1953-ban, egy héttel a Bayer találmánya után, Daniel Fox a General Electric (GE) cégnél, Schenectadyben (New York) önállóan szintetizált egy többláncú polikarbonátot. Mindkét vállalat 1955-ben amerikai szabadalmat jelentett be, és megállapodtak abban, hogy az elsőbbséggel nem rendelkező vállalat licencet kap a technológiára. A szabadalmi elsőbbséget a Bayer kapta, amely 1958-ban Makrolon kereskedelmi néven megkezdte az ipari termelést. A GE 1960-ban Lexan néven kezdte meg a gyártást, 1973-ban pedig létrehozta a GE Plastics divíziót.
1970 után jelent meg az eredetileg barnás árnyalatú polikarbonát továbbfejlesztése, az „üvegszerű” változat.